Pesa Anna Mária vagyok, 63 éves aliglátó. 2019 december 15-én vizsgáztam le Hablattyal. Azóta sok kalandban vettünk részt együtt. A fehér bot használata után Habival egy új világ nyílt ki előttem. Megpróbálom leírni ezt, bár szerintem csak az értheti meg, aki átéli.
A szemléletformáló órákon az óvodák és iskolák gyerekei között lenni és átadni a tapasztalataimat. Találkozások a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola rendezvényein a leendő pici és tanuló kutyusokkal, nevelőikkel és kiképzőikkel. Eljutni olyan helyekre biztonságosan, ahova egyébként sosem mennék el. Bandázni a többi vakvezető kutyással, akik néhányan a barátaim lettek. Minden felsorolt élményemet Hablatynak köszönhetem.
Az alapítványnak nem tudom meghálálni, hogy vakvezetőkutya-kiképzői fantasztikus munkát végeznek a látássérültek életének megkönnyítésére. Becsülöm bennük, hogy nem engedik el a kezünket a vizsga után sem, ez persze a látássérült gazditól is függ. Farkas Darinkának köszönöm az én különleges Hablatyom, akit ő képzett ki. Darinkával ma is napi kapcsolatban vagyok.
Debrecenbe költöztem, és Habi a számunkra még idegen helyen is fantasztikusan tudja és teszi a dolgát. Biztonságban érzem magam vele. Az alapítvány dolgozói számomra a csodát jelentik. Remélem, sok emberhez eljut a jó hírük, és az adományaikból sok rászorulónak tudnak könnyebb életet biztosítani.
