Október a látás hónapja, október 8. a Látás Világnapja, ezért összegyűjtöttük néhány látássérült barátunk gondolatait arról, hogyan változtatta meg az életüket vakvezető kutyájuk. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kutyái önálló közlekedéshez, biztonságérzethez segítik hozzá gazdáikat és rengeteg örömöt adnak nekik, ezért mondhatjuk, hogy a látássérült emberek szeme világát neveljük fel.
Vakvezető kutyával semmi sem lehetetlen
Dombai Mihályékhoz tavaly télen költözött be Körte, a „szőke királylány”, ahogy Misi nevezi. A koronavírus-járvány miatt a vizsgájuk egy kicsit megcsúszott, de júniusban sikeresen teljesítették. Elképesztő páros, nagyon aktív életet élnek. Mihálynak több hobbija van, így nem ritka, hogy SUP-ra szállnak, vagy kenuba, sárkányhajóba ülnek. Látássérültként sárkányhajóba ülni és a látó versenytársakhoz hasonló, sőt, gyakran náluk jobb teljesítményt nyújtani első hallásra talán hihetetlennek tűnik, pedig nem az. Ebben persze Misit látó csapattársai is közreműködnek, egy csapatban küzdenek az elsőségért.
Amikor Körte nem tudja elkísérni imádott gazdáját a sárkányhajó versenyekre, akkor otthon várja őt, és mindig őszinte örömmel fogadja. Körte elég nehezen viseli gazdája távollétét, ezért Misi vett egy SUP-ot neki, hogy eggyel több közös programjuk legyen. Gyorsan kiderült, hogy Körte remekül megállja a helyét nemcsak a szárazföldön, hanem a vízen is.
Sok idő volt mire Bernhardt József megtanult megbízni Kürtösben. József hatalmas kitartással és fegyelemmel gyakorolt, hogy megtanuljon önállóan közlekedni egy vakvezető kutyával. „Egzotikus a járásom, ugyanis mozgássérült vagyok. Úgy gyakoroltunk Kürtössel, ahogy a gyerekek tanulnak járni, sokat huppantunk, aztán kialakult a közös járásunk. Srégen előttem megy a kutya, ez elég speciális, ezzel kiigazítja a járásom” – mondja József, aki idén tette le a közlekedésbiztonsági vizsgát Kürtössel.
A vakvezető kutyák 24 órában hűséges segítői gazdáiknak
Lengyel Zsófi és Mokka nemrég tettek sikeres vizsgát. Nagyon hamar egymásra találtak, és minden fotójukon látszik, mennyire szeretik egymást. „Veleszületett látássérült személyként el sem tudom mondani, mit ad számomra Mokka mindennapi segítsége, munkája, nem mellesleg érzelmi támogatása! Talán egy mondattal mégis le tudom írni: Jobb, könnyebb lett az életem!” – mondja a Székesfehérváron élő Zsófi.
Pesa Anna Mária és Hablaty kapcsolatának alapját a szeretet és a biztonság adja. „A fehér bot használata után Habival egy új világ nyílt ki előttem. Debrecenbe költöztem, és Habi a számunkra még idegen helyen is fantasztikusan tudja és teszi a dolgát. Biztonságban érzem magam vele ” – mondja.
A fehér bot nem okos, a vakvezető kutya igen
Bábel László akármelyik vakvezető kutyájával ment főiskolára, egyetemre tanulni, a vakvezető kutya mindig segített a kezdeti nehézségek leküzdésében. Sok olyan barátja lett, akit a kutyájának köszönhetett. „A kutya hihetetlenül segít a kapcsolatteremtésben. Egy fehér bot esetén nem fogják azt mondani, milyen okos, vagy menyire figyel rád a botod. Ez egy vakvezető kutya esetében automatikusan megtörténik” – mondja Bábel László, aki a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától kapott Marcipánnal közlekedik.
Bábel László szerint vakvezető kutyával élni sok szempontból könnyebb, de más szempontokból nehezebb. Azt, hogy menyire tudja elfogadni, mindenkinek magának kell eldöntenie. Figyelembe kell venni, hogy ő is egy érző lény, akinek vannak érzései, hangulata, önálló gondolatai.
László kifejtette, hogy rengeteg kellemes és kellemetlen helyzetbe kerül az ember, amit kutya nélkül elkerülne. „Szerintem a vakvezető kutya utáni vágynak belülről kell fakadnia. A gondok ettől még nem fogják elkerülni, de legalább lesz egy belső tartása azokat elviselni. Hallottam olyan vélekedést is, hogy a kutya élete során legalább másfél millióba kerül. Akiben ez felmerül, inkább bottal tanuljon meg biztonságosan közlekedni. Ha valakit nem zavarnak a pillanatnyi kihívások, és szembe mer nézni váratlan kalandokkal, eseményekkel nyolc-tíz éven keresztül, amig egy kutya vele van, ráadásul szereti az állatokat, vágjon bele. Azt nem ígérheti meg neki senki, hogy könnyű, vagy egyszerű lesz az élete egy vakvezető kutya hatására, de az biztos, hogy gyökeresen megváltozik!” – mondja Bábel László.
Dolly lett gazdája „szeme fénye”
Dolly kicsit több mint egy éve része Sáfrányné Kobli Írisz mindennapjainak Győrben. Mostanra nagyon összecsiszolódtak, a fekete labrador mindig elkíséri a munkába, és közben számos kaland éri őket. „Jó érzés megtapasztalni, hogy minden napra jut egy kedves és segítőkész ember, még akkor is, ha én nem kérem. A minap munkába mentünk Dollyval. Épp felszálltunk a buszra és elhelyezkedtünk, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki megáll mellettem és azt mondja: „Ahol ön le szokott szállni, nem tudok beállni a megállóba, mert még csinálják, és egy nagy lyuk van ott, de amennyire tudok, azért közel állok a járdához.” Ez volt a buszsofőr – meséli Írisz.
„Dolly az én csodám, mert naponta együtt indulunk el, és elhiszem neki, hogy oda fogunk érni, ahová indulunk, és azt is elhiszem neki, hogy vigyázni fog minden lépésemre” – mondja.
Két fekete labrador bevette Pécset
Géniusz és Kávé a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolában nevelkedtek, majd mindketten Pécsre költöztek. Gazdáik pont a kutyás kalandok során ismerkedtek meg egymással. Sziva Dániel és Géniusz, valamint Pál Dániel és Kávé azóta tartják a kapcsolatot. A két fekete labrador szívesen bandázik együtt, a két Dániel pedig tapasztalatot tud cserélni a kutyás életről.
„Február elején az alapítvány kiképzője két kutyát hozott Pécsre, Kávét és Géniuszt, így megismerhettem Géniusz gazdáját, Sziva Danit, akivel azóta tartjuk a kapcsolatot annak ellenére is, hogy a veszélyhelyzet miatt ő átmenetileg hazaköltözött Pécsről, ahol kollégista volt addig. Időnként beszélünk telefonon és megvitatjuk a tapasztalatainkat a kutyákkal kapcsolatban, ötleteket merítünk egymástól” – mondja Pál Dániel.
Pál Dániel jogásznak a közlekedésben rengeteg könnyítést jelentett Kávé, a fekete labilány megérkezése. De nem érzi úgy, hogy emiatt valamilyen helyzetben pozitívan diszkriminálták volna, és ez szerinte így helyes.
„A kutyás életnek igen sok helyzetben vannak előnyei. Főleg akkor, ha barátkozni szeretnék. A kutya ebben a helyzetben nagyon nagy előny, mert az emberek szeretik azokat, akiknek valamilyen állatuk van” – mondja Sziva Dániel.
Sziva Dániel, ha tehetné, annyit változtatna a világon, hogy „az emberek jobban figyeljenek egymásra és ne csak a telefonját bámulja mindenki, illetve, ne csak egymásra, hanem mindenre figyeljenek jobban. Környezetükre, arra, ahogy a szél fúj, madarakra. Vegyék észre jobban azt, hogy mennyi szép dolog van a világon és ne csak a rosszat lássák.”
