“Dolly az én csodám, mert minden nap együtt indulunk el, és el hiszem neki, hogy oda fogunk érni ahová indulunk, és azt is elhiszem neki, hogy vigyázni fog minden lépésemre. Talán ti akik láttok el sem tudjátok képzelni, milyen érzés egy kutya hámjába kapaszkodva elindulni minden nap, és rá bízni az életeteket. Minden lépéseteket” – mondja Dollyról, gazdája Írisz.

Írisz és Dolly mindennap legyőzi közösen az akadályokat

“A napokban a kapunkba borított farakáson kellett át kelnünk, aztán a járda közepén felejtett konténert kellett Dollynak úgy kikerülnie, hogy ne lépjünk az útra, és később egy teherautót került, ami félig fent állt a járdán.”

Mindig adódnak váratlan helyzetek

“Ma reggel mentünk a buszmegállóba, de egy másik úton. Éreztem Dolly valamit már figyel, előre kinézte magának. Én csak hangokat hallottam. Munkások beszélgettek. Dolly a közelükbe sem ment, megoldotta a helyzetet, és kikerülte az építési álványt, és a munkásokat, akik vakolták a házat. Én csak utólag tudtam meg, hogy mit kerültünk ki. A munkából hazafelé jövet az egyik kereszteződésben óriási pocsolya. Tegnap is ott volt, de mivel nem engedelmeskedtem Dollynak, beleléptem. Ma már túl járt az eszemen. Még a járdán voltunk, amikor már elkezdett jobbra tolni a testével és jelezte, hogy itt lesz a pocsolya. Minél közelebb értünk a pocsolyához, annál jobban irányított a testével, míg végül kikerültük, és közbe átértünk az út túloldalára. Hát elmondhatatlan érzés, az ahogy tolt a testével, annyira finoman és ügyesen csinálta.”

“Engem mindig lenyügőz Dolly tudása”

“Amikor haza érünk az állomásra, és leszállunk a vonatról, hosszan kell gyalogolnunk a peronon. Dolly elindult a vonat mellett, és mindig mondom neki, hogy figyelj, mert “mindjárt elindul”. Így is tesz.

Amint elindul a vonat, tesz egy jobbost, és átmegy a peron másik szélére, de úgy, hogy az inkább a közepéhez van közel. Fantasztikus, hogy mennyi mindent ért, és mennyi mindenre figyel. Ez a csoda. “