Zsófinak szinte csak alvós képe van Frappéról, aminek megvan az oka: elég ugrabugra a 9 hetes labrador, ezért akkor könnyebb fotózni, amikor elnyomja az álom. Horváth Zsófia alapítványunk kölyöknevelője nővér volt korábban, sok látássérült emberrel találkozott a munkája során, tőlük hallott arról, hogy könnyebb az élet vakvezető kutyával, de kevés van belőlük. Eltelt egy kis idő, és végül elhatározta, hogy segíteni fog a vakvezető kutyára váróknak.

Horváth Zsófi a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolát választotta, mert alapítványunk tartalmai többször felugrottak a Facebookon, többek között az is, hogy kölyöknevelőt keresünk. Aztán megnézte a holnapon azt a tájékoztatót, amit a kölyöknevelőknek írtunk:

„A giga hosszú leírás meggyőző volt, egyből láttam, hogy biztos a háttér, szinte nem is maradt kérdésem, mire a végére jutottam. Jelentkeztem, de nem bíztam abban, hogy engem ki fognak választani kölyöknevelőnek, hiszen nincsen kutyás tapasztalatom, bár van két macskám, ami nem biztos, hogy elég lesz. Aztán az első találkozáskor elmondták az alapítvány munkatársai, hogy semmi gáz, néha jobb, ha nincs kutyás tapasztalat, mert akkor azt csinálja kölyöknevelő, amit kérnek tőle” – mondta Zsófi.

Kölyöknevelőnk elmondta, hogy más történt, mint amire számított.

Négy napja érkezett a kicsi Frappé, és azóta kevesebbet tudok aludni, de nem miatta van az álmatlanságom, ő nyugodtan alszik. Biztonsági játékos vagyok, figyelem, mikor jelez, hogy ki akar menni, még nem szoktam meg, hogy itt lakik velem. Ez biztosan változni fog. Sok újdonságot élek át egész nap, az a tapasztalatom, hogy más a kutyák kommunikációja, inkább a gyerekekéhez hasonlít, és a felelősségem is érzem, hogy vajon mindent jól csinálok-e, nem rontok el valamit

– fejtette ki.

Három perc alatt mindent megért

Mi persze megnyugtattuk, hogy senki nem születik „kész” kutyásnak, azért vagyunk, hogy segítsünk a kölyöknevelőknek és a látássérült gazdiknak. A támogatásra nem kellett sokáig várnai, ugyanis a héten szerdán meglátogatta őket Erdélyi Judit kölyöknevelési koordinátorunk. Újra átvették a hosszú pórázos sétát, amin úgy módosítottak, hogy valóban 5 méter hosszú pórázon hagyja Frappét sétálni Zsófi, az emberek majd kikerülik, ha kell. Zsófinak azt is meg kellett szoknia, hogy amikor szükséges, előre megy, a kiskutya pedig követni fogja, és akkor jutalmazhatja majd. Az is természetes, hogy a helyes jutalmazást is átismételték.

Gyakorolták a zebránál leülést: ekkor elég annyit mondani a kutyának, hogy „ül”, utána pedig azt, hogy „menjünk”. Kölyöknevelőnk megtanulta, hogy nincs szükség még hozzátenni a „marad”-ot, ami felesleges és bezavarhat. Zsófi arról számolt be, hogy most minden simábban megy, szeretné minél jobban megcsinálni azt, amit kérünk tőle. Úgy látszik, ennek semmi akadálya, mert Frappé olyan okos, hogy három perc alatt mindent megértett.

Fáradt vagyok, de nagyon élvezem. Látom jártamban-keltemben, hogy mennyi kutya nem jön vissza, nem fogad szót a gazdájának. Mivel elsőkutyás vagyok, most kezdem megtapasztalni, mennyit kell ebbe beletenni, gyakorolni. Nem úgy van az, hogy lesz egy kutyám, és majd meglátjuk, minden jól fog menni, mert a nevelés tényleg komoly dolog. Éppen ez a jó az alapítvány szakmai támogatásában, hogy nem maradok egyedül azokon a pontokon, ahol javítani kellene meg segíteni, úgy érzem, rengeteg tapasztalatot gyűjtök, aminek nagyon örülök

– mondta Zsófi.

Boldog együtt töltött évet kívánunk Zsófinak és Frappénak!

Kérjük, ajánlj minket!
Kérjük, hívj másokat is hírlevelünk olvasói közé! Fél perc a regisztráció ITT.