
Augusztus elején nem egy hagyományos kölyöktalálkozót tartottunk. Kölyöknevelőink találkozhattak azokkal a látássérült emberekkel, akik már vakvezető kutyával élik a napjaikat. A találkozót a Hajógyári-szigeten rendeztük meg. A hőség ellenére is sokan eljöttek, hogy egy kicsit beszélgethessünk. Remek hangulatban tettünk egy nagy kört. Vakvezető kutyáink és a tanulók is jól érezték magukat. Futkároztak, fogócskáztak, botokkal játszottak.
Végleg betelt a pohár Lengyel Zsófiánál. Egy biztonsági őr ordítva akarta kitessékelni egy áruházból vakvezető kutyájával együtt. – Korábban is értek már atrocitások amiatt, hogy alig látó vagyok, de ez nem feltétlenül tűnik fel első ránézésre. Mivel egyedül nehéz lenne közlekednem, Mokka munkakutyaként jön velem mindenhova. Hiába lenne kötelességük beengedni minket a boltokba, sajnos, múlt
Nagy öröm volt mindenki számára, hogy hosszú idő után végre újra együtt túrázhattunk. Néhány barátunkat megkérdeztük, hogy tetszett nekik a program. Utunk a a Csókás pihenőtől Andó-kútra tartott. A kiránduláson vakvezető kutyás barátaink és önkénteseink vettek részt. Az alábbi örömteli visszajelzéseket kaptuk: “Egészében véve jó kis nap volt, nagyon sokat nevettem.” – meséli Anikó. “Nekem
Kacskaringós keresgélés után talált egymásra Cora és Farkas Anikó. Hétfőn megmutatták, hogy milyen az, amikor a szeretet és a tudás egyszerre van meg egy párosban. Emberek és kutyák útja van, amikor csak rövid időre keresztezi egymást, még akkor is, ha egy olyan csapat szervezi a találkozásukat, mint a miénk. Ennek az összetett feladatnak ilyenkor nincs vége,
Most készül egy színdarab a fiatal korban elveszített látás feldolgozásáról. Egyik szerzője fehér bottal közlekedő látássérült, aki szeretett volna belekóstolni a vakvezető kutyás közlekedésbe. Lássuk, mire ment Helle Maximilian tanuló kutyánkkal, Pixellel. Júliusban találkoztunk Helle Maximiliannal a Bikás parkban, ahol, az ő szavaival élve, „tökéletesen zöldfülű amatőrként” sikerült élesben menni a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola