Ha megkérdezik tőlem, hogy mit jelent nekem a vakvezető kutyám, mindig azt mondom, hogy szabadságot, önállóságot, magabiztosságot, biztonságot, és egy társat, akire a nap 24 órájában számíthatok. A világnap alkalmából indított sorozatunkban alapítványunk munkatársa, Vida Zoltán írt élete három vakvezető kutyájáról.

Ezeket az érzéseket életemben először Borcsával, az első vakvezető kutyámmal tapasztaltam meg. Neki amúgy is sokat köszönhetek, mert miatta kerültem kapcsolatba a kiképző szervezetével, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvánnyal, ahol később elhelyezkedtem, és itt ismertem meg a volt feleségemet. Szóval Borcsa indított el a jelenlegi életem felé.

„Borcsa felcsapta a farkát és elindultunk”

És hogy miért írtam, az elején, hogy önállóságot, szabadságot jelent egy vakvezető kutya?

Borcsával történt meg velem, hogy leszálltam Miskolcon a vonatról, és volt 2 percem elérni a buszt. Azt tudni kell, hogy a leghátsó vágánynál szálltam le, a buszmegálló pedig viszonylag távol van. Az aluljárón át az utolsó feljárónál kell előbbukkanni, hogy eljussunk a buszmegállóba. Hatalmas volt a tömeg, messzire kellett mennünk, de úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg, hátha sikerül. Kicsit nehezen tájékozódtam, mert a sok embertől, zajoktól nehezen tudtam, hogy hol vagyok pontosan, de mondtam Borcsának, hogy menjünk a buszmegállóba. Éreztem, hogy valami a combomnak ütődött – na, ez meg mi? –, Borcsa felcsapta a farkát és elindultunk. Igazából semmit nem éreztem, hogy mi van körülöttem, mennyi ember, milyen akadályok, csak azt, hogy magabiztosan, nagyon gyorsan elindultunk, és sikerült elérnünk a buszt. Ekkor éreztem először úgy igazán, hogy micsoda szabadságot és magabiztosságot jelent egy ilyen kutyus, mert ezt a helyzetet fehér bottal biztosan hosszabb idő alatt sikerült volna megoldanom.

„Fanni mindig megbízható jelenléte maradt meg bennem”

Borcsa korán nyugdíjba ment, és nagy űrt hagyott maga után. Fanninak az önállóságom, magabiztosságom elvesztését kellett pótolnia, ami teljes mértékben sikerült neki.

Róla nem tudnék egy történetet kiemelni. A stabil és mindig megbízható jelenléte maradt meg bennem, hogy a leghétköznapibb és a legnehezebb helyzetekben is kiszámíthatóan mindig ott volt velem.

„Rizlingben benne van minden, amit egy kutyától várok”

Fanni hírtelen halála után jött Rizling, aki egy teljesen más habitusú kutyus volt, mint Fanni. Benne ötvöződtek Borcsa és Fanni jó tulajdonságai, a stabilitás, magabiztosság, és az, hogy imádott dolgozni.

Rizling egy számomra nagyon nehéz helyzetben tudott helyt állni, elváltunk a feleségemmel, egy teljesen új életet kellett felépítenem, új lakásban és teljesen egyedül. Ez nagyon ijesztő helyzet volt a számomra, de Rizling ragaszkodása, hogy ott volt mellettem a nap 24 órájában, segített abban, hogy elkezdjem építeni az életem, és még az önállóságom is megmaradjon.

Bízom benne, hogy ez a három történet vissza tudta azt adni, hogy miért írtam az első mondatomban, hogy a vakvezető kutya számomra a szabadságot, önállóságot, magabiztosságot, biztonságot jelenti, egy társat, akire a nap 24 órájában számíthatok.

Nagy öröm számomra, hogy mind a három kutyámat a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola képezte.

A nyitóképen Zoltán és Rizling látható

Az idén ünnepeljük 20 éves jubileumunkat. A két évtized alatt 20 vakvezető kutyát adtunk át térítésmentesen.

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a kiképzésüket!

1% adószámunk: 18449149–1–05

Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány

Ha megadod a levelezési címedet, a köszönőlevélben elküldjük majd jövő évi vakvezető kutyás naptárunkat is.

Az adó 1% felajánlás a legegyszerűbben a NAV online felületén az ügyfélkapun keresztül lehetséges.