Újabb közlekedésbiztonsági vizsgák napjára ébredtünk február elején. Ezúttal Somogy és Baranya megyébe tettük át a székhelyünket.

Az első vizsgázó párosunk, Szabó Debóra és tündéri szépségű csokoládébarna labrador szukája, Emi volt Kaposváron. A páros augusztus óta együtt dolgozik és végre eljött a nap, hogy mások is megcsodálhassák munkájuk gyümölcsét. Ezt Emi szinte az egész vizsga alatt szükségesnek is tartotta ellenőrizni, ezért hátra-hátra tekintgetett, hogy rajongó tábora lelkesen követi-e.

A vizsga a helyi autóbusz pályaudvarról indult, ahol mindjárt meg is küzdöttek az első akadállyal, a megfelelő buszmegálló megtalálásával. Ez nem okozott különösebb gondolt a párosnak. Emi határozottan választotta ki a sok egyforma oszlop közül a számukra megfelelőt. A buszozást tökéletes magabiztossággal teljesítették, leszállás után pedig hazafelé vették az irányt. Az útvonalat számtalan zebra, átkelés és irányváltás tarkította.

Ezúton is gratulálunk Alapítványunk történetének legifjabb, remek kutyás vénával rendelkező gazdijának és lelkes ebének a sikeres vizsgához! Továbbá ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Németh Évának és családjának, akik áldozatos munkával felnevelték Emit ezzel nagyban megkönnyítve a munkánkat!

A második vizsgázó páros Szigetváron várta a megmérettetést. Vucseta István és Oti, a saját szépségével tökéletesen tisztában lévő golden retriever szuka, némi izgalommal várt minket. Az útvonal kihúzása után a tőlük megszokott haladós tempóban vágtak neki az útnak. A vizsgabizottság szedte a lábát, hogy lépést tudjon tartani a magabiztosan közlekedő párossal. Oti a magas és alacsony akadályokkal megtűzdelt útvonalon szépen kormányozta gazdáját. Rövid látogatást tettek az egyik helyi bankban, egyértelművé téve, hogy a lépcsők és az ajtók sem okoznak nekik problémát. A mindennapi sétájukat a szigetvári vár körül teszik meg. A vizsgabizottság kicsit irigykedett a festői környezet láttán, de már következett is az újabb feladat, a fegyelmező és a behívás. A fegyelmezőt Oti igazi „goldenesen” mutatta be. Sietségnek vagy kapkodásnak nyomát sem láttuk. A behívása szépen sikerült, majd a tőlük megszokott magabiztossággal hazafelé vették az irányt. Szép, kiegyensúlyozott teljesítményükhöz ezúton is gratulálunk!

Köszönjük Emi és Oti kiképzőjének, Köbli Mónikának odaadó munkáját.

Ha Ön is szeretné, hogy minél több látássérült ember mindennapjait segíthesse vakvezető kutya, kattintson ide.