Iram habzsolja az életet, semmiből sem akar kimaradni. Kiképzője a sárga labrador tettrekészségét próbálja beleoltani a vakvezető munkába, hogy a segítségnyújtásra használja fel. Iramnak az első kölyöknevelője elhunyt, ami nagy fájdalom az alapítvány számára is, mert ennyire tragikus eset még nem történt sosem, de összetartó önkéntes kölyöknevelőinknek hála, azonnal jelentkezett egy tapasztalt nevelőnk Iram felnevelésére. Királyné Barkóczi Emesével, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola vakvezetőkutya-kiképzőjével beszélgettünk.

Mióta van Iram kiképzés alatt?
Október óta. Nemsokára másfél éves lesz.

Milyen típusú kutya?
Iram elég temperamentumos, emberközpontú, mindig keresi az ember társaságát. Habzsolja az életet, mindenhol ott akarni lenni. Hihetetlenül kedves, jókedvű, együttműködő, nagyon szeret dolgozni, emellett későn érő típus.

Meddig lesz kiképzés alatt Iram?
Amíg meg nem ért ehhez a felelősségteljes hivatáshoz. Még pár hónapra biztosan szüksége lesz.

Miket tud most, és mit kell még megtanulnia?
Általános viselkedése alapján már kiképzésbe tudtuk venni, ez azt jelenti, hogy a városi szocializációja, könnyen kezelhető, engedelmes kutya. Nem vonja el semmi a figyelmét, kiegyensúlyozott és tud a rá bízott munkára koncentrálni. Először meg kellett tanulnia a le- és fellépő jelzéseket, hogy minden körülmények között csak akkor lépjen le a járdáról, ha arra engedélyt kap. Tudni kell, hogy nem a kutya ismeri fel, hogy piros vagy zöld a lámpa, ő abban segít, hogy megkeresse a gyalogátkelőt, majd egyenesen a járdára érkezzenek anélkül, hogy a szembejövő gyalogos forgalommal ütköznének. Megkezdtük a hámos munkát, valamint az objektumok keresésének tanulását például ülőhely, buszmegálló, lépcső, ajtó, kijárat keresés.

Hogy néz ki egy átlagos munkanap?
Három kiképzés alatt álló kutya van jelenleg nálam. Legelőször megfuttatom őket, ezután bemegyünk a kiképző központba, ott mindegyik kutyával külön-külön a saját szintjének megfelelően tréningezek.

Van olyan kutya, akit nem sikerül kiképezni?
Előfordul. Ennek lehet például egészségügyi oka is, ami korábban nem derült ki. Volt olyan kutyám, akiben volt egy minimális bizonytalanság, és minél nagyobb lett a terhelés, annál félősebb lett. A vakvezető munkában a kutya felelőssége nagyon nagy, az ő feladata az, hogy a látássérült
gazdája minden lépését vigyázza. Szerintem ennél az esetnél a felelősség súlyával nem tudott megbirkózni a kutya, így jobbnak láttuk, ha más jövőt tervezünk neki.

Mi történik az ilyen kutyákkal?
Családba kerülnek, ahol boldogan élik az életüket.

Iram mikor találkozhat a leendő látássérült gazdival?
Csak a kiképzői vizsga után, ha már biztonságosan tud vezetni. Amennyiben a kiképző testi épségére tud vigyázni közlekedéskor, akkor feltételezzük, hogy a leendő gazdiéra is fog.

Négy saját kutyád van plusz két tanonc. Hogy jön ki Iram a többi kutyával?
Iram minden kutyát nagyon szeret, feltétel nélkül. A saját kutyáimmal hamar megbarátkozott, elsőre elfogadták őt, már megszokták, hogy rendszeresen tanuló kutyákkal bővül a család. Inkább szokott izgalmas lenni az, mikor új tanuló kutya érkezik egy kiképzés közepén járó mellé, ekkor a képzés közepén járó kutyák szinte megkomolyodnak. Iramnál sem volt ez másképp, ő meg akarta mutatni az ifjoncnak, hogy ő már jófiú és igazából mennyi mindent tud már. Ilyenkor látszik, hogy büszkék arra, hogy ők tudnak valami olyat, amit a másik nem.

A kutya természete befolyásolja a képzés menetét?
Minden kutyával másképp kell dolgozni, mindenki más személyiségű. Legfontosabb, hogy először egy olyan kapcsolatot alakítsunk ki kettőnk között, mely a bizalmon alapul. A kölyöknevelőinknek rengeteg munkájuk van abban, hogy az általuk nevelt kutyák megfelelően tudjanak kapcsolatot teremteni az emberrel és együttműködjenek. Minden kutya örül a jutalmazásnak, van, akinek egy halk szó is nagy boldogságot okoz, míg másnak ugyanahhoz az elismeréshez más szociális jutalmazást is be kell vetni, pl. dallamosabb hang, simogatás. Ismerni kell ahhoz a kutyát, hogy megfelelően tudjuk felépíteni a munkáját és a későbbi átadásnál a megfelelő látássérült gazdihoz tudjuk adni őt.

Rengeteg történettel találkozol a munkád során, fel tudsz idézni Irammal kapcsolatban egyet?
Iram fiú kutyus, mégis egészen picike és nagyon kölykös a pofija. Ennek nagy előnye az, hogy mindenki mosolyog, ha ránéz, világos színe és mérete miatt még az egész kicsi gyerekek sem tartanak tőle. A kedves történetem vele kapcsolatba ebből adódik, mikor megkérdezték tőlem, hogy „ő ugye még kölyök”? Ilyenkor elmosolyodom, és arra gondolok, hogy az örök gyerek külső mögött bizony egy okos és egyre tudatosabb segítőkutya rejlik.

Emese örömét leli abban, hogy segíthet
„Korábban gyógytornász voltam, de már előtte is az életem része volt a kutyázás. Megcsináltam a habilitációs kutyakiképzői tanfolyamot, majd terápiás kutyákat képeztem, illetve a kórházba gyógytornászként a saját kutyáimmal fejlesztettem a gyerekeket. Több mint két évvel ezelőtt kerestek meg a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, én pedig nagy örömmel fogadtam a felkérést. Nagy lehetőséget láttam ebben, és örömmel töltött el, hogy lehetőséget kapok arra, hogy látássérült embertársainknak képezhessek vakvezető kutyákat. Egyre többet tapasztalok, de még ennek a tanulásnak közel sincs vége, minden kutyánál más-más megoldandó feladattal szembesülök. Nálunk nem kennelben élnek a kutyák, így a kutyusok a kiképzés alatt – 6-8 hónapon át – a kiképzőikkel élnek. Együtt kelünk, együtt fekszünk. Van négy saját kutyám is, közülük három terápiás segítő kutya.”

Állj a vakvezető kutyák mellé, támogasd adód 1%-ával kiképzésüket!
1% adószámuk: 18449149–1–05 Így adhatod nekik: http://bit.ly/2Fisu28