Mária ás Pax a Múzeumkertben talált magának egy fura kalandot. Sportszakemberekhez, illetve sportszakkutyához méltón dinamikusan robogtak be a kapun, és végtelenül meglepődtek, amikor eléjük toppant a semmiből a biztonsági őr. Folytatjuk az “Úton a kutyámmal” sorozatunkat.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák Ferenc Intézetébe jártunk, sportjogásznak tanultunk Paxszal, amikor fenekestől felforgattuk egyetlen pillanat alatt a Múzeumkertet, akkor éppen nyüzsgő életét. Hetenkénti, kéthetenkénti rendszerességgel tettünk látogatást a Szentkirályi utcába előadást hallgatni, s előtte minden alkalommal meglátogattuk az ominózus Múzeumkertet egy kisebb ugrálás, de főként a kutya-szobatisztaság erősítése céljából. Tehettük ezt mindazért, mert társam mérhetetlen intelligenciája ezt lehetővé tette, hiszen maga után nyomot hagyó dolgát, kizárólag csak otthon végzi azóta is. Talán ebből és még ki tudja miből fakadóan a biztonsági őrök szemet hunytak kutyám tevékenysége felett.
Egy szokványosnak tűnő késő őszi napon a Múzeumkert felé közelítve szokatlan nyüzsgésre lettem figyelmes. Járókelők sokaságának hangja töltötte be az addig csendes Bródy utcát, mely hangok a pihenőnk felé közeledve egyre erősödtek. Biztos voltam benne, hogy a sok vizsgázó használja ki a tél beköszönte előtti utolsó kényeztető napsütést, erőt gyűjtve és lelkesen készülve az előttük álló megmérettetésre. Ennek tudatában sportszakemberekhez – akarom mondani, sportszakemberhez, illetve sportszakkutyához – méltón meglehetősen dinamikusan robogtunk be a kapun. Végtelenül meglepődtem, amikor elénk toppant a semmiből a biztonsági őr és közölte:
– Hölgyem, ide nem jöhetnek be!
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy eltévedtünk, aztán gondoltam, gyorsan kivágom magam:
– Elnézést, de én csak a dolgát végezni hozom a kutyámat, mindig itt szoktam …
– De itt nem lehet! – hangzott kedvesen, de szigorúan.
Teljesen eltökélt voltam, hajthatatlan:
– Nézze! Én a kutyámmal nagyon messziről jövök, több órát utazunk. Ide járunk az egyetemre és Budapestnek ezen a részén nincs zöldövezet, ahol a segítőm elvégezhetné szükségletét.
Válasz:
– A kutya itt nem pisilhet. Itt van néhány utcára a …, ott nyugodtan elvégezheti a kutya a dolgát.
Újra erősködtem:
– Én megtanultam az egyetemhez az útvonalat, nincs helyismeretem a környéken, ezért nem vagyok hajlandó máshová menni!
Az úr, ugyan meglehetősen határozottnak tűnt, de mégis valami megértő, segítő szándékot lehetett kihallani mondandójából:
– Értse meg, hogy itt nem pisilhet a kutya!
– Az én kutyám csak pisilni szokott, semmi egyebet! – mondtam még inkább elszántan.
Mire az úr végre kibökte, mi a problémája:
– Nézze! A kutya itt nem pisilhet, ugyanis éppen egy filmforgatás kellős közepén állnak! Jöjjön, elviszem magukat a kert másik részébe, ott elengedheti a kutyáját!
Hangos nevetésbe törtem ki és megkérdeztem:
– Na és, mi a film címe?
Minél több kölyökkutyát indítunk el azon az úton, amin most Mária és Pax jár!
Szépen fejlődnek tenyésztői programunk első kiskutyái. Célunk, hogy az évente 15 vakvezető kutya képzését megduplázzuk saját tenyészállományunkra alapozva.
Kérjük, támogasd adód 1%-val a vakvezető kutyák kiképzését, hogy minél több látássérült ember kaphasson esélyt egy önállóbb életre!
1% adószámunk: 18449149–1–05
www.barathegyi.org
