Október 31. éjfélig vártuk a pályaműveket idei tökfaragó pályázatunkra, és büszkén mondatjuk, hogy szép számmal érkeztek a jobbnál jobb alkotások, mondhatni tök sokan méretettétek meg magatokat a versenyen.

A feladat nem kevesebb volt, mint hogy igazi (tök)szobrokat alkossatok kedvenceitekről, vagy – a tavalyi pályázathoz hasonlóan – megfaragjátok iskolánk logóját. A zsűri tagjaiként alig tudtunk válogatni a remekművek közül, és örömmel láttuk mennyi féle kedvenc – a labradortól a terrieren át a kopasz cicáig (mert a macskák se maradjanak ki a jóból!) – ihletett meg titeket.
A tökfaragás története
A „jack-o’-lantern”, vagyis a faragott töklámpás a 17. századi Angliából ered, az 1800-as évek végén így hívták azt a répából faragott lámpást, amellyel a gyermekek Mindenszentekkor (november 1.) és Halottak napján (november 2.) vonultak házról házra, hogy egy úgynevezett soul cake-et (lélek sütit) kérjenek a hallottak iránti megemlékezés gyanánt. A lámpás a legenda szerint egy Stingy Jack nevű részeges ír emberről kapta a nevét, aki állítólag az ördöggel azt az alkut kötötte, hogy halála után lelke nem kerül majd a pokolra a különféle bűneiért. Amikor azonban ütött Jack utolsó órája, a mennyországba sem fogadták be, ezért az ördög egy széndarabot adott neki, amit egy marharépába rakott lámpásnak. Jack lelke azóta ennek a lámpásnak a fényénél keresi a megnyugvást. A lámpás hagyományát aztán ír bevándorlók vitték magukkal Észak-Amerikába, ahol a könnyebben faragható és elérhető tököt választották ki erre a célra. A tökfaragás hagyománya a 19. századra teljesen elterjedt e földrészen.
Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a tökfaragás Magyarországon is régi hagyomány. A legenda szerint 1081-ben Salamon király trónviszályban állt Lászlóval. Ugyan elismerte Lászlót mint magyar királyt, és megtarthatta királyi címét, mégis terveket szőtt a trón visszaszerzésére. László a visegrádi vár tornyába zárta ezért, és parancsba adta az őröknek, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák meg a tornyot, hogy éjjel is szemmel tarthassák Salamont. Mivel a lámpások a Dunát is megvilágították, a hajósoknak is támpontul szolgáltak. Innen ered a mondásunk: Fénylik, mint Salamon töke. Arra ugyan nincsen adat, hogy a magyar nyelvterületen mikor és hogyan alakult ki a töklámpás faragásának tradíciója, de Erdély környékén már 100 éve is hagyomány volt, hogy Halottak napján tököt faragtak, és azzal világítottak a temetőkben.
Pályázatunkon minden résztvevő kapott ajándékot, most a díjazottak munkáját mutatjuk be!
A fődíjat Németh Ágnes nyerte kifinomult pályaműveivel
Németh Ágnesnél minden évben hagyomány a Halloween tök faragás. Így írt nekünk erről: Idén a játékotok adott inspirációt a mintáimhoz. Az egyik tökön Lora, az 5 éves golden retrieverem, aki gyakorló terápiás kutyus, és imádja a gyerekeket és a felnőtteket. Néha eljön velem az iskolába dolgozni, és imádja az ottani nyüzsgést. A másik képen a macskánk, Pici látható, aki 3 éves eleven kislány cica.
Ágnes kifinomult pályaműveivel megnyerte Halloween játékunk fődíját, a Nagy Kutyázást, melynek keretében eljön hozzánk egy napra miskolci központunkba, és megismerkedik a munkánkkal. Nagyra értékeljük, hogy Zalaegerszegről nem kis utat tesz meg párjával és Lora kutyájával azért, hogy találkozhasson velünk!


Éjszaka csodaszép látványt nyújt a kivilágított labradoros portré
Nézzétek meg, hogy milyen leleményesen és szépen kifaragott Bozó-Tarr Évi halloweeni labradoros munkája. Évit is egy baráthegyis ajándékcsomaggal leptük meg!


Áfonya sziluettje gazdája, Luca szemével
Láttatok már integető labradort? Luca saját kutyáját faragta bele a tökbe, és ezt az üzenetet küldte nekünk: Szeretem a kutyákat, kedvenc fajtám a labrador. Áfonya egy 9 éves labrador, és szerintem eléggé jól sikerült kifaragni. Nézzétek meg, hogy milyen aranyos lett a 8 éves Luca műve! Jutalma egy szép faládás rajzkészlet és sok baráthegyis kincs lett!


Gratulálunk a résztvevőknek!