Noé és Dóri ma sikeres közlekedésbiztonsági vizsgát tett. Dóri és kiképzőnk meséli el, mi történt.

Dórinak nagyon bejön Noénál, hogy vele lehet igazán játszani, hiszen imád labdázni, úszni. Ám a legfontosabb dolog, ami az első pillanattól kezdve megfogta, az a tempója. Dóri röviden így jellemzi: Ahhoz képest, hogy termetében egy pónihoz hasonlítható, igazi öregasszonyos, óvatos tempójú. Hálát adok, hogy Noé az én kiskutyám lehet.

Pozsgay Dóri így kezdte a napot: Egyáltalán nem ijedtem meg, amikor reggel arra keltem, hogy az eső a csatornát veri, hiszen előző vakvezető kutyámmal, Ébennel is zuhogó esőben vizsgáztunk. A megszokott rutinnal indultam neki a napnak, mint ahogy a kihúzott vizsgaútvonalnak is. A három útvonal közül a Transzplant Klinikához vezetőt húztam, ahova lassan nyolc éve járok, mert kétszeresen vese transzplantált vagyok – mondta.

Farkas Darinka kiképző sem ijedt meg attól, hogy esik: Az esős idő ellenére minden rendben ment, pedig Noé igazi arisztokrata kutya, nem kedveli a vizes talajt. Ettől függetlenül vigyázta Dóri lépteit ugyanúgy, mint minden nap. Nagyon szép, harmonikus kapcsolatuk van, én imádtam velük dolgozni. Már az első pillanattól fogva egymásra hangolódtak. Tipikus „első látásra szerelem” lobbant fel köztük, ami azóta is tart, és ma egy egész vizsgabizottság előtt bizonyították, hogy milyen szuper csapatot alkotnak együtt.

Úr isten, tényleg most vizsgázom

Dóri próbálta az egész vizsgát úgy kezelni, minta nem lenne semmi extra dolog az egészben, hanem ahogy máskor most is mindent a megszokottak alapján tett: A kisföldalattin aztán meghallottam, hogy Darinka valakire rászól, hogy hát én most vizsgázok, és akkor bejött, hogy úr isten, tényleg most vizsgázom, és ekkor kissé befeszültem. Aztán mégis sikerült feloldódnom, és elmosolyodnom, amikor felértünk a felszínre, és a zebránál a sokadik leültetés után is felállt a vizes, hideg kő miatt. Jobban szeretem, hogy ha ül, mert ha netán megszédülnék, akkor így jobban rá tudok támaszkodni.

Miután sikeresen megtaláltuk a villamosmegállót, és a megfelelő helyen le is szálltunk, Noé kissé lendületesebben indult neki. Nem kellett azért utánafutnom, de ahhoz a lassú tempójához képest, ami miatt beleszerettem, egy fokkal gyorsabban mentünk. Sikeresen meg is érkeztünk a célhoz, ahol a „bírák” közül volt, aki gratulált is, amit egyszerűen nem tudtam még felfogni.

Hazaérve a kis lakásban megtörtént a zsűrizés, ami közben hallottam, hogy „ez is, meg az is kiváló”. Nagyon tetszett az, amikor az egyik vizsgabiztos úgy látta a közlekedésünket, mintha évek óta együtt lennénk. Bár ők is megijedtek attól, amikor még az elején a szokásos lököttsége miatt ugrabugrált egy kicsit, de én pont a kis lököttsége miatt szeretem nagyon. Féltem attól egy kicsit, hogy rángatni fogja a kezemet, de a mai napig egyszer sem történt ilyen.

Dóri kitartása elnyerte jutalmát

Nekem megtiszteltetés – mondta Darinka –, hogy végigkísérhettem az útjukat, és tanúja lehettem annak a csodának, hogy milyen rendkívüli érzékenységgel képes egy kutya megérezni azt, hogy mire van szüksége a gazdijának és milyen önzetlen szeretettel nyújt támogatást. Én emiatt 17 év után is képes vagyok teljesen elérzékenyülni. A gyakorlás alatt Dórival szoros kapcsolat alakult ki. Egy igazán erős, igazi harcos lányt ismerhettem meg benne, nagyon tisztelem őt a kitartásáért!

Dóri összefoglalta, mit jelent neki a sikeres vizsga:

Ahogy Ében magabiztosságot, Noé egy új reményt ad ahhoz, hogy hosszú várakozás után újra van miért felkelnem. Rengeteg örömöt, vidámságot ad számomra minden egyes nap, s remélem sokáig ki fog tartani ez a mi kis lökött párosunk.