Ezért adunk a vakvezető kutyáknak jutalomfalatot

A jutalomfalat egy életen át elkíséri a vakvezető kutyáinkat. A kölyöknevelők, kiképzők és gazdák szívesen adják, a labradorok pedig imádják. Bár az igaz, hogy a mennyisége az évek előre haladtával csökken, de ennek is megvan a magyarázata. Cikksorozatban mutatjuk be nektek, hogyan gondoskodunk a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola tanulóinak jóllétéről. A cikksorozat a Vakvezető kutyák világnapja alkalmából készült.

A jutalomfalatot a megerősítésre használjuk, ezzel együtt a kommunikációt segíti elő, és amikor kapcsolatot építünk, felgyorsítja a folyamatot. Igaz ez a kölyöknevelés időszakára (2 hónapos kortól egy, másfél éves korig), az erre következő kiképzés alatt (4-6 hónap) és mindvégig a látássérült gazdájuk mellett.

Négy vakvezető tanuló várja a jutalomfalatát

De menjünk csak szépen sorjában

Amikor új feladatot tanul a kiképzőjével a vakvezető tanuló, a jutalomfalat segít megérteni, hogy mit várunk tőle. Azután, amikor megértette, kevesebbet adunk, de nem vesszük ki a rendszerből. Vagyis mindig van, de ahogy telik az idő, nem minden feladatmorzsáért kap, hanem ritkábban. Egyre nagyobb teret adunk a szociális dicséretnek. A folyamat nem olyan bonyolult, példákon keresztül könnyebb lesz elmondanunk, miről van szó.

Járdafellépő jelzése

A vakvezető kutyák egyik fontos feladata, hogy mutatják a járdafellépőt látássérült gazdáiknak, hogy ne bukjanak fel benne. Ez úgy néz ki, hogy a kutyák fellépnek a járdaszegélyre és megállnak, a gazda pedig ebből azonnal tudja, hogy fellépőhöz érkeztek és azonnal megdicséri a társat. A tanulás elején a kiképzőtől minden egyes jelzésnél jutalomfalat jár, ebből megérti a kutya, hogy érdemes megállnia, ami persze hasznos a gyors tanulás érdekében. De ha mindig csak falatért csinálná meg, akkor felvenné azt a rossz szokást, hogy bárhonnan odaszaladna, felállna a járda szélére, és roppant boldog lenne, várná a falatot, de nem értené meg a lényeget.

Ennek elkerülése érdekében már a kiképzés során elérjük, hogy a kutya megértse, jót tesz azzal, ha megáll, a kiképzője elégedett lesz, megdicséri szóban, simogatással, azaz szociális dicséretet alkalmaz, ami egyre nagyobb teret kap. Így jutunk el odáig, hogy amikor a kiképző a megfelelő szinten álló vakvezető tanulóval próbavizsgát tesz – vagyis letakart szemmel vezeti őt éles közlekedésben –, a kutya már nem jutalomfalatra áhítozva áll meg a járdaszegélynél, hanem azért, mert segíteni akar neki. Addigra már jóval tapasztaltabb, tudja, hogy ha elmulasztaná a jelzést, az kellemetlen volna a kiképzőnek, például megbotlana. A közösségük addigra olyan szorossá válik, hogy a kutya érzi, érti, hogy jóban, rosszban együtt vannak: „ami a kiképzőnek jó, az nekem is jó, ami neki rossz, nekem is rossz”. Csodálatos, hogy ezt a tudást magával viszi a vakvezető, amikor gazdához kerül.

Éva megjutalmazza Unkát. A látássérült gazdi vizsgára készült, amikor interjút készítettünk vele

Kilincs jelzése

A másik példánk a kilincs jelzése, amikor a kutya odateszi az orrát az ajtókilincsre. Ezt a mechanikus mozdulatsort szintén jutalomfalattal oktatjuk. A feladat akkor nyer értelmet, amikor kiképzővel megy, aki csak akkor nyitja ki az ajtót, ha ő jelzi a kilincset. A járdafellépő jelzéséhez hasonlóan a jutalomfalatra addig van szükség, amíg megtanulja, hogy jó odatenni az orrát. Amikor a mozdulatsor értelmet nyer számára, már bevezettük a szociális dicséret és a jutalomfalat kombinációját.

A kutyáink is pártolják

Mi lenne akkor, ha a jutalomfalat mennyisége, gyakorisága nem csökkenne? Akkor „kaja automatának” tekintené a gazdát a vakvezető kutya, ami persze elkerülendő, így viszont, hogy nemcsak jutit kap, hanem a szociális dicséretre térünk rá, sokkal jobban megérti, hogy a gazdának vannak szükségletei, azaz van, aminek örül, és van, aminek nem. Összességében a jutalomfalat roppant hasznos a tanulási folyamat megértésében, gyorsításában, a kapcsolat építésében, hogy kutyáink úgy segítsenek gazdáiknak, hogy nekik a lehető legjobb legyen.

Eddig nem kellett megkérdeznünk, hogy a kutyáink szeretik-e…

Astoria boldogan rágja a kiképzőjétől kapott kis rudat

Videót készítettünk arról, hogy a fenti képen látható Éva és Unka hogyan készült közlekedési vizsgájára.

A vakvezető kutyák jóllétével foglalkozó cikksorozatunk első részét itt olvashatod.

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését!

1% adószámuk: 18449149–1–05

Már ma felajánlhatod adód 1%-át a vakvezető kutyák képzésére, ha belépsz az ügyfélkapudon ide.

Csak öt percedbe kerül, és támogatást küldesz egy hűséges vakvezető kutyának!

Még egy jó hír! Ha megadod a levelezési címedet, a köszönőlevélben elküldjük majd jövő évi vakvezető kutyás naptárunkat is!

Részletes adó 1% tájékoztatónk itt olvasható.

KÖSZÖNJÜK, HA ADÓD 1%-ÁVAL TÁMOGATOD A VAKVEZETŐ KUTYÁK KÉPZÉSÉT!