Hat éven át segítette a gazdáját vakvezető kutyánk, és miután nyugdíjazták, a gazdája fogja segíteni őt. Győri otthonában látogattuk meg Sáfrány Íriszt és Dollyt.

Dollyt, a vakvezető kutyát 2024 őszén operálták meg a gerincével, akkor úgy tűnt, hogy minden rendben lesz és visszatérhet a vakvezető munkához. Néhány hónapon át dolgozott, ám azután a gazdája, Sáfrány Írisz azt tapasztalta, hogy a mindennapos igénybevétel nagyon elfárasztja, lelassul, nehezére esik segíteni a közlekedésben. Ekkor Dolly kiképzője, Nyíriné Kovács Mária elment Győrbe, hogy megnézze, milyen állapotban van a korábbi tanítványa, azután vált biztossá, hogy megérett a helyzet a nyugdíjazásra.

Dolly gerincműtétjének volt értelme, mert megszüntette azt a rossz érzést, ami a kutyát éjjel-nappal zavarta, azonban ahhoz nem segítette hozzá a mindig segítőkész labradort, hogy továbbra is elvégezze a munkáját.

Vakvezető kutyánk háta a műtét követően

Dolly a mi kutyánk – vagyis a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány képezte –, és hogy más esetben is, álltuk a műtét és a többi magas összegű orvosi ellátás költségét is, ami körülbelül félmillió forint volt. Írisz elmondta, hogy erre saját erőforrásból nem lett volna lehetősége.

Most gyorsan el kellett dönteni, hogy hol töltse Dolly a nyugdíjas éveit

Alapítványunk szabályzata szerint a nyugdíjazáskor, amennyiben a látássérült gazdának arra lehetősége van, magánál tarthatja a vakvezető kutyáját. Sok más gazdához hasonlóan Írisz is úgy döntött, hogy él azzal a lehetőséggel, hogy Dolly azután is velük éljen győri otthonukban.

Közös otthonukban a nyugdíjazás után

„Megkértem az alapítványt, hogy Dolly velünk maradhasson. Nagyon szeretem, én ismerem a legjobban, tudom, hogy mikor mire van szüksége. Szeretnék élete végéig mellette lenni, nemcsak addig, amíg ő segít nekem, hanem most már én szeretnék segíteni neki.”

Írisz elmondta, hogy aki nem tudja, hogy Dolly gerincműtéten esett át, az most nem is veszi észre rajta – például újra tud a hátán hemperegni –, ehhez azonban sok figyelemre és törődésre volt szükség.

„Kétszer viszem egy nap sétálni, tornáztatom a lábát, hogy az izmai ne sorvadjanak túlságosan. Mindent megadunk neki, amire szüksége van. Hat éven át segítette a mindennapjaimat, amiért nagyon hálás vagyok neki, és remélem, hogy még sokáig velünk lesz.”

Írisz az otthona közelében, a töltésen sétáltatja Dollyt. Most már ő vigyáz rá fehér bottal a kezében

A vakvezető hám helyére került a póráz 

Nemsokára fiatal segítőkutya érkezik

Írisz beadta az igényét egy új vakvezető kutyára, mert nem szeretne ezután sem fehér bottal közlekedni. Elmondása szerint szemléletmódját az édesanyjának köszönheti, aki az önállóságát a kutyához kötötte. Gyerekkorában azt mondta neki, hogy csak akkor engedi el egyedül, ha vakvezető kutyája lesz. Így kezdődött Írisz kalandos élete a kutyákkal.

„15 éves voltam, amikor megkaptam az első vakvezető kutyámat. Most már nyugodtan elmondhatom, hogy 32 éve közlekedem négylábú társsal, de azt hiszem, hogy a legjobb közülük a hatodik kutyám, Dolly volt. Nagyon jó a tájékozódó képessége, és még autóban, buszban utazva is képes felismerni az útvonalakat, amelyeken már járt. Onnan tudom, hogy fektéből felül és figyel. Én nem szeretem a botorkálós életet, elszoktattak tőle a vakvezető kutyák.”

Vakvezető kutyánk megbízhatóan és nagyon jól tájékozódva vezette a gazdáját

„Csak” a szívével lát

A kapcsolatuk olyan szoros, hogy nyomtatásban megjelent önéletrajzában Írisz sokat foglalkozik Dollyval, azután pedig önálló könyvet jelentetett meg róla.

Mind a kétezer példány olvasóra talált

Részlet az „Én csak a szívemmel látok” című önéletrajzból: „A szüleimnek döntést kellett hozniuk kiskoromban: meghalok vagy élek, de megvakulok.” E megrázó mondat után talán meglepő, hogy milyen könnyed stílusú, humoros könyvet írt. Hitelesen adja át életbölcsességét, miközben derűs marad az olvasó, pedig Írisz nem kapott könnyű sorsot. Vak gyermekként súlyos betegséggel küzdött, az iskola rideg volt, felnőtt élete pedig küzdelmesen alakult. Sokat megtudunk a vakvezető kutyáiról is, így lesz letehetetlen olvasmány. Sokat lehet tanulni belőle, hogy milyen volt látássérült emberként élni Magyarországon az utóbbi négy évtizedben.

Dolly megérdemelt pihenését tölti

Az Írisz-Dolly páros rengeteg cikkhez adott nekünk témát, írtunk többek között a kezdetekről és Dolly műtét utáni felépüléséről.

Hogyan telnek vakvezető kutyáink nyugdíjas évei?

Sokan felteszik nekünk ezt a kérdést, ezért összefoglaltuk, hogyan dől el, hol tölti egy vakvezető kutya a nyugdíjas éveit.

A látássérült gazdák egy része magánál tartja nyugdíjas vakvezető kutyáját. De erre nincs mindenkinek módja anyagi és más egyéb élethelyzete miatt, ilyen például, amikor új vakvezető kutyája mellett nem tudna megfelelően gondoskodni az idősebb szép nyugdíjas éveiről. Az alapítvány ekkor megkérdezi azokat, akik a legközelebb állnak a kutyához. A nyugdíjas vakvezető gyakran visszaköltözik a kölyöknevelőihez, arra a lakhelyre, ahol egyéves koráig a gondját viselték. A jól ismert otthoni környezetben szinte megfiatalodik, és további tartalmas éveket tölt el.

20 éves a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola

2006-ban kezdte meg működését a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány. Két évtized alatt több, mint kétszáz vakvezető kutyát adtunk át látássérült igénylőinknek, az utóbbi években személyi segítő, mozgássérült-segítő és terápiás kutyák képzésével is foglalkozunk.

A 20 év legfontosabb eredménye, hogy minden esetben térítésmentesen adtuk át vakvezető kutyáinkat a látássérült igénylőknek, és a jövőben is így fogunk eljárni. Szakmai téren segítjük a párosok biztonságos közlekedését, álljuk a kutyák nagyobb összegű egészségügyi költségeit és gondoskodunk a szép nyugdíjas évekről.

Mennyibe kerül egy vakvezető kutya?

Magyarországon több vakvezető kutyára van szükség. Sokan várakoznak hű társra alapítványunknál. A várólistánkon átlagosan 40-50 fő van. A terveink szerint tenyésztői programunkban évente 30 kölyök születik, akikből a következő évben vakvezető kutya válhat.

Egy vakvezető kutya egész életét felölelő összes költsége több mint 6 millió forint.

A kutyák munkával töltött ideje körülbelül 10 év, amelynek összes költsége: tenyészkutyák, tenyésztés, kölyöknevelés, szűrések, orvosi költségek, ellátás, felszerelés, kiképzés (ennek 2 millió Ft a munkadíja), gazdi képzése; átadás, vizsgáztatás, utókövetés és gondozás tíz éven át, felszerelés pótlása, öregedő kutya extra orvosi költségei, nyugdíjazás körüli költségek, közben rezsi, járműhasználat stb. Így lesz a tíz év összes költsége több mint 6 millió forint.

Alapítványunk minden esetben térítés nélkül adja vakvezető kutyáit a látássérült igénylőknek. A képzéshez szükséges összeget adó 1% felajánlásokból és adományokból teremtjük elő.

Az egész országban sokan várnak a vakvezető kutyáinkra!