„Szia, te humanista kutya!” – ilyen dicséretet is kapott már Vacak. Lukács Ágota Úton a kutyámmal sorozatunkban mutatja be, hogy milyen vicces, morbid, maradandó történetekbe keveredik Mezőtúr környékén vakvezető kutyájával, Vacakkal.

Ágota és Vacak néhány útja. 

A szerző válogatott „Utazni jó” címmel megjelenő Facebook bejegyzéseiből.

 

Szolnok, Autóbusz Állomás:

Ma reggel jövök dolgozni, leszállok a távolsági buszról, fickó megszólal:

Olyan erős ez a kutya, hogy erre ráülni kéne.

………

2017. szeptember 18., 9:44

 

Szolnok, autóbusz állomással szembeni buszmegállóban, 24-es buszra várva, ma reggel:

– Jaj de aranyos, szép bernáthegyi! – lép oda egy hölgy Vacak mellé.

– Ön szerint hogy néz ki egy bernáthegyi? – kérdezem antiszoc hangulatomnak megfelelően.

– Hát, olyan szép nagy hatalmas, nagy szőrű – válaszol helyesen a hölgy.

– És ez a kutya olyan?

– Ja, nem, de hát akkor milyen?

– Labrador – meg sem kíséreltem büszkélkedni Vacikám golden vonásaival.

– Ja, akkor azért nem is figyelt rám, hogy mondtam, hogy bernáthegyi!

2017. július 24., 8:27

 

Ma, Pestről, szolnoki átszállással hazafelé tartva, éppen a 24-es buszon, a vasútállomásnál:

Ülök, valakivel beszélgetek, talán csak Vacakkal, talán mással, már nem tudom. Egyszer csak valaki elkezdi babrálni a jobb karomat. Odakapom kezem, fejem, erre látom, egy kéz, mint ha papírpénz lenne benne, ebben azóta sem vagyok biztos.

– Mi nem ismerjük egymást – szólal meg a hölgy, aki a karomat babrálta, mert simogatásnak nem nevezném.

– Azt sejtem, de akkor mit szeretne tőlem? – szegezem neki zaklatottan a kérdést, egyébként is ideges hangulatban voltam a vonatkésés miatt.

– Hát, csak megsimogattam, mert a kutyáját nem mertem, nem tudtam, őt meg lehet-e.

– És akkor a gazdáját kell? – Ó, persze, tény, én is elég nagy állat vagyok, de hát…

– Megsimogathatom a kutyáját?

– Köszönjük, nem, dolgozik – voltam most már bunkó. Úgy döntöttem, ezúttal nem engedem a fekvő kutyámat megsimogatni.

2017. július 23., 20:39

 

Ma délután Budapesten, útban hazafelé:

A 74-es trolira talán ugyanott szállt fel a bácsi, ahol én. Ő leszállt hamarabb, előbb odalépett Vacakhoz:

– Szia, te humanista kutya! – köszönt rá Vacakra szeretettel, majd ment tovább.

2017. július 1., 22:14

 

Ha tetszettek, Lukács Ágota írásait itt követheted: https://www.facebook.com/agota.lukacs.7

Minél több leendő vakvezető kutyát indítanánk el azon az úton, amin most Ágota és Vacak együtt jár. Várunk, hogy önkéntes kölyöknevelőként csatlakozz hozzánk. Olvasd el a kölyöknevelő programunkról szóló tájékoztatót.

Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola