Érkezésünk pillanatában hatalmas robbanás rázta meg a levegőt – amit hirtelen nem tudtunk mire vélni, de mint gyorsan kiderült, ez is a programhoz tartozott. Vakvezető kutyáinkat azonban nem ijesztette meg a hirtelen zaj, az sem zökkentette ki őket a nyugalmukból, hogy az udvaron idegen kutya fogadta őket, sőt a mályi madármentők baglyára is csak mi, emberek csodálkoztunk rá. A rendezvény programjába tartozott egy komoly hangosítással megoldott koncert is, ám feleslegesen aggódtunk, kutyáink emellett is rendületlenül tették a dolgukat.  

Jó hangulatú érzékenyítő programot tartottuk, sokat beszélgettünk a vakvezető kutyákról és a kiképzésről a diákokkal, akik kifejezetten nyitottak és érdeklődőek voltak. Nagyon érdekes volt, hogy a vakvezető kutyás közlekedést bekötött szemmel kipróbáló diákok közül csak kevesen tudták, hogy hány lépcső van az udvaron, ahol nap mint nap járnak, s mint kiderült most számukra is, ezt a két árva lépcsőfokot egyáltalán nem vették figyelembe. 🙂 Persze most, miután egy rövid időre lefedett szemmel kellett körbejárni az udvart, egy életre megjegyezték.