Atom megtanulta erdei útjaikat, és mivel Miklós ugyanúgy ismeri az utolsó göröngyöt is, számára ez az igazi szabadság. A Vakvezető kutyák világnapja a látássérült gazdák szabadságáról szól. Erről írt nekünk Bíró Miklós.

Párosunk kalandjai az Egerhez közeli festői szépségű Szarvaskő erdejében játszódnak.

Innen pedig átadjuk a szót Miklósnak.

“Három kilométeres az út az erdőn át hazafelé, és amint elérjük az erdő szélét, szabadon engedem. Minden egyes hétköznap megtesszük ezt a távot. Ekkor Atom, rendes kutyaként kicsit előreszalad, néha kicsit lemarad, van szabadsága, de mégis figyel mindenre. Közösen megtanultuk azt is, hogy fontosabb elágazásoknál, veszélyesebb helyeken előremegy, és ott várakozik, ezzel jelzi, hogy dönteni kell, vagy éppen vigyázni. Ilyenkor elhalkul a csengő, és keresztben az úton várakozik – a jutifalatra persze…

Na de ha jön a hétvége, akkor az a felfedezések ideje, és nem csak a megszokott útvonalakon járunk. A múltkor ilyen helyre mentünk, sáros út, csak vékony kis csapás, ami jó. Atom egyből üzemmódot váltott, és nem szaladgált előre, hanem éppen előttem ment, csengővel vezetve merre és hol haladjak. Egyszer csak letért az útról, és az erdő felé vezet. Na, mondom, mit akarhat. Persze csak egy kis sáv volt, és máris kint voltunk egy rövidebb úton azon a réten, amit amúgy is fel akartam keresni. Fogalmam sincs honnan tudta, de odavitt.

Persze amit a réten voltunk, megint elkutyásodott, és rohangált, szimatolt, távolabb ment tőlem, de amikor elindultunk visszafelé, megint a veszélyesebb, sáros és bokatörős úton, minden hám nélkül szorosan előttem menve, szerintem még hátra is nézegetve és ellenőrizve haladt, mint egy felvezető ment, sok száz méteren keresztül, mire az ismerős részre értünk. Ekkor beállt kajakérő pózba, és amikor megkapta, mintha azt mondta volna, hogy „innen már tudod, hová kell lépni, én megyek dolgomra”, és máris szaladt tovább, mintha mi sem történt volna, futkározott fel és alá. 

Miért ez a történet?

Atom nemcsak a városban segít, nemcsak a melóhelyre és a szokott helyekre visz el már rutinból, hanem olyan területeken, ami nekem konkrétan az élet- és a lételemem, ha ismeretlen vidéken vagyunk olyan biztonságérzetet ad, ami fantasztikus. Számomra ez az igazi szabadság.”

Az idén ünnepeljük 20 éves jubileumunkat. A két évtized alatt több mint 200 vakvezető kutyát adtunk át térítésmentesen.

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a kiképzésüket!

1% adószámunk: 18449149–1–05

Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány

Ha megadod a levelezési címedet, a köszönőlevélben elküldjük majd jövő évi vakvezető kutyás naptárunkat is.

Az adó 1% felajánlás a legegyszerűbben a NAV online felületén az ügyfélkapun keresztül lehetséges.