A kutyák már régóta támogatják az embereket.

A vakvezető kutyák a legismertebb személyi segítő kutyák közé tartoznak. Bár a vakvezető kutyák első iskoláját 1916-ban alapították a németországi Oldenburgban a világháborúban megvakult katonák vezetésére, bizonyos vélemények szerint nem sokkal időszámításunk után is alkalmaztak már kutyákat vakok vezetésre. Mikor bukkantak fel az első vakvezető kutyák, és mi volt a szerepük az első világháborúban? Nézzük, hol bukkantak fel a történelem során:

Kr.u. 100 körül

Vannak, akik úgy gondolják, hogy az ókori Római Birodalom Herculaneum nevű városában is – mely Pompeiivel egyidejűleg, 79-ben pusztult el – találhatóak voltak olyan falfestmények, melyek vak embereket ábrázoltak vezető kutyával – írja Michael Tucker szerző A szem, ami vezet: a vakvezető kutyák története című könyvében. Más képeken, például 13. századi kínai festményeken is felfedezhetőek olyan kutyák, melyek gazdáikat vezetik. Tekintettel az emberek és a kutyák történelmileg igen szoros kapcsolatára, több mint lehetséges, hogy a kutyák már ekkor is segítették a vak embereket valamilyen formában.

1700-as évek

A 18. századig ismeretlen volt a kutyák közreműködése a gyógyításban. Bár egyes középkori képeken megfigyelhetőek a kutyákra támaszkodó vak emberek alakjai, a vakvezető kutyák legkorábbi szisztematikus oktatása mégis a 17. századra tehető a History.com szerint. A vakok párizsi kórházában például arra tanították a kutyákat, hogy segítsenek a pácienseknek.

1800-as évek

Az 1819-es Vakok oktatásának tankönyve c. írásban Johann Wilhelm Klein tanár már ír a vakvezető kutyák hasznáról. A professzor leginkább uszkárokat és pásztorkutyákat használt vakvezetőnek. Az 1800-as évek közepétől számos más írásos beszámoló is születik arról, hogy a kutyák képesek vezetni vak gazdájukat.

1900-as évek

A kutyák az első világháború frontvonalában is dolgoztak az emberekkel, üzenetet küldtek, és nyomon követték a sérült katonákat – írja Baár Mónika történész. Ez a tapasztalat pedig egy új, bizalmon alapuló ember-kutya szövetség kialakulásához vezetett. Az intenzív kapcsolat egyik megnyilvánulása az volt, hogy a vakok vezető kutyái a háború után már részesültek szakmai képzésben – először Németországban, majd később számos más országban is. A vegyi fegyverek, mint pl. a mustárgáz, addig soha nem látott számú embert vakítottak meg a háború alatt, a kutyák pedig nemcsak ebben, hanem magányuk enyhítésében is segítséget nyújtottak a katonáknak. A háborúban való szerepvállalásuk hívta életre a szakmai kutyatrénerek ötletét, akik azóta is kiképzik a vakvezető kutyákat.

Az egyik úttörő kiképző egy amerikai nő, Dorothy Harrison Eustis volt, aki miután meglátogatott egy német kutyakiképző klinikát, írt egy cikket a Sunday Evening Post számára, amelyben a vakvezető kutyákat a vak emberek függetlenségének megőrzőiként említi. Később kutyakiképző szervezetet is alapít majd Amerikában The Seeing Eye, a Látó Szem néven, mely a mai napig működik.

A Smithsonian.com cikke nyomán

Az első magyar vakvezető kutya iskola alapítója Rithnovszky János volt. Életművéről itt olvashattok bővebben.