A magyar masszőrök dobogóra álltak a csörgőlabda Eb-n

Majzik Zsolt Európa-bajnoki ezüstérmet harcolt ki a magyar csörgőlabda válogatottal. Az ötfős csapatból négyen masszőrök, ketten vakvezető kutyával közlekednek. A centert játszó fiatalembert a rotterdami tornáról kérdeztük, és persze arról is, mi a helyzet vakvezető kutyájával, Andyvel.

Zsoltot most könnyű volt utolérni, mert kerti medencéjükben pihente ki a csörgőlabda meccsek fáradalmait. Kitörő örömmel fogadta hazatérését vakvezető kutyája, a 12 éves Andy, aki már csak ritkán vezeti gazdáját.

Akkor megyünk valahova, amikor kedve van, amikor nem kell nagyon könyörögni neki. De kell, mert ilyenkor másfelé néz. Persze nem erőltetem, hiszen ő is nyugdíjas meg én is

– mondja nevetve Zsolt. Ehhez a poénhoz tudni kell, hogy a vak emberek fiatal koruktól rokkantnyugdíjra jogosultak. Aztán kifejti, hogy nagyon jól közlekedik fehér bottal, gond nélkül eljut a munkahelyére, ahol masszőrként dolgozik, meg bárhová is, ezért nem erőlteti hű társát, aki nemsokára nyugdíjas vakvezető kutya lesz. Nagyon erősen kötődnek egymáshoz, Zsolt nem fontolgatja, hogy új vakvezető kutyát igényeljen alapítványunktól egészen addig, amig Andy vele él, márpedig az élethosszig fog tartani sok szeretgetéssel és kizárólag pihenéssel.

Mi köze van a masszőröknek a csörgőlabdához?

Nem kevés, hiszen az ötfős magyar válogatott csapatból négyen masszőrként dolgoznak. “Tipikus vakos szakma” – teszi hozzá Zsolt, és valóban így van. Ezen a területen komoly szakmai tudással, nagy ügyfélkörrel szép karriert futnak be látássérült barátaink. Van, akihez sorszámot kell húzni még egy telefonhíváshoz is. De azért a csörgőlabdázás is elég érdekes sport, Zsolt meséli, hogy a kézilabda szövetség kebelébe tartoznak, az Eb-útjukat is ők szervezték. Az edzőjük, Martyin Balázs látó ember, ez nem is lehetne másként, hiszen ő a fiúk csapatvezetője is, egyszemélyben intéz mindent. A csapatban van még egy vakvezető kutyás tag, őt Orbán Rolandnak hívják, Zsolthoz hasonlóan neki is a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola képezte a kutyáját. (Igen, szintén masszőr.)

Nem paráztak, győztek

A rotterdami versenyrendezést, helyszínt nagyon dicsérte Zsolt.

Felemelő volt, hogy a látó embereket mennyire érdekli a parasport Hollandiában. Úgy volt tele a hatalmas stadion, hogy belépőjegyeket szedtek, ami elképzelhetetlen nálunk és még sok helyen. Értékelni tudják a sportteljesítményt, a fizikai és mentális felkészülésünket, nem a kuriózumot fedezik fel benne, hogy “jé már a vakok labdáznak”. Színvonalas volt a közvetítés, az interjúk, kérdőíveztek, hogyan lehetne még jobban csinálni szerintünk egy ilyen versenyt

A magyar csapat megnyerte a csoportmeccseket. Legyőzte svéd, olasz, bolgár ellenfelét, és elsőként ment tovább a kieséses szakaszba, útja az azeri és a spanyol csapaton át vezetett a döntőbe, ahol 11-5-re bizonyultak jobbnak a svédek, akiket a csoportban 8-7-re vertek a mieink.

Élmény volt az egész, imádjuk egymást. Mi egy összeszokott csapat vagyunk, és megvolt az adrenalin löket, amit nem lehet utánozni. Az olaszok és a spanyolok elleni 1-2 gólos győzelmeknél jött ki, hogy nem hagytuk nekik, hogy utolérjenek, hogy tudunk egymásért küzdeni. Ebben a sportban mindenki támad és védekezik, jó kondi kell hozzá. Én otthon fekve nyomok, ellipszis trénerezek, pontosan tudom, mi kell ahhoz, hogy formában legyek. A döntő ajándék volt, addigra elfáradtunk, de nem bánjuk, az a lényeg, hogy 2018 után felkerültünk a B csoportba és jöhet az A.

Hol volt közben Andy?

A hű társ közben otthon pihent Zsolt párjával, és ilyenkor (is) hatalmas kényeztetésben van része.

Sok sikert kívánunk a magyar csörgőlabda csapatnak, érmet kívánunk nekik a következő kontinensbajnokságról is.

Zsoltékról vicces történeteket olvashattatok és videót is nézhettetek “Úton a kutyámmal” sorozatunkban.

EB-fotók: Participants at goalball at European Para Championships in Ahoy, Rotterdam on 10 August 2023