Július közepén kerestük fel Katát és Vektort. Harmónia és rengeteg fejlődési lehetőség van nemrég kezdett közös életükben. Annak is örülünk, hogy szép fotók készültek róluk Balatonfüreden.

Szőnyeg Kata tíz évvel ezelőtt munkahelyváltásban volt, amikor az üzemorvos kiszűrte, hogy nincs valami rendben a szemével. Több vizsgálat következett, akkor tudott még olvasni, de fokozatosan romlott a látása. Szürkületben nem látott annyira, könnyezett, majd az olvasáshoz nagyítót kellett használnia.

„Ebben az időszakban nehezebb lett az életem, édesanyám meghalt, komoly párkapcsolatom megszűnt, és a látásom mindinkább kezdett csökkenni. Akkor már nem láttam tisztán a közlekedési lámpákat, és előfordult, hogy úgy érzékeltem, egy autó biztonságos távolságra van tőlem, miközben épphogy a lábamnál állt meg. Egybeolvadtak a színek a közelemben, a lépcsőfokokat ki kellett tapogatnom a lábammal, hogy ne essek le. Beláttam az évek során, hogy újra kell tanulnom a közlekedést. Nemrég javasolta a nővérem, hogy jó lenne nekem egy vakvezető kutya, azután adtam be a jelentkezésemet az alapítványhoz. Első alkalommal egy olyan kutyát hozott nekem a kiképzője, aki lassú volt hozzám, ilyenkor az a gyakorlat, hogy tovább próbálkozunk és a következő bejött. Már az első alkalommal kiderült, hogy Vektor pont az én tempóm, se nem lassú, se nem gyors nekem” – mondta Kata.

Az imént felidézett találkozásra Vektorral a látásromlás felfedezése után 13 évvel került sor. Jelen állás szerint Kata az emberi arcokat közelről látja, de azt mondja, hogy a teljes látását elveszítheti. Úgy érzi, hogy a megfelelő ritmusban lépett be az életébe alapítványunk kiképzője, Mónika ezzel a szép labradorral. Röpke két hónap alatt összeszoktak, 2023. november végén közlekedésbiztonsági vizsgát tettek Kata lakóhelyén, Balatonfüreden.

„Vektor sokat segít a közlekedésben. Egy kutya feltűnőbb, mint egy fehér bot, jobban odafigyelnek rá az autósok, és mindig megbízható. Vicces, hogy amikor indulunk sétálni, szinte feladja a cipőmet. Azzal még van egy kis munkánk, hogy néha arra akar menni, amerre ő akar, és az is előfordul, hogy menne barátkozni, amikor kutyát lát. De fiatal még, aminek nagyon örülök, hiszen ősszel lesz két és fél éves. A lényeg, hogy sokkal biztonságosabban közlekedem vele” – mondta Kata.

Ilyen kutya Vektor

„Elsősorban kíváncsi. Nagyon szereti a hasát, telhetetlen bendője van. Szeretem, hogy bújik, egyszerűen imádni való. Szépen dolgozik, és hogy ez így is maradjon, szüksége van a kikapcsolódásra, ezért sokat viszem futtatóba, ahol úgy viselkedik, mint egy átlagos rendes kutya. A legkisebb kutyákkal is szépen játszik, ezért kedvelnek minket, ha megjelenünk. Előfordult egyszer, hogy egy mérges kutya nekiment, de Vektor hamar megelégelte, odajött a lábamhoz, és jelezte, hogy inkább menjünk, ezzel nem lesznek puszipajtások.”

Mozgás, tanulás, zene

Kata és Vektor sokat kirándul Balatonfüred határában erdőn, mezőn… de ott csak pórázon – teszi hozzá. A közeli Vászoly egy kis falu, ahol gyakran megfürdik Vektor a tóban és a patakban. Mindenhová együtt mennek, Vektor vezeti Katát a szülei sírjához is.

Kata egészséges életet él, rendszeresen jár edzeni, kipróbálta magát a vízi sportokban, a SUP-ozás tetszik neki a legjobban. Szereti a színházat, leginkább a vígjátékot, operettet, musicalt és a régebbi slágereket. Nemrég svédmasszőr tanfolyamot kezdet, hogy minél gyorsabban haladjon; egy ismerős hölgyön gyakorol, alaposan meggyúrja, emiatt gyakran utazik a kutyájával Veszprémbe. Elkezdte tanulni a Braille-írást is, mert amint mondja, „nem tudom, meddig lesz jó a szemem, és ahol, ki van írva Braille-szöveg, ott szeretnék önállóan tájékozódni, jól jön majd kiállításokon, hivatalokban, irodákban”.

Kívánjuk, hogy Kata jusson előre mindenben, Vektor pedig legyen mellette még sok éven át.

Fotó: Gombai Gellért – Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola