Citrom kölyöknevelői a tavaszi szünetet olyan helyen töltötték, ahová nem vihették magukkal, ezért került Piliscsabáról, az erdő mellől a 11. kerület forgalmas pontjára, ahol percenként járnak a villamosok, közel a 7-es busz végállomása, és minden pillanatban olyan inger érte, ami eltér az általa megszokottól.

Amikor panziót keresünk a nevelésben lévő fiatal kutyáknak, arra törekszünk, hogy a szokásostól eltérő környezetbe kerüljenek, és minél több hasznos tapasztalatot szerezzenek. Abban bíztunk, hogy hasznára válik a környezetváltozás  a 10 hónapos sárga kannak, kíváncsiak voltunk, hogy milyen tapasztalatai lesznek róla a vendéglátó családnak. A sok praktikumnál persze fontosabb volt, hogy élvezze ezt a hetet.

Modell

A vártnál sokkal simábban ment minden, apróbb megingásai voltak csupán, amelyekből azonnal visszatért a rendes kerékvágásba. De mivel is kezdjük? Nézzük meg, hogyan néz ki Citrom. Ha grafikus tervezte volna, túlzással vádolhatnánk, hogy miért húzta ki a szemét ilyen erősen. Naponta rácsodálkoztunk a csillogó fekete szempárra. De a tervezői fantázia nem torpant meg itt. Az élénk fekete orr mellől két oldalt induló szabályosan elhelyezkedő pontok felkunkorodó tetovált bajusznak tűnnek. Biztosan divat lesz belőle, de senkinek nem áll majd ilyen jól. A tekintete sokféle tud lenni; kedves, vicces, máskor zavarba ejtően átható. Citrom szép termetű, ruganyos, és felnőtt korában tekintélyt parancsoló lesz majd, miután felszed pár kiló izmot magára. Színében váltakoznak a sárga világosabb és sötétebb árnyalatai.

Jól képzett kutya

Bújós, kedves, szeret dörgölőzni, igényli a simogatást. Hozza a lakásban a játékát, keresi az ember társaságát. Érdeklődik minden iránt, odamenne kutyához, madárhoz, és annyit jelölt, mintha 10 litereses víztartály lenne rászerelve. Séta közben húzott, amiről nehéz volt lebeszélni, de azért valamennyire sikerült. Egy csendes parkban el lehetett engedni, egy zsákutca végén, ahol nem járnak autók, és itt bebizonyította, hogy milyen remek nevelést kapott, hiszen minden behívásra azonnal reagált. Volt, hogy galambra, kutyára mozdult volna rá, de a hívó szóra megtorpant, és kis hezitálást után odajött. Természetesen megérdemelte minden alkalommal a jutalom falatot. A járda lelépők előtt megállt, ami szintén dicséretes, néhányszor póráz nélkül elengedve kényelmesen szimatolva sétált a járdán és tökéletesen visszahívható volt.

Született utazó

Citrom többször utazott már villamoson, vonaton, buszon, azonban kölyöknevelői nem tudják rendszeresen vinni, ezért volt jó neki most ez a sok közlekedés. Természetesen  minden gond nélkül elvonatozott a családdal Verőcére, a kisvasutat is nyugodtan viselte, pedig az hangos volt, rázkódott és kényelmetlenül szűk a hely az ülés alatt, ahova ügyesen behúzódott. Az erdei sétán nem engedték el, ismeretlen terepen rizikósnak tűnt, de nagy valószínűséggel simán jött volna velük ott is. Egy másik napon villamosozott és buszozott, olyan nyugalommal, mintha egész életében városi kutya lett volna.

A hangosabb környezet persze feltűnt neki, a villamosok látványa és hangja lenyűgözte, fülelt a mentő szirénázásra, a kapunyitó hangjára, liftezett, lakásban volt kertes ház helyett, de mindez nem zavarta. Jókat labdázott a kutyafutiban, bőségesen evett és úgy aludt éjjel, mint a bunda. Övé lett a város mindenestül. De akkor mégis mi volt az a kis probléma?

Citri

Az igaz, hogy kicsi volt, de nem mi, hanem ki. Vincének hívják, hároméves és már hetek óta várta Citrom érkezését. A család legkisebbje az első két napon az összes ébren töltött idejét Citrommal töltötte. Ennek szélsőséges megnyilvánulásai voltak, amikor indiánszögdelésből, kiabálva vetette rá magát, vagy szelíden becézgette – „Citri”-nek nevezte el –, és közben teljes testfelülettel igyekezett ráfeküdni. Vele esett jól heverni a padlón, pontosabban a kutyán, szükség volt rá a vonatpálya építésnél, sőt, a délutáni és az esti altatásnál sem volt hajlandó lemondani a társaságáról. Citrom az agya mellé feküdt a szőnyegre helyezett kis vackán, és minden alkalommal hamarabb elaludt, mint ő. A kisfiú azt is két centiről figyelte, hogyan eszik „a kutyája”, és egy óvatlan pillanatban azon kapták, hogy beleivott Citrom itató táljába. A fanatikus lelkesedést nyalakodással próbálta lecsillapítani a kutyus, ami jó taktika volt, de az első napon néhányszor ez is kevésnek bizonyult, ezért a sipító hang és az állandó követés, ölelgetés elől átmenekült egy másik szobába, vagy a szülők mögé bújt. Ilyenkor mindig gyorsan, határozottan kimentették, hiszen mesenézéssel, kedvenc játékkal el lehetett terelni róla a figyelmet. Érdekes, hogy Citrom ilyenkor odajött, nyugodtan lefeküdt és érdeklődve nézte a kisvonatok tologatását, aztán békésen elaludt.

Jó iskola volt

A második naptól már nem volt akkora újdonság Vincének Citrom. Szépen megvoltak egymással, sőt, Citrom néhányszor olyan alaposan megnyalogatta, hogy elment a kedve a nyaggatástól. A búcsú jól sikerült, megbeszélték egymással, hogy még találkozni fognak.

Mindent együttvéve a család egy gyönyörű, kedves és okos kutyát ismert meg Citromban, és ő is nagyon jól érezte magát. A hasznosságról azért érdemes megjegyezni, hogy Citrom is sokat tanult, hiszen ismerkedett a városi élettel, a tömegközlekedéssel, és azzal, hogy milyen társaság egy kisgyerek. Ha majd vakvezető kutyaként hasonló helyzetben találja magát, akkor ő már látott ilyet, és megnyugodhat, hogy semmi gond, nincs új a nap alatt.

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a vakvezető kutyák kiképzését!

1% adószámuk: 18449149–1–05

Már ma felajánlhatod adód 1%-át a vakvezető kutyák képzésére, ha belépsz az ügyfélkapudon ide.

Csak öt percedbe kerül, és támogatást küldesz egy hűséges vakvezető kutyának!

Még egy jó hír! Ha megadod a levelezési címedet, a köszönőlevélben elküldjük majd jövő évi vakvezető kutyás naptárunkat is!

Részletes adó 1% tájékoztatónk itt olvasható.

 

KÖSZÖNJÜK, HA ADÓD 1%-ÁVAL TÁMOGATOD A VAKVEZETŐ KUTYÁK KÉPZÉSÉT!