Nem telhet el esti zuhanyzás anélkül, hogy közelharcot ne kelljen vívnom vele a talpalatnyi fürdőszoba szőnyegért, mert amint becsukom magam mögött a zuhanykabin ajtaját, Kávé már kakaóscsigába is gömbölyödött az odakészített kilépőn, és e helyzetét csak hosszas kérlelés hatására hajlandó feladni – írja első vakvezető kutyájáról, Kávéról Pál Dániel.

“Azt el kell mondanom, hogy Kávé nem az első kutya az életemben, még ha az eddigi négylábú barátaim nem is voltak ennyire képzettek, hiszen akkor, amikor még ők voltak a társaim, nem szorultam olyan mértékben segítségre, mint manapság.

A kutyák iránti rajongásom tehát már korábban kialakult és így a vágy is megvolt már Kávé előtt is, hogy ismét kutyám lehessen. Ennek azonban gátat vetett a felelősségérzet, ami azt mondta, hogy már nem családi házban élek közel az erdőhöz, és ne kárhoztassak arra egy életet, hogy jórészt engem várjon a négy fal között, mialatt én dolgozom. Ez azonban egy vakvezető kutyával összefüggésben fel sem merülhet, hiszen ő mindig velem van és meg kell, hogy mondjam, ez gördülékenyebben is megy, mint azt előzetesen gondoltam. Simán kibír egy három órás megbeszélést úgy, hogy szinte észrevétlen a többiek számára, bár igaz, hogy amikor a végén mindenki feláll, hogy menjen tovább a dolgára, előfordul, hogy például az egyetem egyik vezetőjéhez settenkedik az asztal alatt, hogy őt tüzetesebben is szemügyre vegye sőt, kézen nyalja még ha e közeledési szándéka a címzettnél nem is aratott a konkrét esetben osztatlan sikert. De működik a dolog és ez jó nekem, és talán Kávénak is.”

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését! 
1% adószámuk: 18449149–1–05 Így adhatod nekik: http://bit.ly/2Fisu28

A vakvezető kutya biztonságot és sebességet jelent

“Az élet úgy hozta, hogy az elmúlt három évben, az addig sem acélos 15%-nyi látásom rohamosan romlani kezdett, így elkezdtem megtanulni a közlekedést fehérbottal. Nem tudom, hogy az olvasók közül hányan ismerik ezt a technikát, de azoknak, akik még nem próbálták, elárulom, hogy „nem az igazi” megoldás.

Ha el akarjátok képzelni, hogy a lehetőségeknek milyen mértékű szűkülését jelenti, ha az ember magára utaltan kényszerül a világban mozogni, akkor ezt egy egyszerű kísérlettel megtehetitek. Kérjétek meg egy barátotokat, családtagotokat, valakit, akiben megbíztok, hogy kösse be a szemeteket és vigyázzon rátok, míg felfedezitek ezt a világot egy pár percben, és tegyetek meg 50 lépést EGYENESEN előre. Bocsánat a spoilerért, de máris lelövöm a poént. Nem fog menni. Ha elszántak vagytok, akkor az talán sikerülni fog, hogy ne rántsátok le ijedtetekben a kendőt egy fenyegetőnek hangzó zaj hallatán, de az egészen biztos, hogy az ötvenedik lépés után, ha leveszitek a szemtakarót, meglepődtök majd, hogy mennyire nem ott vagytok, ahova jutni szerettetek volna. Ez pedig elég nagy gond lehet például egy szélesebb úttesten való átkeléskor. De ez csak egy példa a sokból.

Ebből talán már érzitek, hogy mekkora dolog már az, a külső szemlélő számára olyan egyszerű apróság is, ha valaki biztosítja, hogy úgy juthattok el egyik pontból a másikig, hogy közben biztosan nem megy át rajtatok a 7-es busz, hogy nem pottyantok bele egy véletlenül elkordonozatlanul maradt építési gödörbe, vagy a fogalmatlanul elhelyezett taktilis útburkolati jelek miatt nem sétáltok ki az úttestre, vagy nem vesztek el egy kereszteződésben, mert a vezető jel a zebra előtt véget ér az oda elhelyezett aknafedél miatt, ami e domború segítség működőképességét gyakorlatilag meg is szünteti.

Szóval, ami a vakvezető kutya praktikus oldalát illeti, talán a biztonság kifejezés tűnik a legadekvátabbnak. Bocsánat. Meg a sebesség. Azt talán nem is kell példával érzékeltetni, hogy ha vigyázni akartok magatokra, akkor milyen tempót diktálhattok fehérbottal, és vajon milyet egy tökéletesen látó és rátok vigyázó kutyával. De annyira szeretem a hasonlatokat, hogy mégis mondok egyet. A fehér bot és a vakvezető kutya különbsége talán olyan lehet, mint egy lyukas kerekű monocikli és egy Ferrari viszonya.“

Kávé szabadságot adott gazdájának

“Szintén a praktikus oldalhoz köthető a szabadság fogalma is, amit egy ilyen társ jelent.

Az utóbbi időben már nem szívesen mentem sehova egyedül. No nem, mint ha félnék, de maradjunk annyiban, hogy frusztráló érzés, ha a velünk szemben közlekedő embertársainkat csak szűk egy méterről vesszük észre, ami a mai telefonba temetkező világban, egészen „izgalmas”, ám kevéssé kívánt találkozásokra adhat módot. Eleinte nappal azért megvoltam, de az utóbbi időben ez is oroszrulettnek tűnt már, így csak a feleségemmel, barátaimmal sétáltam, hacsak valamiért nem volt muszáj kimozdulnom, ami azért lássuk be, komoly kompromisszum.

Az élet megváltozásáról, a lehetőségek tárházának kitárulásáról e téren csak gyorsan idevetek egy számadatot, ami érzékelteti ennek mértékét. Mióta velem van Kávé, nagyjából 2-2,5 órát, vagyis 8-10 km-t megyünk egy nap csak passzióból, ami azt jelenti, hogy a két éve alakváltozás miatt nem hordott LEVIS gatyámat mára övvel kell összehúzni, és nem kell azon gondolkodnom, hogy egy melegszendvics még belefér-e az epres fehércsoki előtt vagy sem. Sőt! A pécsi közvilágítás gyatraságán sem bosszankodom már, hiszen Kávét ez nem lassítja le, nem bizonytalanítja el, nem érzi magát a félhomályban elveszettnek, és így már meg is állapíthatjuk, hogy Kávé már 2:0-ra vezet az élettel szemben, mert a biztonság így a szabadsággal is kéz a kézben járhat.

A vakvezető kutya nem csak praktikum

“A kutya mégsem csak praktikum. A kutya ugyanis ember. No ne gondoljátok, hogy magamtól vagyok ilyen tájékozott az etológiában, ez ugyanis nem az én elméletem, hanem Csányi Vilmos Professzor Úré, aki persze le fogja tagadni, hogy valaha is ilyet állított, amire valamelyik könyvében fel is hívja az olvasó figyelmét. Szóval, ha okosak akartok lenni, olvassatok Csányit, de csak titokban.

Ott tartottam, hogy Kávé ember, így nem egyszerűen csak eszköz, hanem valaki, akivel együtt lehet dolgokat csinálni, aki például annyira tud örülni, hogy együtt sétálunk, hogy néha megbolondul és az utcasarkon nekiáll hámban körül ugrálni engem vidámságában. Marcsinak (Kávé kiképzője) azért ne szóljatok erről kérlek, mert ahogy ismerem a maximalizmusát, mindkettőnket fenéken billent ezért a szabályszegésért.”

Kávénak érzései vannak

“Kávé tehát ember, hiszen érzései, gondolatai vannak. Eleinte gyakran facsarta a szívemet, mert ahogy én láttam, nagyon megviselte a trénere és „Anyukája”, Marcsi elvesztése, így órák hosszat tudott búslakodni az első hetekben. Ebből az állapotból nem is nagyon tudtam kirángatni, vagy csak időlegesen sétával, vagy játékkal, de ezek végeztével ismét ránk köszöntött az apátia. Be kell vallanom, ez eléggé megviselt.

Mostanra viszont már felszabadult, mint ahogy azt a fenti „szégyenletes” példa is mutatja és kezdi kialakítani a maga kis rituáléit is. Így nem telhet el például esti zuhanyzás anélkül, hogy közelharcot ne kelljen vívnom vele a talpalatnyi fürdőszoba szőnyegért, mert amint becsukom magam mögött a zuhanykabin ajtaját, Kávé már kakaóscsigába is gömbölyödött az odakészített kilépőn, és e helyzetét csak hosszas kérlelés hatására hajlandó feladni, megengedve ezzel, hogy a kifelé nyíló ajtón végre kiléphessek és megtörölközhessek. Mondjuk meg kell, hogy mondjam, úgy gondolom, hogy Kávé meg van győződve arról, hogy a szőnyeg igazából az én figyelmességem az irányába, hiszen másként miért tenném le magamhoz közel, ha nem azért, hogy neki vackot jelentsen. Erről majd még beszélek vele, bár igazából jól esik ez a kis esti vitatkozás.”

Kávé ragaszkodik Danihoz

“Kávé tehát ragaszkodik már hozzám, amit az is mutat, hogy bár az esti lefekvéskor a nappaliban elhelyezett, habos-babos, fejtámaszos, ortopéd matracos, űrtechnológiás fekhelyére vonul, reggelre valahogy mégis mindig az ágy mellett horkol a feleségem legnagyobb örömére, aki mostanra már nem tudja, hogy az én, vagy Kávé zajongásától ne tudjon aludni.

Emberi tulajdonsága a hivatalosan meg nem erősített, bocsánat a kifejezésért, „beszariság” is, ami egy macska láttán azért elég szépen kiviláglik, hiszen Kávé nagyívben kerüli őket. Ha rosszalkodik, meg is szoktam fenyegetni, hogy ha nem szedi össze magát, beszerzek egy macskát is és akkor lesz csak igazán cudar a világ. De abból is látszik, hogy csak akkor harcias a kisasszony, ha játékból kötelet húz velem, viszont a lépcsőházból a lakásba beszűrődő idegen hangok hallatán a figyelemfelhívó puffogást követően már siet is hozzám és elbújik a kanapé szegletébe, ahol tényleg kézzel fogható számára a biztonság.

Kávé kapcsolatot jelent a többi emberrel is

“Nemrég új munkakörben kezdtem dolgozni, ugyan továbbra is ugyan annak a munkáltatónak, de egy másik telephelyen, mint korábban. Nagyjából ekkor kezdtünk a kisasszonnyal is összejárni és azon vettem észre magam, hogy különböző emberek nyitják rám véletlenszerűen az ajtót, akiknek éppen hivatalos ügye nincs is velem, de Kávét azért látni akarják és így nyilván velem is váltanak pár szót, ha már ott vannak.

Az előzőekből láthatjátok, hogy mókás, élénk és élményekben gazdag, de főleg a mobilitás terén szabad Kávéval az élet, azonban még tartozom a Baráthegyieknek egy válasszal, mégpedig, hogy mit jelentenek ők számomra.

Mit jelent Dániel számára a vakvezető kutya?

“Komisz leszek és nem válaszolok, inkább felteszek egy kérdést. Szerintetek mit jelent egy korábban szabad, de befogott madárnak a kéz, amely önzetlenül, cserébe semmit sem várva kinyitja a kalicka ajtaját?

Ők ugyan nem várják, de én azért mégis csak megköszönöm nekik itt is az új életemet és ígérem, hogy a tőlem telhető módon segítem a munkájukat, hogy más sorstársaim is részesülhessenek az ajándékaikból. Így például nem felejtettem el azt sem, hogy az adóbevallás alkalmából a javukra ajánljam fel a személyi jövedelemadóm 1%-át, még ha ez éveken át sem fogja megközelíteni sem a tőlük kapott segítség mértékét.”