Megtartottuk az első „Szemléletformáló Délután”-t Siófokon. A programot szervező Gál Andrásnak van ideje megállni és viccesen elbeszélgetni azokkal, akik az ismerethiány miatt megsimogatják vakvezető kutyáját, ami persze szigorúan tilos, ám ő türelemmel és szelíd humorral kezeli a problémát.

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola májusi programját a siófoki kutyások érdeklődése hívta életre. Pontosabban a városban élő Gál András ötletgazda, akit kutyás körökben jól ismernek, mivel egy helyen futtatja Google névre hallgató labradorját a többiekkel, de sokan ismerik Siófokon, mert elég feltűnő módon vakvezető kutyával közlekedik.

Kérjük, támogasd adód 1%-ával, hogy több vakvezető kutyát képezhessünk! 1%adószámunk:18449149–1–05 
Így adhatod nekünk: http://bit.ly/2Fisu28

A programon Jelen volt Farkas Darinka, alapítványunk kiképzője tanuló vakvezető kutyájával, akivel az érdeklődők kipróbálhatták a vakvezető kutyás közlekedést bekötött szemmel. Darinka beszélt a vakvezető kutya képzésről, vakvezető kutyás látássérült barátaink pedig a kutyás életről: „Olyan különleges helyzetekről is szó esett, hogy amikor valamilyen akadály kerül a járdára, a kutyám levisz a járda szélére, és ott vezet vissza, ahol már biztonságosan mehettünk tovább” – mondta Gál András. A rendezvényen volt Braille-olvasás és hangos eszköz bemutató: látássérülteknek fejlesztett laptop, mérleg, színfelismerő eszköz.

András azt tartotta a legfontosabbnak elmondani, hogy a járókelők semmilyen okból ne simogassák a vakvezető kutyákat, mert elvonják a figyelmüket a munkáról. Az ilyen helyzeteket ő hatalmas türelemmel és szelíd humorral kezeli: „Sokszor észreveszem, hogy Google mintha másra figyelne, ilyenkor megkérdezem, hogy mi történik, és ekkor jön a válasz, „Ja, csak én simogatom”. Erre én így szoktam felelni: „Figyelj, roppant nyugdíjas vagyok, marha sok időm van, megállok, és akkor megsimogathatod, de előtte kérdezd meg, szabad-e. Legfeljebb lekésem a következő buszt.” Közben elbeszélgetünk. Sokan azt sem tudják, hogy vizsgát kell tennünk a biztonságos közlekedés érdekében, pedig nyilvánvaló, hogy hiába Google a vakvezető kutyám neve, nem a netről töltöttem le” – mondta Gál András.

András valójában – nem „roppant” -, hanem rokkantnyugdíjas, alapítványunk pedig igazán hálás azért, hogy időt szán a városában élők érzékenyítésére, amire elég sok lehetősége adódik, mert Google az egyetlen vakvezető kutya Siófokon. Támogatjuk, hogy András hagyományt teremthessen a „Szemléletformáló Délután”-nal, amit minden évben szeretné megtartani.