
Diákigazgató választásra hívott minket egy osztály a miskolci Hermann Ottó Gimnáziumba. Vakvezető kutyáink mindent megtettek, hogy segítsenek nekik! Érkezésünk pillanatában hatalmas robbanás rázta meg a levegőt – amit hirtelen nem tudtunk mire vélni, de mint gyorsan kiderült, ez is a programhoz tartozott. Vakvezető kutyáinkat azonban nem ijesztette meg a hirtelen zaj, az sem zökkentette ki őket
A GE munkatársai alapítványunk miskolci vendégházánál jártak, hogy segítsenek nekünk és megismerkedjenek sokak által izgalmasnak tartott munkánkkal. Először is, rengeteget beszélgettünk, igyekeztünk minden kérdésükre felelni, amiből persze nem volt hiány: örülünk, hogy ennyire érdekelte őket, miként telnek a vakvezető kutyák képzésével töltött napjaink. Aki nem volt ott, annak eláruljuk, hogy egy ilyen napnak több, mint 50 árnyalata
Facebook követőnk kérdése arra a posztunkra érkezett, amiben leírtuk, hogy tenyészszukánk, Iris kölyköket vár. Komondi Piroska, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola szakmai vezetője válaszolt. “A nemzetközi gyakorlat szerint a vakvezető tenyészetekben a szuka kutyákat kettő és nyolc éves koruk között, azaz hat tenyészévben maximum négyszer lehet elletni, így 1-1,5 évente vannak fedeztetve. De az is
Csodálatos, hogy milyen érzelmi hidat képez egy vakvezető kutya ember és ember között. Niki és Dolly kapcsolata több, mint egy átlagos gazdi-kutya párosnak. Dolly szereti a zenét, ritmusra riszál, de humoránál előbbre való, hogy egyszer megmentette a gazdája életét. „Fantasztikus, hogy egy kutya mekkora változásra képes, pár évszakot eltöltöttünk egymással, mire eljutottunk odáig, hogy sikerüljön a pénteki
Kutyamancsok dobbanása a kavicsos talajon, egy elsuhanó aranysárga folt az összefolyó szürke masszában… Egy nedves kutyaorr bíztató bökése a kézfejemen “Itt vagyok Gazdi!”. Ez Fidzsi, az én csodálatos vakvezető kutyám. A kutyafuttatóban ácsorgok, miközben Fidzs egy másik labival és egy collie-val rohangál ide-oda az olvadt hótól és esőtől latyakos kavicson. A többi gazdival épp Fidzsiről beszélgetünk, bár én közben
Lakatos Norbert, a Vaklufis különleges kalandja a végéhez ért. Ma este 10-kor érkezik haza az Amerikai Egyesült Államokból, ahol hazánkat képviselte a világ legnagyobb lufihajtogató versenyén. “Százszázalékosan felkészültem, mégis úgy éreztem magam, mint egy falusi sportember, aki hirtelen az olimpián találja magát 52 ország profija között. A World Ballon Convention után még többet akarok tanulni, kisebb,
Mária ás Pax a Múzeumkertben talált magának egy fura kalandot. Sportszakemberekhez, illetve sportszakkutyához méltón dinamikusan robogtak be a kapun, és végtelenül meglepődtek, amikor eléjük toppant a semmiből a biztonsági őr. Folytatjuk az “Úton a kutyámmal” sorozatunkat. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák Ferenc Intézetébe jártunk, sportjogásznak tanultunk Paxszal, amikor fenekestől felforgattuk egyetlen pillanat alatt a
Szamos élete teljesen megváltozott, miután a kis családi kutya hozzánk került és elkezdtük képezni. Ez neki tök buli, mert nagyon szeret új dolgokat megtanulni, és a tehetsége is megvan hozzá. Szamos vagyok, de különben az eredeti nevem Marcipán volt, amíg egy családnál éltem egy kertes házban. Aztán a sors úgy hozta, hogy bekerültem a Baráthegyi Vakvezető kutya
Kölykeink, mintha egy vakvezető kutyáknak kitalált színi tanoda diákjai lennének, szituációs gyakorlatok során vették végig, hogy milyen, amikor egymással találkoznak, elmennek egymás mellett, kerülgetik egymást. Ezt mind tudnia kell egy profi vakvezető kutyának, sőt, sokkal többet. Azután felmentünk velük egy olyan hídra, aminek rácsokból állnak a lépcsőfokai, így majdnem teljesen átlátszó, olyan fura érzés, mintha
Varga Nóra Úton a kutyámmal sorozatunkban arról ír, hogy milyen szívmelengető történetekre emlékszik vissza szívesen, amelyeket vakvezető kutyájával, Danival élt át. Tegnap, ahogy adtam fel Danira a kiscipőket mozgólépcsőzés előtt, odajött egy fiatal nő hozzánk. Naponta jó néhány emberrel beszélgetek 2 mondat – 5 perc erejéig, így kb. esélytelen, hogy bárkire is emlékezzek, mikor odajön
Nézd élőben egész nap, hogy fejlődnek Fiera kiskutyái, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola leendő vakvezető kutyái!
Ma járt nálunk az állatorvos, a hat kicsi labrador megkapta élete első oltását és egyéni azonosítóját, vagyis chipjét. Emese ölbe fogta őket, így kapták meg a szurit és a rizsszem nagyságú chipet. Igazán büszkék vagyunk rájuk, mert nem nyafogtak, mindegyik nagyon jó fej volt, büszkén viselhetik a “Baráthegyi” nevet. Jersey kiskönyve Jordan kiskönyve _____________
A működéshez szükséges sütik nélkül az oldal nem tudna rendesen működni. Ha hozzájárulsz, névtelen statisztikát is gyűjtünk: így gyorsabban találhatóvá tesszük a fontos információkat – és a látássérült felhasználóinknak is könnyebb lesz.
