Csodálatos, hogy milyen érzelmi hidat képez egy vakvezető kutya ember és ember között. Niki és Dolly kapcsolata több, mint egy átlagos gazdi-kutya párosnak.  Dolly szereti a zenét, ritmusra riszál, de humoránál előbbre való, hogy egyszer megmentette a gazdája életét.

„Fantasztikus, hogy egy kutya mekkora változásra képes, pár évszakot eltöltöttünk egymással, mire eljutottunk odáig, hogy sikerüljön a pénteki közlekedési vizsga. Dolly nehéz dió volt, de nem mondtunk le róla – kiképző kollégámnak, Emesének is köszönöm a bátorítást -, és végre itt van az eredménye. Rengeteg gyakorlással, kitartó munkával, sok idő alatt értem el Dollyval, hogy ne féljen a kerítés mellett ugató kutyáktól, most vidáman farokcsóválva halad el mellettük. Szintén a múlté, amikor tartott az úttesten elsuhanó nagy járművektől” – mondta lelkesen Nyíriné Kovács Mária, Dolly kiképzője.

„Dollyval nagyon jó együtt élni, kedves és vidám, kiképzői pályafutásom legviccesebb kutyája, akinek a gazdája hozzá hasonlóan a szívemhez nőtt. Amikor először találkoztam vele, még fehér bottal közlekedett, és egy visszahúzódó lányt ismertem meg benne, aki még nem nyílt ki a világnak, és most azt látom, hogy barátokat talált magának. A napokban csodálkoztam rá, hogy megy az utcán és többen ráköszönnek, amióta kutyás lett, sorolja nekem, hogy kit hogy hívnak, milyen kutyája van. Csodálatos, hogy milyen érzelmi hidat képez egy vakvezető kutya ember és ember között. Nikoletta sokkal önállóbb lesz, ami elsősorban az ő sikere, én pedig ott vagyok azok között, akik nagyon büszkék rá” – mondta Mária.

Mindezt Kubiczki Nikolett is megerősítette, hiszen Dolly által került be egy 6-7 fős közösen kutyázó összetartó társaságba, akik sokat beszélgetnek egymással. Nikolett pszichológia szakos hallgató Budapesten, fuvolázni és énekelni tanul, nagyon aktív életet él, ami sok utazással jár. „Dolly szereti a zenét, és ritmusra riszál arra, amit énekelünk, de van, ami nem jön be neki. Éppen egy kórusdal szövegét kántáltuk, amikor felállt és kérdőn nézett rám, hogy tényleg, miért teszitek ezt velem?” – mondta a gazdája. Niki korábban fehér bottal közlekedett, és saját elmondása szerint elég csetlő-botló volt, előfordult, hogy elesett. „Dolly nélkül már nem mernék elindulni. Fehér bottal lassan, aprókat léptem, bizonytalan voltam, most olyan, mintha suhannék. Dolly enyhítette a szorongásomat, ami abból fakadt, hogy nem tudtam, jól csinálom-e, nem tudtam, hová lépjek.”

Nikolettnek fény- és alaklátása van, azért visel szemüveget, hogy nagyítson, de a közlekedésben ennek kevés hasznát veszni, elsősorban Dollyra hagyatkozik, és fontosnak tartja az összhangot, ami közöttük van:

„Érezzük egymás gondolatait. Egyszer megmentette az életemet, amikor egy autó a zebrára hajtott. Dolly rám simult keresztben, hogy ne lépjek előre, hadd menjen el az autó. Ha egyedül vagyok ebben a helyzetben, nem biztos, hogy megoldom. Mindenben segítőkész, ha vége a futtatási időnek, odalép a padhoz, hogy feltehessem rá a hámot, é lelkileg is segít, ha szomorú vagyok vagy beteg, odajön hozzám, megsimogat a mancsával. Több a kapcsolatunk, mint egy átlagos gazdi-kutya párosnak.”

Nikolett izgult a pénteki közlekedésbiztonsági vizsga előtt, drukkolt, hogy a három útvonal közül azt húzza, amin a régi iskolája a célpont, ahova a mai napig visszajár fuvolát tanulni. Ez be is jött. Egy rájuk ugató kutyán és egy apróbb bizonytalanságon kívül semmi gond nem akadt a vizsgán, magabiztosan és gördülékenyen teljesítették az útvonalat, és most nagyon örülnek annak, hogy önállóan közlekedhetnek.

Fotó: Vannai Judit