A születésük pillanatától figyelemmel kísértük Kifli és testvérei mindennapjait: mennyit esznek, hogyan gyarapodnak, mikor nyitották ki a szemüket, mikor álltak fel először, hogyan reagálnak a világra. Kifli különleges, nemcsak azért, mert elsőként született, hanem a természetéből áradó csendes bölcsessége miatt is. Most, hogy már 13 hetes lett, megkérdeztük kölyöknevelőjét, Horváthné Buderer Anikót, hogyan telt az első közös hónap.

“Meglepetést szerzett nekünk Kifli. Előtte három borderünk volt, jelenleg is van egy, és azt gondoltuk, sokat tudunk a kutyákról. De az első napon meglepetten álltunk hozzá: a megszokott viselkedési formák gyakorlása nála máshogy vált be” – kezdte Anikó.

A kezdeti döbbenet után elővették az alapítványunktól kapott kölyöknevelő kisokost, és minden a helyére került. Kifli figyelmes, kíváncsi, ugyanakkor higgadt és megfontolt. Olyan kölyök, aki nem rohanni akar, hanem érteni.

Jó vele élni, és van benne valami különleges

“Ez egy napig tartott, hogy jé, milyen más ez a kutyus, de onnantól kezdve minden könnyedén ment. Kifli természetesen viselkedik, jól reagál új helyzetekre, emberekre, nagy nyugalommal fogad minden újdonságot. Bölcsesség van benne ilyen kicsiként is. Egyszerűen jó vele együtt dolgozni és élni is.”

A tanulásban is másképp működik, mint amit korábban megszoktak. A család border collie-jai gyorsabbak voltak, de Kifli figyelmesebb.

“A bordereinkhez képest Kifli figyelmesebben tanul, és amit megtanul, azt néhány nap után már megbízhatóan tudja. Az unokák is megjegyezték, hogy Kifli szebben sétál 13 hetesen, mint a borderünk 3 évesen.”

A kölyök az első perctől természetes módon viselte a nyakörvet, pórázt, később a hámot is – mintha mindig is rajta lett volna. A szobakennelt is szereti, ahol egy puha szőnyeg, egy nagy plüsskutya és egy hűvösebb takaró teszi otthonossá a kuckóját.

“Az éjszakákat is gyönyörűen átalussza, már 7–8-ig is alszik. A napi rutinhoz szépen alkalmazkodott. Ha nyüzsgés van, elfárad, elvonul és pihen. Egyszerűen tudja, mire van szüksége.”

Kifli úgy illeszkedett be a családba, mintha világéletében oda tartozott volna. Nem sírt, nem kereste a testvéreit, nem bizonytalankodott.

“Mintha tudta volna, hogy jó helyre került. Mi pedig az első perctől kezdve rengeteg szeretetet adunk neki. Beilleszkedett hozzánk, és a hároméves borderünk mellé is. Magabiztosan viselkedik, tudja, hogy ennek így kell lennie.”

Kifli még csak egy kölyök, aki ha felnő, vakvezető kutya lesz, de amikor nevelői ránéznek, gyakran érzik úgy: nem egy kölyökre néznek, hanem egy idős lélekre kölyökbundában.

Kifliről és testvéreiről, vagyis Azúr kutyánk második almáról itt írtunk korábban.