Dollynak egy héttel ezelőtt komoly gerincműtétje volt. A hétéves fekete labrador nagy beavatkozáson van túl, csontot vágtak, látszanak a hátán a varratok. Szerencsére van remény arra, hogy teljesen felépül, és idővel visszaállhat a vakvezető munkába. Győri otthonában látogattuk meg párosunkat, és a gazdi, Sáfrány Írisz részletesen beszélt az elmúlt nehéz hónapokról.
„A két és fél órán át tartó műtétet másfél éves szenvedés előzte meg, ami egy gerinc becsípődéssel indult. Hosszas kezelések, gyógyszerek, injekciók sorozata következett, de nem használt neki semmi, egyre rosszabbul lett. Komoly fájdalmai voltak, nem érezte jól a lábát, nem volt megfelelő a mozgása, nehéz volt neki a vezető munka. Az alapítvány a röntgen mellett készíttetett számára MR vizsgálatot, amely megmutatta, hogy meg kell operálni, mert hosszútávon csak így tudják megszabadítani a szenvedéstől.
Nagyon megijedtem. De attól talán még jobban, hogy Dolly a gerincbetegség miatt kiesik mellőlem, és nyugdíjazni kell, mert egy vakvezető kutyát nagyon nehéz elengedni a látássérültnek. Az én esetemben öt év után, de azt hiszem, hogy pár hónap után is.
Nagyon jólesett, hogy Komondi Piroska, az alapítvány szakmai vezetője megerősített abban, hogy az lesz a legjobb, hogyha megműtik Dollyt, mert ha nyugdíjazni kell, akkor sem lesznek fájdalmai, ha pedig visszatérhet a vezető munkában, akkor mellettem marad. Erre 99% esély van, mert több alapítványi kutyát megoperáltak már ilyen betegséggel, és jó arányban felépültek.
Aggódtam érte, de mielőtt elvitték a műtőbe, az orvos elmondta, hogy nem kell félni, vigyáznak rá. Ennek ellenére ideges voltam két és fél órán át, amíg várakoztunk. Akkor nyugodtam meg, amikor az őrzőben hagyták, és Dolly énekelt, úgy nyüszített, hogy kihallatszott a folyosóra. Akkor már tudtam, hogy ébren van, túlélte. De azt még akkor nem lehetett tudni, hogy lábra is fog állni. Amikor az őrzőből kihozta egy hölgy, törülköző volt a hasa alatt, azzal támogatták, de jött a saját lábán. Akkor már örültünk, és tudtam, hogy nem bénult le.
Két nappal a műtét után Dolly reggel jól ébredt, kiegyensúlyozott volt, újra megfogta a plüssalmáját, jött-ment, cipelte, és nem sírt már. Akkor nyugodtam meg először, hogy elindult a gyógyulás útján, most már csak jobb lehet.
Egy hete nem voltunk sehol a műtét miatt, lábadozik, egyelőre csak pórázon sétálhat. Hat hétig nem vezethet, de minden egyes mozdulatomat figyeli. Jönni akar velem, venné föl a hámot, még pórázon is elvezetne, ha azon múlna, hogy velem jöhessen. Nagyon szeretne visszajönni a munkába.
Nagyon hálás vagyok az alapítványnak, hogy létrejöhetett a műtét. Nem kevés összegbe került, félmillió forint volt. Ha ezt most nekem kellett volna kifizetni, a legnagyobb jóindulattal se tudtam volna, és akkor nem sikerülhetett volna Dollyt megműteni. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy megszűntek a fájdalmai, felépüljön, és újra visszatérhessen a vakvezető munkába. Már alig várom, hogy újra megfoghassam a hámját, és együtt, csak mi ketten elinduljunk.”
Október a látás hónapja, 15-én ünnepeljük a fehér bot világnapját. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola több témában felhívja a figyelmet a magyarországi látássérült személyek helyzetére és a vakvezető kutyákra.