Máté és Fülöp sikeres vizsgája

Máté és vakvezető kutyája Fülöp sikeres közlekedésbiztonsági vizsgát tett Dunaújvárosban. Máté lépteit március óta vigyázza Fülöp a másfél éves labrador,aki a vizsga során a tőle megszokott profizmussal vezette gazdáját a kihúzott útvonalon. Párosunk lendületét még a szakadó eső sem vetette vissza. Fülöp fegyelmezetten és precízen állt meg az útkereszteződéseknél, kikerülte a tócsákat és a zebránál várakozó nagy embertömeget. A vizsga során párosunk remekül helytállt és magabiztosan teljesítette a feladatokat.

A képen egy vakvezető kutya, aki egy fekete labrador épp egy lépcsőn vezeti fel fiatal gazdáját, Mátét.
Máté és Fülöp

Fülöp naplójában így ír a nagy napról:

“… Egy kis idő múlva mindenki készülődni kezdett, és már csak rám vártak, hogy én is felvegyem munkaruhámat. Eleget tetten kérésüknek és beálltam az ajtóba úgy, hogy tudtam, most meg kell mutatnom mindent, amit tudok. Kiléptünk a kertkapun és magunk mögött hagytunk mindenkit. Úgy tűnik ez így lesz végig, hogy mi mutatjuk az utat, ők meg jönnek utánunk! -gondoltam. Utunk a futtatónál kezdődött, ahol egy rövid rohangálás után Máté szólítgatott, én meg szépen beálltam lába mellé. Ilyen gyorsan még soha nem hagytuk abba a futkározást, mert miután odamentem hozzá feladta rám a hámot és indultunk tovább. A buszmegállóba tartottunk, ahol Mátém kikötött a székhez és megkért, hogy feküdjek a földre és maradjak ott. Majd mindezek után otthagyott, megfogta Gyöngyvér karját és odébb álltak. Eszembe jutott, hogy ilyet már csináltunk korábban. És ekkor tényleg az a feladatom, hogy én mozdulatlanul hang nélkül a földön maradjak nyugodtan. Minél ügyesebben csinálom, annál hamarabb térnek vissza, ezért meg sem rezzentem. Szememmel azért figyeltem a dobozt, ami mögé elbújtak. Nagyon jól csinálhattam a dolgot, mert hamar visszajöttek. Repült is a juti falat a számba. Egy kisebb társalgás után felszálltunk az éppen akkor beálló buszra. Ebben már nagy gyakorlatom van, mert minden reggel ezt alkalmazzuk ahhoz, hogy eljussunk a suliba. Utaztunk a szokásos megállóig, és utána jött az igazi bemutatni való. Megláthatták Marcsiék, hogy milyen pompásan tudunk közlekedni a forgalmas utcákon.
Nagyon ügyesen kikerültük a zebránál álló embertömeget, átsiettünk a zebrán és kerültünk virágtartókat, biciklist és az összes kis tó képződményt, ami a járdán volt. Amikor elértünk úti célunkhoz, mindenki nagyon megdicsért minket, hogy milyen ügyesen közlekedtünk önállóan. Miután kilihegtük magunkat, megpillantottam egy ismerős embert közeledni, korábban mikor a suliba jött sok kutya barát mesélni a falkatársaknak, akkor is ott volt ez az ember és akkor is a dobozába nézett és kattogtatott. Nah, megint tőlünk lesz hangos a város!- merengtem büszkén. Miután lekattogtatott miket. Elindultunk a csapatunkkal a buszhoz, és azzal hazafelé.
Mikor hazaértünk újabb gratulációkat kaptunk. Ezek szerint tényleg nagyon szuperek lehettünk….”

 

  • Bejegyzés kelte:
  • Szerző:
  • Kategória: Hírek