Mert jólesik! És ennek több oka is van. Az első, hogy régóta élt bennem a késztetés, hogy visszategyek valamit a közös társadalmi asztalra abból, amit kaptam – írta Maróthy Miklós, alapítványunk önkéntes kölyöknevelője.

Ez egy kicsit patetikusan hangzik, de tényleg úgy gondolom, hogy aki kapott és megteheti, annak kötelessége is visszaadni valamit. És ehhez a gondolathoz pont jókor jött Komondi Piroska levele az interneten, amiben önkéntes kölyöknevelőket kerestek.

Aki kutyákkal foglalkozik, rengeteget tanul

Csak miután belevágtunk a feleségemmel, jöttek a további okok, ami miatt e tevékenység mellett maradtunk. Nevezetesen a második, hogy kutyákkal foglalkozni érdekes dolog, kölyökkutyákkal százszor érdekesebb: minden mozzanatban van újdonság, rengeteg a tanulnivaló. Ráadásul minden kölyök máshogy közelíthető meg, tanítható, de ami biztos, hogy minden napra jut érdekes, tanulságos esemény. Igazi szellemi kaland és persze kihívás is.

A kiképzőkkel jó együtt dolgozni!

A harmadik elem a kiképzők. Amikor belevágtunk, már harminc éve volt kutyánk, mindenféle keverék fajták, hol lakásban, hol családi házas környezetben, ezért azt hittem, hogy én már kutyás vagyok. És nem! Mind a hat, eddig az alapítványnak felnevelt kutyánknál kiderült, hogy valamit másként kellene csinálni, és annak megvan a jó oka. És ezt a tudást a kiképzők és a szakmai stáb olyan végtelen türelemmel és úgy tudta átadni, hogy közben észrevétlenül én is egyre fejlődtem, fejlődök. Valami különlegesség minden kutyánál volt, vagy csak én voltam ügyetlen, de bármikor kértem segítséget, a kiképzők mindig azonnal rendelkezésre álltak egy-egy egyéni foglalkozásra. Még akár megbeszélés nélkül is, ha például gyakorlás közben véletlenül találkoztunk egy bevásárlóközpontban. Jó így dolgozni!

Felbecsülhetetlen értékű társat adunk

A negyedik elem a programok és a társaság. A havi egyszeri kölyöktalálkozókon számomra hasznos továbbképzést kapunk, és mindenkor érdekes, kellemes emberekkel töltök el két-három órát, akiknek részben azonos az érdeklődési köre. Ráadásul azt csináljuk, amit mindannyian szeretünk, terelgetjük boldogan rohangászó kutyáinkat.

Ötödikként ezekhez társul még a hasznosság tudata. Közvetlen közelről láttam, hogy mit jelent egy látássérült embernek a kutya, amit néhány ember közel kétéves munkája a keze alá ad: ha a kutya jó, és megbíznak benne, akkor valóban nehezen felbecsülhető értékű segítő és érzelmi társ is. És ebben nekem is lehet szerepem!

Szóval ilyen önző szempontok tartanak ebben a társaságban: azt csinálom, ami jólesik, kellemes és érdekes.

Korábban Ménesi Gizella fogalmazta meg, miért jó önkéntesnek lenni alapítványunknál.

Kérjük támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését! 1% adószámuk: 18449149–1–05
Magyarországon több vakvezető kutyára van szükség. Sokan várakoznak ilyen hű társra alapítványunknál. A várólistánkon átlagosan 40-50 fő van. Jelenleg 12 kutyánk áll kiképzés alatt, és ha minden a terveink szerint sikerül, akkor 30 kölyök fog megszületni nálunk ebben az évben, akikből a jövő évben vakvezető kutya válhat.