Parfé kutyánk már évek óta segíti látássérült gazdáját, és rendszeresen találkozik a kölyöknevelőjével is. Idén két hetet nyaraltak együtt. Megkértük Vucseta Mártát, hogy írjon egy cikket arról, hogyan nevelte fel vakvezető kutyánkat, és meséljen a közös nyaralásokról.

Tovább él a kapcsolat

Kedd óta nálam van Parfé. Nagyon tisztelem a gazdáját, Attilát, mert azt mondta, Parfénak nagyon sok feladata volt az utóbbi időben, megjár neki is egy kis szabadság. Ilyenkor, amikor Pécsett tölti a szabadságát, mindig elmegyünk azokra a helyekre, ahol kölyökkorában jártunk. Imádta a mecseki sétákat, kirándulásokat, most is ugyan olyan felszabadultan járjuk végig ezeket az útvonalakat.

Minden évben legalább két alkalommal Pécsett tölt 1-2 hetet. Parfé most is nálam nyaral két hétig, nagy örömömre. A gazdi szerint sokat dolgozott, megérdemel egy kis pihenést. Attilával folyamatosan tartom a kapcsolatot, így ha közben Pécsre utaznak, akkor is lehetőségem van találkozni velük.

Megérkezett a kölyök

2020 január 3-án egy kis Csoda érkezett hozzánk. Akkor még nem tudtam, hogy ez a nap a későbbi életem első napja lesz.

Ez a kicsi Csoda tele volt szeretettel, érdeklődve szaglászott az udvaron, és amikor bementünk a házba, követett minket. Ez a 8 hetes kis gombóc nem sírt az anyukája és a testvérei után, mindennel elégedett volt. Ő Parfé, már kölyökként is mindig türelmes, figyelmes, alkalmazkodó kutyus. Imádta a mecseki sétákat, a foglalkozásokat, örömmel tanult, szívesen teljesítette kéréseinket. Egy hónapja volt velünk, amikor két napon keresztül folyamatosan esett az eső. Rövid sétát tettünk, játszottunk, de ez nem volt elég, ekkor kezdtem tanulni vele. A tárgyak felismerése és kézbe adás, majd az itt a piros, hol a piros játék táppal voltak a kedvencek.

Az elején csak néhány percet tanultunk naponta többször, később már nem figyeltem az időt, mindig akkor hagytuk abba a tanulást, amikor ő akarta. Felejthetetlen tíz hónapot töltöttünk együtt, majd elérkezett a búcsúzás napja novemberben 23-án. Pontosan emlékszem minden pillanatra, akkor szinte fájt, amikor elindult vele az autó, Parfé csak engem nézett, egészen addig, amíg csak látott. Akkor úgy éreztem, soha többé nem fogunk találkozni.

Parfé ugyanolyan figyelmes és nyugodt 

Korábban beszélgettem kölyöknevelő társammal, aki már több kölyköt felnevelt, ő és Marcsi (Parfé kiképzője) is elmondta, hogy biztosan látom még Parfét, büszke leszek rá, és arra, hogy felneveltem. Igazuk lett, mert nem telt el egy hóna, és Parfé megérkezett az év végén, két hetet töltött velünk, majd több hosszú hétvégét.

Amióta megismertem Bodnár Attilát, a gazdit, valóban büszkeséggel tölt el, hogy felnevelhettem egy ilyen kutyus.  Büszke vagyok rá is és magamra is. Nem lehetne Attilánál jobb gazdit találni, fantasztikusak együtt. Parfé még mindig egy csoda számomra, ugyanolyan figyelmes, türelmes, nyugodt, intelligens kutyus.

Egy zseniális megoldás

A minap egy erdei ösvényen indultunk hazafelé, amikor hirtelen zajt hallottam mögöttünk. Hátra néztem, egy kerékpáros volt, nagyon közel és gyorsan tekert. Parfé kb. egy méterre volt tőlem, megszólalni nem tudtam a meglepetéstől. Mivel póráz nélkül sétáltunk ezen a kerékpárosok által nem túl gyakran látogatott ösvényen, csak abban bíztam, hogy képes lesz megállni.

De nem kellett, amikor ránéztem Parféra, mintha értette volna, mit szeretnék, egyszerűen félrehúzódott, miután eltekert mellette a kerékpáros, ő visszalépet az ösvényre és szaglászott tovább. Rendszeresen meglepődöm, pedig tudom, zseniális megoldásai vannak.

Együtt vették át Attila diplomáját

Gratulálunk Bodnár Attilának, aki frissen végzett okleveles sportközgazdászként tette fel a pontot az i-re – méghozzá nem is akármilyen háttérrel: doktori képzés, két munkahely és rengeteg ingázás mellett érte el ezt a mérföldkövet.

Attila vakvezető kutyája, Parfé, rendületlenül ott volt vele minden vizsgánál, előadáson és vonatúton: “Elsősorban hálával tartozom kedves páromnak és a drága, jószívű Parfénak – ő már rég okleveles vakvezetőkutya. Majd’ minden héten ingázott velem Veszprém és Debrecen között. Hozzáteszem, emellett heti többször Veszprém–Budapest között a munkába is megteszi az utat.”

Szeretettel gratulálunk Attilának! Parfé pedig újra bebizonyította: egy jól képzett vakvezető kutya a legjobb társ minden élethelyzetben: tanulásban, munkában és a pihenésben is.