Sok példa van rá, hogy a gazdákat csúszós úton is biztonságosan vezetik a vakvezető kutyák. Elmondták, hogy a fehér botos közlekedés nem ad ilyen jó megoldást ebben az esetben sem a látássérülteknek.

Vakvezető kutyával a jégen

„Két nappal ezelőtt borzasztó jégpáncélon közlekedtünk Körtével. Tökéletes, magabiztos, nagyon ügyes kiskutyám van, viszont az én bakancsom eléggé csúszott a jégen. Rájöttem, hogy ha telitalpas módon futok, akkor sokkal kevésbé csúszkálunk, ezért hát elkezdtünk futni a jégen. Két idős hölgy szembejött velünk, az egyik meg is kérdezte meglepődve, hogy tudok-e róla, hogy minden tiszta jég és nagyon csúszik. Mondtam neki, persze, hogy tudom, azért futunk a kutyámmal. Biztos, hogy mindenki csodálkozott rajtunk, de mi biztonságosan közlekedtünk” – mondta Dombai Mihály Leányfaluról.

Amper és Asztória várakozik a gyakorlás szünetében

A Százhalombattán élő Sápi Dórától megtudtuk: “Én csúszós talajon inkább átmegyek pingvinbe és totyogok. Fidzsi ilyenkor azonnal kapcsol, megérzi, hogy bizonytalanná váltam és belassít. Ha tudja, ő is kerüli a befagyott tócsákat, lejegesedett hófoltokat, így a pingvinezés csak a kikerülhetetlen szakaszokon kerül elő. Többen megerősítik, hogy a kutyusok havas helyzetekben is magabiztosan vezetnek. Fehér bottal valószínűleg nem is mindig egyértelmű ilyenkor, hogy hol a patka, járdán, vagy úttesten gyalogol-e az ember a hókupacok közt. Fagyos, havas időben is sokkal nagyobb biztonságban érzem magam Fidzsivel, mint bottal, mivel a kerülgetésnek hála kisebb az esélye, hogy jégre futok, mint bottal, és persze, mert van mellettem valaki, akire lelkiekben támaszkodhatok.”

“Felhő simán elvitt a jégen, vagy kerülte is. Volt benne ilyen, hogy kerülj jeget és került. Iram meg minden rezdülést radaroz, de tényleg, szóval ő még azt is nézi, hogy más hogyan segít nekem, ha véletlenül nem ő vezet” – mondta a fővárosban élő Kállai Antónia.

A tiszajenői Lukács Ágota elmondta, hogy az első két vakvezető kutyájának minden tél elején újra meg kellett szoknia, hogy a gazdi esékenyebb jégen. “Vacaknak ez nem okozott problémát, Olivérrel pedig még nem volt dolgom nagyon jeges úton. Persze, estem már el a legjobb kutyám mellett is, de ez nem rajta, hanem az én egyensúlyomon, cipőmön, lépésemen múlik, de sokszor megtartottak a megcsúszáskor. Szóval mindenképp jobb velük, mint fehér bottal, főleg azért, mert ők lehetőség szerint kikerülik a jeget. Nagyon fontos, hogy jégen, blökicsukában ők is ugyanúgy csúszékonyak! Nekik ilyenkor nagyon fontos a körömmel kapaszkodás mellett, hogy a talpszőrük is csúszásfékező” – mondta Ágota.

Sáfrány Írisz még nem ment tükör jégen Dollyval, mert Győrben most nem esett ónos eső, viszont hóba már jártak. „Sosem felejtem el, amikor az első nagy havat éltünk meg Dolly és én. A munkahelyemről jöttem ki, minden kollégám mondta, hogy szakad a hó, már jó magas. Mi kiléptünk az ajtón, és Dolly éppen olyan magabiztosan vezetett, mint máskor, pedig én nem éreztem a talpam alatt mást, csak havat. Azt mondogattam neki: honnan tudod, merre kell menni, amikor az útból, járdából semmit sem lehet látni? De Dolly csak ment. Aztán a közeli parkban elengedtem szaladgálni, de túl messze nem ment, mert látta, hogy nem megyek nélküle túl biztosan, ezért mellettem maradt, és próbált rám vigyázni, „terelgetett”. Azóta már többször is volt nagy hó Győrben, de Dolly éppen olyan magabiztosan vezetett a hóban, mint máskor. Nemrég pedig egy szűkületen kellett átvezetnie, ami azért nem volt könnyű, mert volt ott oszlop és egy nagy jégtömb, amire nem akart rávezetni, és nem is vezetett rá. Általában, ha tudja, kikerüli a jeget, a befagyott pocsolyákat” – mondta Irisz.

Tanulóink is kitettek magukért

Ónos eső esett szerdán Budapesten, jégpályára hasonlított út és járda. Kiképzőink sokszor megcsúsztak, de a vakvezető tanulók biztos lábakon állva segítettek nekik talpon maradni.

A 11. kerületi Bikás parkban gyakoroltunk, a fotók és videók bizonyítják, hogy vakvezető kutyákkal tényleg biztonságos a csúszós járdákon közlekedni.

“Ufó megállt a járda szélén, jelezte a lelépést, én viszont megcsúsztam, de a kutya gyönyörűen megtartott engem” – mondta Nyíriné Kovács Mária, aki sokszor megdicsérte, jutalmazta az ügyes vakvezető tanulót. Ufó végig magabiztosan, vagányan vezetett kiképzőjét, aki úgy csetlett-botlott volna nélküle, ahogy sok gyalogos.

Nyíriné Kovács Mária és Ufó

Miközben Mária interjút adott alapítványunknak, a csúszós járdán egy hölgy elesett, ekkor megszakítottuk a beszélgetést, Mária gyorsan odaszaladt. Felsegítette és mentőt hívott hozzá, mert csúnyán megütötte magát. Reméljük, nagyobb baja nem történt, és gyorsan fel fog épülni.

Farkas Darinka kiképzőnk Asztóriával és Amperrel

A nap egyik vidám pillanata volt, amikor Mária megjegyezte, hogy kitalált egy új sportágat, a „hámban csúszás”-t, ugyanis kutyáink hámban vezetnek, és extrém esetben ilyen csúszkálós technikával is lehet velük haladni egy kicsit, de persze csak játékból, ezért senki ne értse félre, nem fogjuk bevezetni a tantervbe. Nézd meg a videót Youtube-csatornánkon.

Új sportág született, a „hámban csúszás”

Vakvezető tanulóinkkal hosszú ideig gyakorolnak kiképzőink, hogy szinte minden helyzetre felkészüljenek. „Talán meglepő, de ezen az ónos esős napon el sem fáradtak a kutyák, minket, kiképzőket, sokkal jobban megviselt, hogy több órán át kint voltunk a metsző hidegben” – mondta Mária.

 

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését!

1% adószámuk: 18449149–1–05

Mennyi vakvezető kutyára van szükség?

Magyarországon több vakvezető kutyára van szükség. A várólistánkon átlagosan 40-50 fő van. Átlagosan 12-15 kutyánk áll kiképzés alatt, terveink szerint tenyésztői programunkban évente 30 kölyök születik, akikből a következő évben vakvezető kutya válhat.

Mennyibe kerül egy vakvezető kutya?

Az összes költség több mint 5 millió forint.

Miből teremtjük elő a pénzt?

Alapítványunk adó 1% felajánlásokból és adományokból teremti elő a képzéshez szükséges összeget.

A nyitóképen Nyíriné Kovács Mária és Ufó látható