Majzik Zsolt 14 évesen vesztette el a látását, most a húszas éveinek második felében jár. Kezdetben fehér bottal közlekedett, majd úgy döntött, felveszi a kapcsolatot a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolával. „Úton a kutyámmal” videó sorozatunk második részében Zsolt arról beszél, milyen az élet Andyvel, a vakvezető kutyával.

Amióta Zsolt vakvezető kutyával közlekedik, pozitív és negatív élmények is érték, utóbbiból szerencsére sokkal kevesebb.

Egy kis ízelítő a videóból
Majzik Zsolt mosolyogva meséli: „Sokan azt hiszik, hogy Andy tudja, hányas buszra kell felszállniuk, sőt, előfordul, hogy hozzá hajolnak le, hogy elmondják, merre kell menni.”

Amikor Andy felugrik a buszmegállót jelző táblára, sokan megkérdezik, hogy a menetrendet olvasta-e le. „Ilyenkor elmondom, hogy nem, és a BKK Futárt sem tudja használni” – mondja mosolyogva Zsolt.

Sokszor tapasztalja, hogy az emberek azt hiszik, a vakvezető kutyák értik a parancsszavakat, pedig ez nem így van. A buszsofőrök gyakran kérdezik tőle, miért nincs Andyn szájkosár, és miért nincsen buszjegye. Egyszer egy idősebb hölgy tett fura megjegyzést rájuk, mikor a buszról szálltak le. Természetesen szerették volna előre engedni, de ő szóvá tette „ez itt nem állatkert”, arra célozva, hogy kutyának nincs helye a buszon.

Az Úton a kutyámmal videó sorozatot mi, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola készítjük, olyan látássérült barátaink közreműködésével, akiknek vakvezető kutyát képeztünk.

Az első részt Móricz Mátéval készítettük, itt érhető el.

Állj a vakvezető kutyák mellé, támogasd adód 1%-ával kiképzésüket!
1% adószámuk: 18449149–1–05
Így adhatod nekik: http://bit.ly/2Fisu28