Négy testvérem után ma én szeretnék bemutatkozni nektek. Mivel az M betűs alomban sokan vagyunk sárgák, és csak három fekete van, így én is a többséghez tartozom. Egy gyönyörű sárga fiúcska vagyok.
Elmondanám magamról így elöljáróban, hogy én vagyok az egyik legjátékosabb kissrác az alomban.
Nagyszerűen éreztük magunkat a 13. kerületi Számítástechnikai Általános Iskolában, a Gyöngyösi sétányon. 70 csillogó szemű 1., 2. és 5. osztályos gyereknek mondtuk el, miben és hogyan segíthet egy látó ember, ha találkozik egy látássérült emberrel az utcán, és milyen fontos szabályokat kell betartania, amikor dolgozó vakvezető kutyával kerül testközelbe.
Nagyszabású programot tartottunk Százhalombattán, az Arany János Általános Iskolában. Nem véletlenül, hiszen itt tanult Dóri, Fidzsi gazdája. Így hát eljöttek velünk ők is, és még sokan mások.
A vakvezető tanulók, mint az orgonasíp sorakoztak, a legkisebbtől indítva a sort, velünk tartott az ében fekete Artúr,
Majzik Zsolt 14 évesen vesztette el a látását, most a húszas éveinek második felében jár. Kezdetben fehér bottal közlekedett, majd úgy döntött, felveszi a kapcsolatot a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolával. „Úton a kutyámmal” videó sorozatunk második részében Zsolt arról beszél, milyen az élet Andyvel, a vakvezető kutyával.
