kölyöknevelés

Gyakran előfordul, hogy alapítványunk saját tenyésztési programjában a kiskutyák nem a gazdájuknál, hanem alomnevelő önkénteseinknél születnek, mert ott tudjuk számukra és az anyakutya számára biztosítani a legideálisabb körülményeket. Azúr és a H alom esetén is így történt. A kicsik azóta kölyöknevelő önkénteseinknél nevelkednek, Azúr pedig visszaköltözött Kovács Sárához, akinél 9 hetes kora óta lakik. Sárival beszélgettünk erről az izgalmas időszakról és persze a viszontlátásról.
Zsófinak szinte csak alvós képe van Frappéról, aminek megvan az oka: elég ugrabugra a 9 hetes labrador, ezért akkor könnyebb fotózni, amikor elnyomja az álom. Horváth Zsófia alapítványunk kölyöknevelője nővér volt korábban, sok látássérült emberrel találkozott a munkája során, tőlük hallott arról, hogy könnyebb az élet vakvezető kutyával, de kevés van belőlük. Eltelt egy kis idő, és végül elhatározta, hogy segíteni fog a vakvezető kutyára váróknak.
Az önkénteseink érzékenyítése kulcsfontosságú. Csak úgy tudnak teljes szívvel kölyköt nevelni, ha átélik, milyen lehet vakon, egyedül megoldani helyzeteket. A vakvezető kutya érzelmi és fizikai biztonságérzetet ad a gazdiknak,és fontos, hogy a kölyöknevelők is megtudják, milyen érzés ez.
Bukfenc türelmesen kivárta a sort, aztán sétált a hóesésben és részt vett a karácsonyfa-díszítésben is. Leendő vakveető kutyánk kölyöknevelője, Dóra osztja meg veletek karácsonyi élményeit Bukfenccel.