Ilyen a mi Vakvezető Kutyás Bandánk

Ilyen a mi Vakvezető Kutyás Bandánk
Farkas Darinka 2024 februárjában kezdett el közösséget szervezni látássérült és látó emberek számára. Otthonosan mozog ebben a körben, hiszen 21 éve foglalkozik vakvezető kutyák kiképzésével, és már kilenc éve alapítványunk munkatársa. A kiképzés mellett hosszú ideje arra törekszik, hogy a vakvezető kutyás gazdikat összehozza az önkéntes kölyöknevelőkkel, akik nyolchetes koruktól egy-másfél éven át nevelik a kutyákat. Ennek kézenfekvő oka van. A kölyöknevelőket nagyon érdekli, hogy vannak a nevelt kutyáik és a gazdáik, a látássérült kliensek pedig elmondják, hogy mennyire örülnek kutyáik önfeledt játékának és a kedves ismerősöknek. Farkas Darinka beszélt a kezdetekről:
A kiindulás a kapcsolódás volt, hogy a kölyöknevelők ismerkedjenek meg a kliensekkel, lássák, hogyan érik be a munkájuk, az a vakvezető kutya, akit ők neveltek, és azután egy látássérült ember szeme világa lett. Én erre kerestem a lehetőséget, ebből lett a „Vakvezető Kutyás Banda.
A Vakvezető Kutyás Bandában Darinka szívesen tölti az idejét a barátaival, de jelen van szakemberként is, mivel a látássérült gazdiktól sok kérdést kap és rendszeresen gyakorol velük ezeken az alkalmakon. A programot havonta tartják meg Budapesten, a Városliget kutyafuttatójában. Kónya Barbara délutánonként ki szokott járni egy futiba a vakvezető kutyájával, de sajnos előfordul, hogy Rutának nincs megfelelő játszópajtása. Itt a Vakvezető Kutyás Bandában azonban mindig talál magának valakit, Barbara pedig új arcokat ismerhet meg, amíg a kutyák jókat játszanak. “Örülök, hogy ezeken az alkalmakon találkozhatok a kutyám kiképzőjével, Farkas Darinkával. Kérhetek tőle kutyás tanácsokat, és ha szükségem van rá, segít gyakorolni a közlekedést. Akkor is számíthattam rá, amikor kutyacipőt kertestem, és az egyik alkalmon gyakoroltuk, hogyan kell feladni. Nagyon jó érzés, hogy van egy havonta megtartott közösségi alaklom a baráthegyis vakvezető kutyásoknak.” Darinka gyakorol Barbival és kutyájával, Rutával Sokféle oka van annak, hogy miért jó ebben a közösségben a látássérült gazdiknak. Ezek közül egy: Kovács Margit azt mondta, hogy semmi pénzért nem hagyná ki ezeket az alkalmakat: „Alfa önfeledten játszik mindig a kutyapajtikkal. Darinka és az önkéntes kölyöknevelők figyelnek a kutyákra, mi pedig egy kicsit tudunk lazítani.” Kovács Margit Egy másik vakvezető kutyás gazdi véleményét is megkérdeztük: „Azért szeretek ide járni, mert Noé tud egy jót bandázni a „kollégákkal”. Egy nagyon jó csapat alakult ki, akikkel a kutyás dolgok mellett bármilyen más vakokat érintő témáról is lehet beszélgetni. Szinte már egy nagy családdá alakultunk, mindig kaphatunk a másiktól egy jó tanácsot pl. kutyatáp terén, előfordul, hogy egymásnak mutatunk, cserélgetünk csengőket, keféket. Minden hónapban nagyon várom, hogy mikor lesz a következő alkalom” – mondta Pozsgay Dóra. Nagyon fontos számunkra minden önkéntes kölyöknevelő Alapítványunk tenyésztési programjában olyan vakvezető vonalas kölykök születnek, akik nagyobb arányban válnak vakvezető kutyává, mint a külső helyekről érkezők. Erre épül az almok szakmai alapokon nyugvó felnevelése. Az anyakutyáink önkénteseknél laknak, náluk hozzák világra a kölykeiket, akik azután a kölyöknevelőkhöz kerülnek, ők szintén alapítványunk önkéntesei. A kutyák nevelésében szakmai segítséget adunk a havonta megtartott kölyöktalálkozókon és egyéni foglalkozások alkalmával, amelyeket kölyöknevelési koordinátorunk tart. Maga a kölyöknevelés egy felelősségteljes foglalatosság, amiben sok a pozitív élmény, a tanulási lehetőség és a kapcsolatépítés hasonló érdeklődésű emberekkel. Ha úgy tetszik, a Vakvezető kutyás Banda egy friss hajtás azon a fán, aminek a törzse a kölyökneveléssel indult és a kiképzéssel folytatódott. Ménesi Gizellát kérdeztük erről, akinél már a második anyakutya éli az életet:
A dolgozó kutyusok szétszóródva élnek az országban a gazdáikkal. A bandázás egy olyan alkalom, amikor akár távolabbról is érkeznek a párosok. Jó újra látni a kölyköket komoly vakvezető kutyaként, látni a kapcsolatukat a gazdáikkal, ahogy fegyelmezetten bevezetik őket a legnagyobb parti helyszínére. Látni a célt, amiért dolgozunk kézközelségben. A kutyáknak pedig hatalmas élmény, hogy szabadon játszhatnak a “kollégáikkal”, és közben hallják gazdáik jókedvű csivitelését. A kétlábúak közben eszmét és tapasztalatot cserélhetnek a kutyatartásról és az élet egyéb fontos dolgairól. Ui. Margit meglepetés pogácsái nagyon finomak.
Darinka bízik abban, hogy az általa életre hívott közösség van már olyan erős, hogy szinte egymást fogják bevonzani az új csapattagok. „Mindenkit arra biztatok, hogy vegye komolyan a meghívásunkat, csatlakozzon önkéntes kölyöknevelőnek a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolához, azután bekerülhet a mi Vakvezető Kutyás Bandánkba is. Itt az alkalom, hiszen Darázs nevű anyakutyánk nemsokára szülni fog, és már ősszel haza lehet vinni a két hónapos csöppségeket.”

Darázs kölyköket vár Kiképzőnk egyik legjobb barátja, Lukács Ágota gondolataival zárjuk írásunkat, akinek Olivér nevű vakvezető kutyáját Darinka képezte. „Kellemes meglepetés, hogy milyen kis elfogadó és befogadó csapat alakult ki. Öröm volt legutóbb megfigyelni, hogy egymás kutyusai iránt is milyen szeretettel vagyunk, ha odajönnek, vagy akár csak szóba kerülnek. Jó dumálni, de jó csöndben bambulva elfigyelgetni, ahogy a többiek – két és négylábúak egyaránt – milyen jól elvannak. Ez olyan kis békés bandázás, szeretem. Talán a sok bohóc labi áraszt ránk ennyi békét.”

Ágota labdával a kezével, mellette (jobbra) önkéntes kölyöknevelőnk

Idén ünnepeljük 20 éves jubileumunkat. A két évtized alatt több mint 200 vakvezető kutyát adtunk át térítésmentesen.

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a kiképzésüket!

1% adószámunk: 18449149–1–05 Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük