Most ettek először szilárd ételt Topáz kölykei. Háromhetesen a nagykönyv szerint is meg lehet kezdeni a hozzátáplálást, ráadásul ők sokan vannak, és már nem volt elég a tej ahhoz, hogy tökéletesen jóllakjanak.

Topáz kilenc fős alma kétségkívül csodálatosan egységes, mindenki erőtől duzzad és gyorsan fejlődik. Csak egy valaki lóg ki a sorból, és ezzel meg is alapozta a hírnevét. A legkisebb, akit Novának keresztelt a kölyöknevelője, később született és közösen küzdöttünk vele azért, hogy életben maradjon. Nagyon úgy tűnik, hogy működik a mágia és a sok törődés, mert a kicsi a héten elérte az egy kilót, ami nagy szó ilyen hendikeppel indulva.

Három emberes munka

Nem tudhattuk, hogy lesz egy kézzel etetős baba, aki egy nagyságrenddel nagyobb munkát ad nekünk, mert csak akkor tud enni, ha segítjük a szoptatást, különben éhezne. Jó hogy többen vagyunk, hiszen heti egy napon át József vállalja a gondozásukat, ő Topáz gazdája, a hétvégéken pedig kölyöknevelő “kollégám”, Nadinka veszi át tőlem a stafétát”

– mondta Ménesi Gizella, aki otthonában látja el Topáz kölykeit két hónapon át.

Képesek még feljebb tekerni a hangerőt?

A legkisebb maga a megtestesült nyugalom, de a nagyok roppant hangosak lettek háromhetes korukra, mintha azt kiabálnák: „Éhen halunk!”, beszélgetni is alig lehet ebben a hangzavarban.

Ilyen hangos almot még nem láttam, pedig már felneveltem párat. A hátsó ciciket bevédjük a kezünkkel Novának, a nagyoknak persze ez nem tetszik. Érzem a kezemmel, mekkora erővel tolják Topázt, szó szerint „berakják” a 8 cm magas fekhelyéről az ágy mögé.

Sok a változás

Először is, megnyugodhatunk, hiszen nincs hasfájásuk, mert néma csendben alszanak. Már négy alkalommal kaptak tápot, legutóbb tegnap, de a hangjuk nem csitul, folytatják az „éhségsztrájkot”.

Hétfőn este ettek először szilárd ételt Topáz kölykei. Háromszor kínáljuk meg őket naponta, és mellette anyatejet isznak. Háromhetesen a nagykönyv szerint is meg lehet kezdeni a hozzátáplálást, ráadásul ők sokan vannak, és már nem volt elég a tej ahhoz, hogy tökéletesen jóllakjanak.

A kölykök elkezdték méregetni, “kihívni” egymást az elletőládában, de ebből egyelőre csak szájkarate jellegű birkózás alakult ki. Gizella nemrég lebontotta az elletőládájuk oldalát, ugyanis mindenre felmásznak és lepottyannak. Azért, hogy ne essenek fejre, kölyöknevelőjük egy sarkot kerített el nekik, ahol sokkal jobban elférnek és biztonságban vannak.

Múlt héten pénteken elkezdték kivinni őket a levegőre pár percre, ami elsőre annyira új és megdöbbentő, hogy csak negyed órán át bírják sírás nélkül, aztán fél órát vannak kint, de rövid időn belül ki fog derülni a számukra, hogy milyen jó dolog kint lenni. Egyenként visszük ki őket, úgy nyugodtabbak, és minden figyelmet megkapnak.

Amikor a kiskutya először megérzi a kinti levegőt, elkezd kiabálni, akkora a stressz, azután szopik egyet és megnyugszik; a második alkalomra már megérzi, hogy mekkora buli.

Topáz továbbra is kiváló anya, gondozza a kölyköket, és a gazdáival is jól együttműködik, kedves és nyugodt. Szangvinikus a kicsik hisztijére, akit kell megtisztít, ellenőriz.

A jövő héten folytatjuk a kölykök történetét. Korábbi cikkünk róluk.