Alexa Írországban fog tanulni, Titánnal az új útvonalak tanulásával kezdik. Annamari zenészekkel foglalkozó pszichológus szeretne lenni, ezért választotta a pszichológiát, Brigi tervei között pedig az a legfontosabb, hogy könnyebben közlekedhessenek a vakvezető kutyások. Ehhez jogszabályi változtatások szükségesek, ezért választotta a jogászképzést.

Vértesi Alexa és Titán

Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterképzésén tanulok, szeptemberben kezdem a második évemet. Az Erasmus+ tanulmányi mobilitási programban kaptam lehetőséget arra, hogy egy félévet Írországban, Waterfordban töltsek a South East Technological Universityn. Szakmailag és emberileg is nagyon sokat várok ettől az időszaktól. Olyan tárgyaim lesznek, melyek sokrétűen járulnak hozzá a szakmai fejlődésemhez, legyen szó nyelvi készségekről vagy kulturális ismeretekről, ezek mellett természetesen fontos célom a nyelvgyakorlás és a kapcsolatok építése is.

 

Számomra ez a lehetőség tényleg egy valóra vált álom, mivel az ország és a kultúra régóta nagyon közel áll hozzám. A tanulás mellett szeretnék majd minél több helyre eljutni és sok-sok élményt szerezni. Természetesen Titán is velem tart a kalandra

Izgalmas lesz, hiszen nem repültünk még együtt és mindkettőnk számára új helyre megyünk, de bízom az egységünkben és abban, hogy együtt mindent meg tudunk majd oldani. Felvettem a kapcsolatot a kinti vakvezetőkutya-iskolával, az egyik kiképzőjük segít majd az útvonalak tanulásában. Alig várom, hogy augusztus végén útra keljünk!

Hegedűs Brigitta és Artúr

Szeptemberben fogok végezni a Miskolci Egyetemen igazságügyi és igazgatási ügyintézői szakon, és egyúttal maradok is, mert elkezdem a jogászképzést. Az egyetemen nem mi vagyunk az első vakvezető kutyás páros, néhány évvel korábban járt ide egy látássérült hölgy, ő ajánlotta nekem az egyetemet. Az eddigi óralátogatások és vizsgák pozitívak voltak. Nagyon motivált, hogy Artúr velem van, segít a vizsgák alkalmával leküzdeni a félelmemet.

A most államivizsga elött álló szakomon megengedte az egyetem, hogy a vakvezető kutyával közlekedő látássérültek jogi problémáival foglalkozzam a közigazgatásban, ezt folytatom a jogász szakon. Jogászként szeretnék hozzájárulni, hogy könnyebb legyen a vakvezető kutyások élete és közlekedése, amihez módosítani kell a jogszabályokon

Az elképzeléseimet megosztottam a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola elnökével, a jogász végzettségű Mezősi Tamással, aki külső konzulensemként segített nekem, ő és az alapítvány motivációt ad a folytatáshoz.

(Balról jobbra a HDR 2023-as terepfutásán indult vakvezető kutyájával: Hegedűs Brigitta, Vértesi Alexa, Kardon Annamari, Horváth Szindi, Lengyel Zsófia)

Kardon Annamari és Szikra

Nagyon boldog vagyok, hogy felvettek az ELTE pszichológia szakára.

Hogy mit várok a sulitól? Leginkább azt, hogy még egy lépéssel közelebb jussak az álmomhoz, ami ugyebár az, hogy zenészekkel foglalkozó pszichológus legyen belőlem, és még így MA közben szeretném elkezdeni a zeneterapeuta képzést is.

Izgalmas lesz kutyás szempontból is. A pszicho alapszakot még Dandzsi kutyámmal kezdtem és az utolsó évet csináltam Szikrával. Most az MA-t már együtt kezdjük és együtt is fejezzük be. Emiatt új útvonaltanulások várnak ránk, ezen kívül mivel a Belvárosban, az Izabella utcában van a sulink, kell majd találni a környéken olyan helyet, ahol el tudom picit engedni futni Szikrát, vagy ahol két óra közt elvégezheti a dolgát. Még nem tudom, milyen lesz az órarendem, de ügyesen kell majd összerakni

Nem ehhez az egyetemhez kapcsolódik, de erről is érdemes beszélni: még a francia szak utolsó évében, amikor hozzám került Dandzsi, át kellett variálnom az egész órarendemet, mert egy lányról, akivel volt egy közös óránk, kiderült, hogy olyan mértékig allergiás a kutyaszőrre, hogy nem lehet kutya közelében egyáltalán. Az egész félévemet szétszedte akkor ez a dolog, nekem kellett elkezdenem más órákra bejárni. Következő félévben már direkt egymáshoz hangolva osztottuk be az órákat, és a nagy közös előadásokra az egyik héten én mentem be, a másikon ő, és küldtünk egymásnak jegyzetet. Volt egy óra, ahol sehogy se tudtuk kijátszani a rendszert, oda Dandzsi nélkül jártam, de hála Istennek csak pár ilyen alkalom volt. Azért ez egy húzós eset volt, azóta hasonló szituációkban jó előre jelzek, hogy kutya van velem.

Nyitókép: Annamari és Szikra a zongoránál