Zsuzsa és Ánizs a múlt héten tett sikeres közlekedésbiztonsági vizsgát. A vakvezető kutya visszaadta a gazdája szabadságát, neki köszönheti, hogy már nem kell segítséget kérnie másoktól. Kollár Zsuzsanna elmondta, hogy a pécsi egyetemi kórházban dolgozik, ami egy szuper munkahely, hiszen az első olyan egészségügyi intézmény az országban, ahol az ott dolgozó látássérült személy a vakvezető kutyájával bent tartózkodhat a betegtérben.

Kollár Zsuzsa látása fokozatosan romlott az utóbbi öt évben, beszűkült a látótere, egyre gyakrabban ment neki az utcán a járókelőknek. Zsuzsának veleszületett látássérülése van, sötétben sosem látott, de a látótere jó volt, ezzel elboldogult. 50 éves kora felett azonban a látótere úgy beszűkült, hogy főleg sötétben már nem tudott biztonságosan közlekedni, gyakran elesett, és rájött, hogy változtatnia kell. „Kint az utcán nekimentem az embereknek, már nem szerettem kimenni, de amióta Ánizs megvan, nem kell folyton a lábam elé nézni, mert a kutyám jelzi az akadályokat, így előre nézhetek, és érvényesül a maradék térlátásom. Munka után eljárok gitározni, amikor már sötétedik, erre Ánizs nélkül nem lennék képes” – mondta Zsuzsa.

Tehát amióta sárga labrador szuka vele van, újra kitárult előtte a világ, még sötétben is bátran mer közlekedni vele, amire egyedül már nem lenne képes.

Ánizs úttörő az egészségügyben

A Pécsi Orvostudományi Egyetem Klinikai Központ Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézete (PTE KK AITI) az első olyan egészségügyi intézmény az országban, ahol az ott dolgozó látássérült személy a vakvezető kutyájával bent tartózkodhat a betegtérben. Zsuzsa aneszteziológiai szakasszisztens a preoperatív ambulancián, ahol az altatás előtti kivizsgálást végzik. Munkaköre megváltozott, a látásromlása miatt két éve már nem a műtőben dolgozik.

Zsuzsa és Ánizs a klinikán: 

 

„Az egészségügyben dolgozom, a pécsi egyetemi kórházban. A munkahelyemen Ánizs nemcsak vakvezető, hanem terápiás szerepet is betölt. A betegek és a dolgozók odavannak érte. Egyértelműen feszültséget old, a puszta jelenlétével más lett az ambulancia légköre. Nagyon kedves és barátságos mindenkivel. A betegekhez oda szoktuk engedni a helyéről, mert remekül oldja a feszültséget. Ánizs úttörő ebben a témában. Tudtommal mi vagyunk az elsők, akiket ott dolgozó vakvezető kutyás párosként beengedtek a betegtérbe, ami példaértékű. Örülnék, ha minél többen értesülnének erről, hátha több dolgozót beengednének a segítőkutyájával az egészségügyi intézményekbe. Ánizs nemcsak nekem, hanem másoknak is rengeteget ad” – mondta el Zsuzsa.

A minap történt, hogy egy magas vérnyomással bekerült beteghez odavitték Ánizst, és annyira megnyugtatta, hogy lement a vérnyomása. Zsuzsa meghatódott, amikor a páciens visszatért hozzájuk kezében ajándékkal, amit a kutyának hozott.

 

Íme a kevdes kis ajándék!:

 

„Ánizs. Kedves és barátságos mindenkivel, aki szeretné megsimogatni, vagy épp játszana vele egy kicsit. A munkáját mindig örömmel végzi, és emellett „terápiás kutyaként” is hihetetlen jól működik, nemcsak nekem, hanem a többi embernek is sokat segít ezzel. Remélem, segít majd a példájával abban is, hogy minél több terápiás kutyus kerüljön az egészségügybe, hiszen ez az egyik olyan hely, ahol minden kis segítség sokat számíthat. Az emberek itt vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, félnek, szoronganak” – fejtette ki Zsuzsa.

Kölyökhíradó

Kíváncsi vagy, hogyan kezdik meg a játékos tanulást a legkisebb Baráthegyi kölykök?

Hírleveleinkben kiemelten követjük majd a fejlődésüket. Sőt, itt olyan tartalmakat is közzéteszünk róluk, amelyek sehol máshol nem elérhetőek. Hívd meg a nagy kalandra ismerőseidet is, küldd el nekik a hírlevélfeliratkozás linkjét: https://forms.gle/VPSLYVtjQUuYVdccA

Köszönet a csapatnak

Zsuzsa teljes lelkesedéssel éli át, milyen csodálatos dolog, hogy fokozatosan alakult ki a kötődés, mindennap együtt játszanak a teendők mellett. „Elvisz a boltba, imád vásárolni és dolgozni. Olyan, mint egy kíváncsi gyerek, minden érdekli, figyelmes, barátságos kutyus. Ezt megtapasztalni valami csoda” – mondta Ánizs gazdája.

Zsuzsa hálás a kölyöknevelőknek és kiképzőknek, az egész csapatnak, amely részese volt annak, hogy hozzá került Ánizs. „Megoldottam 50 évet úgy, hogy nem volt szükségem segítségre, majd egyre nehezebb lett, de nem akartam bezárni magam a négy fal közé. Ajándék az élettől, hogy önálló maradhatok a segítségével. Mennyivel jobb érzés, hogy Ánizs segít, mint állandóan segítséget kell kérni másoktól. Akkor kaptam vissza a szabadságomat, mielőtt bezárultak volna körülöttem a falak. Biztonságban érzem magam vele, és ha még romlana a látásom, akkor is itt lesz velem” – mondta Zsuzsa.”