

Ha megkérdezik tőlem, hogy mit jelent nekem a vakvezető kutyám, mindig azt mondom, hogy szabadságot, önállóságot, magabiztosságot, biztonságot, és egy társat, akire a nap 24 órájában számíthatok. A világnap alkalmából indított sorozatunkban alapítványunk munkatársa, Vida Zoltán írt élete három vakvezető kutyájáról. Ezeket az érzéseket életemben először Borcsával, az első vakvezető kutyámmal tapasztaltam meg. Neki amúgy

A HUN-REN SZTAKI debreceni konferenciája a digitális fejlesztés világába kalauzolt el tudományos igénnyel. Ennek egyik programja az Akadályok Nélkül című rendezvény volt, amelyben a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány csapata tartott szemléletformáló programot. Alapítványunk célja a megértés előmozdítása volt a fogyatékossággal élő embertársaink iránt. Március 31-én a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány csapata tartott szemléletformáló programot a Debreceni

Vida Zoltánnak Rizling a harmadik vakvezető kutyája. Nagyon különleges kapcsolat van közöttük, és nem csak azért, mert segíti őt a mindennapokban. Zoli mesélt nekünk első vakvezető kutyája elengedéséről és arról, hogyan ismerte meg a másik kettőt. Borcsa „Borcsa volt az első vakvezető kutyám. Daganatos betegség miatt el kellett távolítani az egyik szemét. Ezután már tudtam,
A működéshez szükséges sütik nélkül az oldal nem tudna rendesen működni. Ha hozzájárulsz, névtelen statisztikát is gyűjtünk: így gyorsabban találhatóvá tesszük a fontos információkat – és a látássérült felhasználóinknak is könnyebb lesz.
