Pár nappal ezelőtt kinyílt a szemük a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kölykeinek. A háromhetes kicsik idilli környezetben ismerkednek a Mikulással, akit néha nagy igyekezetükben fel-felborítanak.

„Először a szemük sarkában csillant fel egy kis fény. Pár nap múlva már teljesen kinyílt a szemük” –háromhetes labrador kölykeinkről beszél ilyen szépen Ménesi Gizella önkéntesünk. Az ő törökbálinti otthonában nevelkedő kicsik alapítványunk 9. saját alma.

Egyik napról a másikra sokat fejlődnek, nyugodtak, gyönyörűek és már ügyesen járnak.

Önkéntesünk elmondta, hogy a nagyobb kölykök igazi díjbirkózók, gyorsan teleszippantják magukat tejjel, azután alszanak, heverésznek. A kisebbek nem annyira ügyesek, úgyhogy megkapják tőlünk az esélyt arra, hogy ne kelljen mindig versenyezniük a nagyobbakkal. Amíg a „szumósok” alszanak vagy békésen járkálnak, önkéntesünk kiveszi a kisebbeket, és Zina külön megszoptatja őket.

„A kölykök röfögő hangját hallani evés közben, a hátsó lábukkal úgy kaparásznak a pamuttakarón, mintha esne az eső” – mondta Gizella. Ez nagyon kedves, de az is gyakran előfordul, hogy visító hangot ad valamelyik, amikor eltéved. Önkéntesünk egyik éjszaka éktelen visításra ébredt. Odament a kölykökhöz, és mindent rendben talált. Az ismét felharsanó panaszkodásra vissszatért, megszámolta őket és bizony egy híja volt. A legnagyobb fekete fiú az anyja háta mögött próbálta befúrni magát, ami persze nem sikerült. Ekkor szabadította ki és rakta a testvérei mellé a kis felfedezőt.

Ebben az alomban négy fekete és négy sárga kölyök van, egyedi kis jelekkel, ezért könnyű őket megkülönböztetni. Legutóbb tizenegy sárga kölyköt nevelt Zina, akiket nem volt ilyen könnyű beazonosítani.

Gizella elmondta, hogy családja teljesen nyugodtan tudja élni az életét a kölykök mellett, mert Zina elvégzi a munka dandárját. Reggel megmérik őket, naponta háromszor enni adnak az anyakutyának és kicserélik a lepedőt a kölykök alatt, a többit Zina elvégzi. „Teljesen tisztán tartja őket, fényesek, jó szagúak. Zina és kölykei egy nyugodt szobában laknak most, meleg és egyben világos a helyük. Ide most nincs bejárása a családunk macskáinak és a többi kutyánknak. Zina szabadon mozoghat az egész lakásban, gyakran kijár a kertbe, aztán siet vissza a kicsikhez ” – mondta önkéntesünk.

Büszkék vagyunk arra, hogy ismét kiskutyás Mikulásunk van. Arra még inkább, hogy év múlva elkezdődik számukra a nagybetűs élet, hiszen vakvezető kutyákat fogunk belőlük képezni.