Nagy Anikó és vakvezető kutyája, Brúnó egy éve vannak együtt, és mostanra teljesen összecsiszolódtak. Úton a kutyámmal című videó sorozatunk harmadik részében arról beszélgettünk Anikóval, milyen személyiségű kutya Brúnó, és miért előnyős tulajdonsága a gyorsaság.

Júniusban lesz egy éve, hogy Anikó és vakvezető kutyája, Brúnó megismerkedtek, a fekete labrador Anikó második vakvezető kutyája. Korábban is tudta, hogy minden kutya egy személyiség, és ezzel szembesült is, amikor társául fogadta Brúnót. „Ő egy nagyon finom lelkű kutyus, úgyhogy idomulnom kellett hozzá” – mondja Anikó.

Brúnó kedves természetének sok előnye van, nagyon könnyen megtanulta a behívást: réten, mezőn, erdőben sem megy túlságosan távol Anikótól.

„Nagyon gyors kutya, de én mindig gyors kutyát szerettem volna. Ő diktálja a tempót, mivel késős vagyok, ez nagyon kapóra jön” – mondja Anikó.

Negatív élmények főleg a tömegközlekedési eszközökön érik Anikót és vakvezető kutyáját. A szájkosár örök vitatéma az utasok és a látássérültek között: „De azt gondolom, hogy ez is javult már az elmúlt években” – mondja bizakodva.

Az Úton a kutyámmal videó sorozatot mi, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola készítjük, olyan látássérült barátaink közreműködésével, akiknek vakvezető kutyát képeztünk.

Az előző részt Majzik Zsolttal készítettük, itt érhető el.

Állj a vakvezető kutyák mellé, támogasd adód 1%-ával kiképzésüket!
1% adószámuk: 18449149–1–05
Így adhatod nekik: http://bit.ly/2Fisu28