A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola “Kölyöknevelési alapok” és “Kölyöknevelő program” dokumentuma útmutatást ad azoknak, akik szeretnének belépni önkéntes kölyöknevelő programunkba, amely a vakvezető kutya képzés alapját jelenti. A kölyöknevelő 2-3 hónapos korától 12-15 hónapos koráig otthont ad egy kölyök kutyának, a nevelési időszak lejártával pedig visszaadja az Alapítványnak, hogy elkezdődjön speciális kiképzése. A kölyöknevelés élményekben gazdag közös tevékenység, melyben sok tudást adunk át önkénteseinknek, annak a célnak az érdekében, hogy a jól felkészített kutyák képzésbe kerülhessenek, és személyükben minél több látássérült ember hű társat kaphasson. A két dokumentumot Komondi Piroska, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola szakmai vezetője írta.

Jó olvasást kívánunk!

Kölyöknevelési alapok – Kulcstényezők

Időráfordítás

• Tudsz-e elegendő időt szakítani a gyakorlásra, tréningre, a kölyöknevelő találkozókon részvételre esténként vagy a hétvégéken? A találkozók havi egyszer-kétszer kerülnek megrendezésre.
• Az első négy hónapban otthon tud-e lenni valaki minden 3.-4. órában, hogy megetesse és kivigye a kiskutyát elvégezni a dolgát?
• Képes vagy-e felkelni reggelente korábban, hogy sétálj és gyakorolj a kutyáddal munka előtt?
• Amikor otthon vagy, hajlandó vagy-e magad mellett tartani a kölyköt, hogy ellenőrizni tudd őt, illetve hogy megtanítsd neki a megfelelő viselkedést? Mindennapi tevékenységeid közben mindig jól neveltséget fogsz elvárni a kölyöktől, beleértve az ajtón való áthaladást, a szoba kennelből történő kiengedést, emberek és kutyák üdvözlését?
• Ki tudod-e vinni a kutyát szocializálni változatos környezetben legalább ötször egy héten? Idősebb kölyköknél egyszerűbb bevonni őket a mindennapos rutinba és életünk részeibe, de a nagyon fiatal kölyköknél nagyobb erőfeszítésre van szükség, hogy elvigyük őket megfelelő helyekre (pl. amíg meg nem kapják az összes oltást, nem lehet olyan helyre vinni őket, ahol sok kutya megfordul; vagy például autóban nem lehet otthagyni egy kölyökkutyát, csak ha a hőmérséklet megfelelő). Napi többszöri 5-15 perces gyakorlással lehet a kölyköket megismertetni különféle hangokkal, állatokkal, lépcsőkkel, felületekkel, emberekkel, tárgyakkal.
• Képes vagy-e kölyköt cserélni más kölyöknevelőkkel egy-két hetes időszakokra? Minden kölyöknek a programban szüksége van az ilyen típusú környezetváltozásra.

Biztonság megtartása

• Képes vagy-e fizikailag elbírni egy 25-30 kg-os kutyával a póráz másik végén?
• Képes vagy-e lehajolni, hogy felemeld a kölyökkutyát?
• Hajlandó vagy-e minden mérget (pl. patkányirtó szer) eltávolítani az ingatlan területéről?
• Hajlandó vagy-e a házon kívül pórázon tartani a kutyát, vagy védett környezetben? Hajlandó vagy-e kinn maradni vele, hogy felügyeld a tevékenységeit?
• Minden családtag képes elfogadni és betartani a biztonsági előírásokat? Ez magában foglalja az odafigyelést, hogy minden ajtó zárva legyen megfelelően, és minden olyan tárgyat elzárva tartani, ami problémát okoz megrágva, vagy elfogyasztva a kiskutya számára.
• Ha szuka kutyát nevelsz, valószínűleg az első tüzelése nálad fog bekövetkezni. Tüzelő bugyit lehet használni a ház tisztán-tartására, de nagyon óvatosnak kell lenned a tüzelés három hetében, hogy elkerüljétek a kan kutyákkal való találkozásokat.

Otthoni egység

 

• Minden családtag beleegyezett a kölyöknevelésbe és képes elfogadni a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola módszereit és filozófiáját? Habár lesz egy fő nevelő a családban, minden családtagnak értenie kell a kutyaiskola képzési módszereit és a kölyökneveléshez szükséges következetesség elvét.
• Van-e olyan személy otthon, aki allergiás a kutyákra?
• Az otthoni egyéb kutyák, macskák elfogadják-e a kölyök érkezését?
• Annak biztosítása érdekében, hogy a kölyöknevelő figyelme a vakvezető tanuló kutyán legyen, minden hazavitt állatnak legalább 6 hónappal fiatalabbnak, vagy idősebbnek kell lennie a kölyöknél.

A küldetés fontossága

 

• Nem számít, hogy az első vagy 20. kölyköt neveled, amikor elhagyja a kiképzés miatt az otthonodat, ürességet fog hagyni a szívedben, de büszkeséget is, hogy tettél valami óriási dolgot, amire kevés ember képes. Egy darabot adtál magadból azért, hogy másokon segíthess.
• Hajlandó vagy-e a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola által használt módszerek és technikák alkalmazására? A mi módszereink talán mások, mint ahogy a saját kutyádat nevelted.
• Az Alapítványunk hisz abban, hogy felnevelni egy kölyköt egy nagy közösségi erőfeszítés. Sikeresen felnevelni egy kölyköt együttműködést igényel a szakembereinkkel, és más kölyöknevelőinkkel. Képes vagy-e egy közösség tagjává válni és tisztelettel, kedvesen bánni más tagokkal?
• Megjegyzés: Sok kommunikáció folyik elektronikusan, ezért jó, ha van számítógépes, internetes hozzáférésed.

A kutyás élet élvezete

 

• Nincs szükség arra, hogy érts a kutyakiképzéshez, mert ehhez megkapod tőlünk a kellő segítséget, de jól kell érezned magad nagy testű kutyák mellett.
• Zavar-e a lakásban a kutyaszőr, vagy ha fel kell takarítani a kölyök után, a sok-sok nyálas puszi, vagy más a kutyás élettel együtt járó dolgok?

A kölyöknevelők kötelezettségei

• A kölyök családtagként való kezelése: a kölyök a lakásodban fog élni és a mindennapi életed része lesz. Ha van otthon ivaros kutyád, akkor ugyanolyan nemű kölyköt nevelhetsz csak.
• Megfelelő szociális készségek és otthoni szabályok tanítása: a kölyöknek napi gyakorlásra, felügyeletre van szüksége ahhoz, hogy jól nevelt és az emberekre odafigyelő kutya váljon belőle. A megfelelő otthoni szabályok (pl. a bútorok tiszteletben tartása, a nem kutya játékok figyelmen kívül hagyása) egy kritikus pont, hiszen a kutya egy látássérült emberrel fog együtt élni, aki nem látja, hogy a kutya mit csinál. Az általunk tanított technikákat következetesen kell alkalmazni, amihez szükséges a kitartásod, türelmed. Otthon mindig a közeledben kell tartani a kölyköt, hogy ellenőrizni tudd őt, illetve hogy megtanítsd neki a megfelelő viselkedést.
• Jelenlét minden kölyök találkozón: A kölyöktalálkozók havi egy-két alkalommal kerülnek megrendezésre.
• Rendszeres jelentés kitöltése a kölyök fejlődéséről: havi checklista a kölyöktalálkozókra, illetve a kiképzésbe való bevonás előtt végső értékelés.
• Együttműködés a kutya állatorvosi ellátásában: ez történhet az általad választott állatorvossal, vagy az Alapítvány által megbízott állatorvossal.
• A kutyád fejlesztése különböző tapasztalatok által: Az egyik legnehezebb feladata a kölyöknevelőknek, hogy az általuk nevelt kutya nyugodtan és magabiztosan tudjon viselkedni mindenféle helyzetben. A leggyakoribb oka annak, hogy valamelyik kutyából nem lesz vakvezető kutya, hogy nincs meg a kellő magabiztosságuk. Ennek eléréséhez szükség van arra, hogy minél több szituációval és közösségi helyzettel ismertesd meg a kölyköt. A tapasztalatok bővítése akkor kezdődik, amikor megkapod a kiskutyát és a kölyöknevelés teljes hossza alatt tart. A kölykök tőled függnek, hogy elvidd minden nap minél több helyre az élvezhető, tanító hatású és életkorának és személyiségének megfelelő szocializációs tapasztalatok bővítése érdekében. Mi megtanítjuk, hogy milyen helyzetek megfelelőek a Te kutyád életkorának és képességeinek.
• A kölyök átadása kiképzésre: a kölykök általában 12-15 hónapos korukban készen állnak, hogy elkezdjék a kiképzést. Ha útközben családi, egészségi vagy egyéb okok miatt nem tudod tovább vállalni a kölyöknevelést, az Alapítvány természetesen keres másik kölyöknevelőt, aki folytatni tudja munkádat.

Az Alapítvány kötelezettségei

A hitvallásunk az, hogy a kölyöknevelés minden területén támogassunk. Arra törekszünk, hogy az igényeidhez a lehető legnagyobb mértékben illeszkedjünk és szívesen fogadunk minden javaslatot a program fejlesztésével kapcsolatban.

• A kölyök kiválasztása számodra: a kölyöknevelős oktatáson megteszünk mindent, hogy minél jobban megismerjünk, és kölyök temperamentum teszteket használunk, hogy a legmegfelelőbb kölyköt ki tudjuk választani a képességeidhez és életkörülményeidhez.
• Támogatás a kölyöknevelés alatt: Megtanítjuk azokat a képességeket, amik egy vakvezető tanuló felneveléséhez szükségesek és veled együtt megoldjuk a felmerülő problémákat. Az Alapítvány folyamatosan új módszereket és technikákat próbálgat a kölyöknevelés folyamatának fejlesztésére és ezeket megtanítja használni.
• Állatorvosi szolgáltatások biztosítása: Az összes oltást, féreghajtást, bolha és kullancs elleni szert biztosítjuk és az összes előre egyztetett állatorvosi kezelést.
• A kiképzés megkezdésének egyeztetése: Körülbelül a kiképzésbe való bevonás előtt egy hónappal egyeztetjük a dátumot.
• A kiképzés alatt folyamatos információ: Beszámolunk az általad nevelt kutyák fejlődéséről a kiképzés során.
• Meghívás a közlekedésbiztonsági vizsgára: Lehetőséget biztosítunk arra, hogy találkozz azzal a látássérült személlyel, aki az általad nevelt vakvezető kutya gazdája lesz. Ezután tiszteletben tartjuk a klienseink igényeit, hogy szeretnék-e tartani a kapcsolatot a kölyöknevelőkkel, vagy sem. Mindenesetre az Alapítvány munkatársai szívesen tájékoztatnak a kutya hogylétéről.

Kölyöknevelő program

Nevelőcsaládok kiválasztása, támogatása

Kölyöknevelőnek az a személy vagy család jelentkezhet, aki vállalja, hogy az alább kifejtett tartási szabályok betartása mellett 2-3 hónapos korától 12-15 hónapos koráig otthont ad egy kölyök kutyának, a nevelési időszak lejártával pedig visszaadja az Alapítványnak, hogy elkezdődjön speciális kiképzése.

A kölyöknevelésre jelentkező nevelőszülőket egy személyes beszélgetés alkalmával tájékoztatni kell arról, hogy pontosan mit is várunk el tőlük. A beszélgetés alkalmával sort keríthetünk lakóhelyük megismerésére, annak megítéléséhez, hogy rendelkezésre állnak-e a megfelelő körülmények a kölyök megfelelő tartásához. A ház vagy lakás összes lakójával el kell beszélgetni, megkérdezni őket arról, hogy beleegyeznek-e a kiskutya érkezésébe, felmérni, hogy nekik milyen elképzeléseik, milyen elvárásaik vannak a programban való részvétellel kapcsolatban. Azt is tisztázni kell, hogy a háztartás mely lakója lesz a kiskutya gazdája – az a személy, aki kizárólagosan felelős lesz az etetéséért, gondozásáért és oktatásáért. Természetesen a többi családtag is aktív részese kell, hogy legyen a kölyök életének, de nagyon fontos, hogy legyen egy gazdája, akihez a többieknél jobban ragaszkodhat.

A kutyát lakásban kell tartani, a gazda hálószobájában, vagy ahhoz közel kialakított fekhelyen kell aludnia. Ez lakásban élő nevelőszülő esetében egyértelmű, de kertes ház esetében is be kell tartani. Csak így alakulhat ki a nevelőszülő és a kutya között az a fajta szoros kötődés, amely megalapozza a későbbiekben a látássérült gazdival való kapcsolatát a kutyának. A kiskutyákat a kölyöknevelés, és később a kiképzés alatt is szigorúan eltiltjuk az ágyban alvástól, illetve attól, hogy bármilyen bútorra felmenjenek. Ez a rossz szokás a későbbiekben éppen annyira nehezen kijavítható, mint az étel koldulása az étkező asztalnál. Bármilyen leszoktatási próbálkozásnál hatékonyabb a megelőzés: ha sosem engedjük a kölyköt az ágyba vagy a kanapéra, fel sem fog benne merülni, hogy oda felmenjen.

Az Alapítvány által biztosított száraz kutyatápok egyikével kell etetni. A kötelező állatorvosi vizsgálatok, vakcinázás és parazita-mentesítés az Alapítvánnyal előre egyeztetettek alapján történik, melynek felmerülő költségeit az Alapítvány fedezi.

A kölyöknevelésért felelős kiképző és a szakmai vezető tartja a kapcsolatot a nevelőcsaládokkal, vezeti a kölyök klub foglalkozásokat, alapozó és szocializációs gyakorlatok tanításával kapcsolatos tanácsokkal, tréningekkel és elméleti oktatással is segíti a munkájukat. Feladata megszervezni, hogy a kölykök a foglalkozásokon találkozzanak más kölyök és felnőtt kutyákkal, háziállatokkal, és olyan szituációkkal, amely a szocializáció szempontjából fontos. Például megszervezi a bevásárló központokba, irodákba, éttermekbe, iskolákba, és egyéb helyszínekre való látogatásokat.

A kölykök 12-15 hónapos korukig maradnak a nevelőcsaládoknál, ezután további egészségügyi szűréseken vesznek részt (melyek lebonyolítása és költségének fedezése az Alapítvány feladata). Ha alkalmasnak bizonyulnak, átkerülnek egy kiképzőhöz a további fejlődésük érdekében. Amennyiben egy kölyök bármilyen ok miatt kikerül a programból, azt a kölyöknevelő családnak lehetősége van örökbefogadni. Ha nem élnek ezzel a lehetőséggel, akkor új családot keresünk a számára. A kölyöknevelő program végére a kutyáknak stabilan behívhatónak kell lenniük, ismerniük kell az alap vezényszavakat, tudniuk kell laza pórázzal közlekedni, vezényszóra a dolgukat elvégezni, otthon és nyilvános helyeken higgadtan viselkedni, és azt, hogy séta közben a járdaszegélyről engedély nélkül nem léphetnek le. Ezen készségek tanításához az Alapítvány szakemberei nyújtanak segítséget. A kölyöknevelőknek lehetőségük van rendszeresen eljárni a kiképzőnk által tartott kutyaiskolába, és kötelező megjelenni havonta az előre megbeszélt találkozókon és tréningeken. Az Alapítvány szakemberei elérhetőek telefonon vagy e-mail-ben bármilyen felmerülő kérdés esetén.

Szocializációs gyakorlatok a bevésődési szakasz után

Ahhoz, hogy felnőtt korukban, a vakvezetés tanulásakor maradéktalanul a vezetési gyakorlatokra tudjanak koncentrálni, a kutyáknak nem szabad, hogy újdonságot nyújtsanak a világ ingerei – akár a nagyváros legnagyobb forgalmú csomópontjainak zajai, akár a falusi udvar állatai, gépei sem. Ehhez az szükséges, hogy biztonságos, ingergazdag környezetben nőjenek fel, és egy éves korukig gyakran találkozzanak változatos ingerekkel, és szokjanak hozzá ezekhez.

Amikor az elválasztás után megérkeznek új otthonaikba, a kölykök elkezdik megismerni a környezetüket. Megtanulják az alapvető engedelmesség szabályait, és a jó modort. Az otthoni helyes viselkedés mellett számos szituációval, emberrel és helyszínnel kell megismerkedniük. Elkísérhetik nevelőgazdájukat majdnem mindenhová: boltokba, iskolákba és munkahelyre, éttermekbe, bevásárlóközpontokba, utaznak vonattal, busszal, villamossal és autóval. Az előzőek megvalósításával kapcsolatban minden esetben a kiképző ad tanácsot és útmutatást. A cél, hogy nyitott, megbízható kutyákká váljanak. A bizalmon alapuló kapcsolat kiépítése feltételezi, hogy a partnerek képesek egymással kommunikálni. Ez olyasvalami, amit mindkét félnek meg kell tanulni – ezt legkönnyebben játék közben lehet megvalósítani, ahol a szabályok fokozatosan egyre világosabbá válnak. A kutya önbizalmának növelése alapvetően abból áll, hogy folyamatosan úgy alakítjuk a körülményeket, hogy a kutya újra és újra tanulhasson, fejlődhessen a sikerélményei során.

A kölyöknevelők megtanítják a kutyákat arra, hogy szorosan kötődő társak legyenek, hogy bízzanak a gazdájukban, és hogy ez a bizalom kölcsönös. Ennek a bizalomnak, kötődésnek a kialakulásához elsősorban az a fontos, hogy a kölyök életében legyen egy referencia személy, „A Gazdi”, aki megbízhatóan ellátja minden szükségletét, aki megszervezi a napirendjét, irányítja a nevelését. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi családtag nem foglalkozhat a kutyával, de azt viszont jelenti, hogy mindig, minden körülmények között „A Gazdi” határozza meg, hogy mi történjen a kutyával. Ez különösen fontos a kiskutya megérkezését követő első néhány hétben. Azt követően, amikor már a kölyök életében egyértelmű a napirend, néhány feladatot időnként elláthat más családtag is. Fontos, hogy a kölyök a családtagokkal is jó kapcsolatot ápoljon és őket is tiszteletben tartsa.

A vakvezető kutyáknak tudniuk kell higgadtan, fegyelmezetten viselkedni otthoni és munkahelyi körülmények között is, ezért ezekhez a helyzetekhez is szocializálni kell őket a nevelés során. A kölyköket olyan személy nevelje fel, aki vállalni tudja, hogy a lakásában (kertes ház esetén a házban) tartja, a szobájában az ágya közelében alhat, és naponta rendszeresen tud foglalkozni a kölyökkel, az egészségügyi séták, etetés és egyéb gondozási teendők mellett. A kölyköknél kortól és egyéntől függ, mennyi időt és mit kell aktuálisan gyakorolni, ebben minden esetben a kiképző tanácsát kell követni. Nagyon fontos, hogy a kölyök sokat járjon kölyök és felnőtt kutyák közé, ahol megtanulhatja a helyes kutya-viselkedést. Találkoznia kell rendszeresen macskákkal, madarakkal, kis rágcsálókkal, és más háziállatokkal is, hogy legyen alkalma megszokni őket annyira, hogy már ne jelentsenek elvonó ingert a későbbi munka közben.

Fontos alapvetése a helyes szocializációnak, hogy a kiskutya saját tevékenykedése során, cselekvéseinek sikerélményeiből tanul, ezért a lehetőségekhez mérten törekedni kell arra, hogy a legtöbb tapasztalást a saját négy lábán tehesse meg. Néha érdeklődve figyel egy szállingózó falevelet, vagy lecövekel egy bokor előtt, vagy akár elindul egy szembe jövő járókelő lábai után az ellenkező irányba. Mégis türelmesnek kell lennünk, adnunk kell neki időt, hogy mindent jól megfigyelhessen, és utána újra felkeltve figyelmét magunk után hívhatjuk, folytathatjuk az utunkat. Ha viszont ölbe kapjuk, megfosztjuk őt attól a lehetőségtől, hogy önállóan megtapasztalhassa a világot. Hasonló a helyzet az idegen kutyákkal való találkozáskor is. Ha egy nagyobb testű felnőtt kutya láttán felvesszük, sosem fogja megtanulni, hogyan kell viselkedni egy nálánál nagyobb felnőtt kutya társaságában. Ennek a kutya-ábécének az elsajátításában nagy szerepe van a közösségbe való járásnak. Erre teremt lehetőséget az Alapítvány által szervezett kutyaiskola, ahol az egy év alatti különböző korú kiskutyák egymástól, és helyesen kommunikáló, barátságos felnőtt kutyától – játék közben – elsajátíthatják azt a tudást, amit az emberektől sosem: hogyan kell kutyának lenni. Megtanulják az üdvözlés, a behódolás rituáléit, a játékra hívás és egyéb kutyás interakciók testbeszédét mutatni és leolvasni és még sok egyéb között a gátolt harapást is. A vakvezető kutya, bármennyire is civilizált és képzett, azért elsősorban mégis csak kutya. A kutya illemtan elsajátítása után könnyebben fog menni az emberekkel való kommunikáció megtanulása is.

A kölyökkutya számára néha az ismeretlen jelenségek nagyon félelmetesek lehetnek. Például egy zizegő bevásárlószatyor, melyet a szél fújdogál, vagy egy, az esti szürkületben a sarok mögül előbukkanó szemetes kuka. Ha a kiskutyán a stressz jeleit látjuk (behúzott farok, hátracsapott fülek, indokolatlan ásítozás, vakarózás vagy lihegés, esetleg nyelvnyújtogatás vagy szájnyalogatás) a legrosszabb, amit tehetünk az az, hogy megpróbáljuk simogatással, becézgetéssel megnyugtatni. A kiskutyák már az alomban is az alapján sajátítják el a veszélyhelyzet megítélésének képességét, hogy az anyjukat figyelik. Ha tehát mi “nagy feneket kerítünk” egy olyan történésnek, azáltal, hogy nyugtatgatjuk a kutyát, akkor azt fogja gondolni, hogy történt valami és emiatt el fog kezdeni aggódni. A simogatással megerősítjük benne azt a viselkedést, hogy az adott tárgytól vagy szituációtól félni kell. Ezért hát nyugtatgatás helyett mutassunk példát azzal, hogy mi magunk bátran viselkedünk, hogy előre megyünk és megközelítjük a félelem kiváltóját. A kiskutya látni fogja, hogy nem történik semmi rossz, megnyugszik, és felbátorodva követni fog minket. A kölyök reakcióinak megértéséhez és a félelmi reakciók kezelésének helyes módjáról az Alapítvány kiképzője elméleti és gyakorlati tanácsokkal szolgál a tréningek során.

A pórázhoz való szoktatás mellett a következő fontos dolog, amit el kell sajátítania, az a szobatisztaság. Ezt legegyszerűbben úgy valósíthatjuk meg, ha résen vagyunk, és mindig kivisszük a lakásból, amikor álmából felébred, evés után, illetve „csak úgy” nagyjából óránként. Mindig ugyanarra a helyre vigyük, csak addig tartózkodjunk ott, amíg a dolgát elvégzi, utána pedig dicsérjük meg. Érdemes változó időket kint lenni a kölyökkel, hogy sose tudja, hogy 5 percre vagy 5 órán át van lehetősége kint lenni, így hamar megtanulja, hogy a dolga elvégzése legyen az első, ahogy kiért a szabadba. Fontos hogy a dolga elvégzése közben minden alkalommal mondjunk neki egy vezényszót (pl. tessék pisilni), így viszonylag hamar meg fogja tanulni vezényszóra elvégezni a dolgát – ami a leendő látássérült gazda életét nagymértékben megkönnyíti.

Miután a kölyök beilleszkedett az új otthonába, azt is meg kell tanulnia, hogy néha egyedül kell maradnia a lakásban. Ennek gyakorlására még akkor is rendszeresen sort kell keríteni, ha amúgy mindig van otthon vele valaki. Küldjük a kutyát a helyére, adjunk neki egy rágcsálni való falatot, és menjünk ki a szobából. Térjünk vissza, mielőtt az evést befejezi. Következő lépésként hagyjuk el a lakást, de csak annyi időre, hogy a bejárati ajtó csukódása után pár másodperccel már térjünk is vissza. Ezután a postaládáig elsétálhatunk, majd a sarokig, egészen addig nyújtsuk az időt, míg a kutyát 25-30 percre magára tudjuk hagyni.

A kölyökkor nyűgjeit és nyavalyáit (cipő- és bútor-rágcsálás, tócsák és kupacok széthagyása) könnyebben átvészelhetjük, ha a kölyköt hozzászoktatjuk a ketrecben vagy boxban való tartózkodáshoz. A kölyök felszereléseit (boksz/ketrec, póráz, nyakörv) az Alapítvány biztosítja. Ez kölyökkutyánál nem okoz nehézséget, hiszen a kutyák amúgy is ösztönösen a fedett, félhomályos, „kuckó-szerű” helyeket részesítik előnyben az alváshoz, amely kritériumoknak a letakart ketrec teljesen megfelel. A ketrec pont akkora legyen, amekkorában a kutya kényelmesen fel tud állni, meg tud fordulni, el tud feküdni. A kölyök ösztönösen nem fog a saját ágyába bepiszkítani, azonban ha hosszas ideig nincs lehetősége kint elvégezni a dolgát , előfordulhatnak balesetek, erre a gazdinak kell figyelni. Ha rendszeresen kiengedés után azonnal lehetőséget biztosítunk a szabadban kint létre, akkor megkönnyíthetjük és lerövidíthetjük a szobatisztaságra szoktatást is. A ketrechez szoktatásban segít a kiképző. Az eredményes szoktatás után néhány nap múlva azt fogjuk tapasztalni, hogy amikor a kutya álmos vagy éhes, magától be fog menni a ketrecébe. Ekkor elkezdhetjük éjszakára is benne altatni. Nagyon fontos, hogy mindig csak olyan pillanatban engedjük ki, amikor nem nyafog, nehogy a nyafogást összekösse a kiengedéssel. Ha lekéssük az ébredést, és a kölyök mégis elkezd nyafogni, üljünk le az ajtóval szemben, esetleg vegyük kezünkbe az egyik játékát, és szó nélkül várjuk meg, amíg abbahagyja. Ha egy pillanatra elcsendesedik, nyissuk ki az ajtót és adjuk oda a játékot.

A nevelőcsaládoknál eltöltött időszak alatt kell azt is megtanulnia a kutyának, hogy az egészség-, és szőrzetápolással járó teendőket kellemes élménynek tartsa. Hetente egyszer az alapos átfésülés, szemek, fülek és végbéltájék törlőkendővel való áttörölgetése elengedhetetlen. Olyan időpontot válasszunk erre, amikor a kutya már kijátszotta magát, dolgát elvégezte. Ezek helyes kivitelezését a kiképző megmutatja.

Állatorvoshoz eleinte kéthetente kell vinni a kölyköt, a kölyökkori oltások beadása miatt, ennek finanszírozása az Alapítvány feladta, kivitelezésében is segítséget nyújtunk, ha szükséges. Ilyenkor fel kell tenni a kutyát a vizsgálóasztalra, injekciót kap, lázmérőzik, stb. Ez némely kutyának kellemetlen élmény. Azt tanácsoljuk a kölyöknevelőknek, hogy szánják rá az időt arra, hogy időnként olyankor is elmenjenek az orvosi rendelőbe, amikor nincs szükség kezelésre, vagy vizsgálatra. Csináljanak mindent ugyanúgy: várakozzanak a folyosón, menjenek be a vizsgálóba, tegyék fel a kutyust az asztalra, és kérjék meg az orvost, hogy amikor a kutya megnyugodott az asztalon (pl. leült vagy lefeküdt) adja neki oda a magukkal hozott jutalomfalatot. Ez csak pár percet vesz igénybe, és sok birkózástól megkíméli mind a gazdit, mind az orvost is, a kutyánál pedig megelőzhet egy életre szóló rendelő-fóbiát.

A tömegközlekedési járműveken való utazás megalapozásaként a városi zajhoz, az autóban való utazáshoz szoktassuk hozzá a kutyát. Ennek helyes módját a kiképző mind elméleti mind gyakorlati tanácsokkal segíti. A kezdetekben az utazás megkezdése előtt legalább 3-4 órával ne adjunk neki enni. Ha néhány alkalom alatt hozzászokik az imbolygáshoz, már nem fog hányni. Autóban érdemes a saját ketrecében utaztatni. A buszra, villamosra való önálló felszállást csak akkor kezdjük el gyakorolni, amikor már elég nagy a kiskutya ahhoz, hogy fizikailag képes legyen fellépni. Ennek gyakorlása kiképző mellett történik a későbbiek során.

Ahhoz, hogy nyilvános helyeken (étteremben, munkahelyen, üzletekben) nyugodtan és feltűnésmentesen tudjon viselkedni, először az otthoni helyes viselkedést kell elsajátítania. Tanítsuk meg neki, hogy vannak olyan időszakok, amikor a gazdák elfoglaltak, és nincs szükség arra, hogy a kutya a sarkukban legyen. Ilyenkor az a helyes, ha a helyére megy, és ott egy játékával elfoglalja magát, vagy alszik. Ezt a kutya hamar megtanulja, ha ilyen helyzetekbe az összes jelen lévő ember egész egyszerűen nem vesz tudomást a kutyáról, akármennyire próbálkozik is. Néhány perc alatt fel fog hagyni a próbálkozással és megnyugszik. Ekkor várjunk még néhány percet, és ha már szeretnénk vele foglalkozni hívjuk magunkhoz, majd dicsérjük meg.

Behívás megalapozása

Már a néhány hetes kiskutya is képes összefüggést találni a hívó parancs, és az azt követő kézből kapott falatka között. Ha a szokásos sétánkon a kölyöknek eleinte – csak úgy parancs nélkül – jutalom falatot nyújtunk, általában elfogadja, és ha a szabadban történő játszadozás közben ez rendszeresen ismétlődik, gyorsan rá is szokik. Ez a célunk. Amikor a kiskutya már örömmel fut az élelmet felé nyújtó gazdihoz, be kell iktatni a hívó parancsot. Praktikus dolog a nevét alkalmazni erre a célra, de sokan használják a „hozzám” hívó szót is. A kutya szempontjából nincs jelentősége, de a későbbiekben, egy olyan helyzetben, amikor több kutya közül csak egy bizonyosat akarunk magunkhoz hívni, célszerűbb, ha a neve jelenti a hívó szót. Nagyon fontos a sorrend betartása. Hangozzék el előbb a kutya neve, (vagy a bármilyen hívó parancs) és ezt azonnal kövesse a már jól ismert mozdulat, az élelem nyújtása. Törvényszerű, hogy az ilyen módon kondicionált kutyák örömmel rohannak a gazdihoz a hívó szó hallatán később már akkor is, ha az adott helyről nem látják a gazdi mozdulatait. A megérkezéskor azonban nagyon következetesen járjunk el, és tartsuk be, hogy minden esetben jár a jutalom. Ezzel a módszerrel kiválóan megalapozhatjuk azt a behívás gyakorlatot, amelyet felnőtt korban a látássérült gazdi is kérni fog tőle.

Az alap pozíciók megalapozása

A három alapgyakorlat az ültetés, fektetés és az állítás kölyök korban történő megértetésére az úgynevezett érintéses módszer az egyik legmegbízhatóbb és leginkább követhető. Ezek elsajátítása a kutyaiskola keretein belül történik, kiképző segítségével.

Az élelem megtagadásának alapfeladata

Már kölyökkorban könnyen tanítható, hogy a kiskutya csak a mi engedélyünkre lásson hozzá az evéshez. Ez a következőképpen zajlik. Eleinte a kutya orra elé tartott tálkát lassan próbáljuk letenni a földre. Ő többször rámozdul, de minden alkalomnál emeljük vissza, majd ha megnyugodott, ismét próbáljuk letenni a földre, és csak a „tied” vezényszó elhangzása után hagyjuk enni. Gyorsan megérti, hogy hamarabb jut az élelméhez, ha a vezényszó elhangzásáig nyugodtan vár arra. Előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy megvárja, míg a tálka a földre kerül. Eleinte azonnal, később néhány másodpercet, majd egyre hosszabb időt kivárva adjuk ki a „tied” szót, mellyel engedélyezzük, hogy hozzálásson az evéshez. Természetesen a hibázás még többször előfordul, de ilyen esetben azonnal emeljük fel a földről a tálat, majd lassan engedjük újra vissza és igyekezzünk elérni, hogy csak az engedély elhangzása után mozduljon rá a kölyök. Mindez olyan szintre fejleszthető, hogy a kutya percekig képes a tálja fölött ülni, az engedélyünkre várva.

Azokkal a kutyákkal, amelyek felnövekvésük során sok egyéb más mellett elsajátították ezeket az előkészítő gyakorlatokat, a kiképzés során hatalmas előnyben leszünk. Miután a kölyökkutyák felnevelése, szocializálása egyébként is sok együttlétet igényel, célszerű ezt az időt a fentiek segítségével hasznosan és céltudatosan eltölteni.

Spontán nevelődés

Ahogy minden élőlénynek, a kutyának is születésének pillanatától változik, formálódik a viselkedése. A környezeti ingerekre, az őt ért pozitív és negatív benyomásokra megtanul olyan válaszreakciókat adni, melyek segítségével élete a legoptimálisabbá válhat. Tapasztalásai segítik abban, hogy eldöntse, számára mi a jó és mi a rossz. Ha egy bizonyos viselkedést kellemetlen élmények követnek, gyorsan megpróbálja viselkedésének formálásával elkerülni azokat. Ha például ugyanezt a viselkedést pozitív élmények követik, azt láthatjuk, hogy a kutya egyre erősebben, egyre aktívabban mutatja a megtanult cselekvéssort. A leendő vakvezető kutyában olyan szokásokat kell kialakítani, amik a mindennapos életben hasznunkra válik és ami később természetes lesz a számára. Alapvetően az a cél, hogy egy jól nevelt kutyává cseperedjen a kölyök, aki kézben tartható, együttműködő és minden körülmények között egy kellemes társ mellettünk.

Összefoglalás:

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Alapítványnak nagyon fontos, hogy saját kölyöknevelő programban részt vett kutyákat vonjon be a későbbi speciális képzésbe. A kölyöknevelés sokkal többet jelent annál, minthogy a növendék kutya fizikai szükségleteit kellene kielégíteni, ezért is fontos, hogy szoros együttműködésben, a család részeként tekintsenek a kölyökre nevelőik. A nevelőcsaládok áldozatos munkája biztosítja, hogy a kölykök a legkülönfélébb környezetekben szocializálódjanak, és végül alkalmasak legyenek vakvezető kutyának.

Ha végigolvastad és úgy gondolod, hogy önkéntes kölyöknevelő szeretnél lenni, arra kérünk, töltsd ki és küldd be az alábbi jelentkezési lapot!

A jelentkezési lap kitöltéséhez kattints ide !