A mosolygó fa

A történet abba az időbe vezet vissza minket, amikor Bíró Miklóst még nem ismertük, hiszen nem gondolt még arra, hogy vakvezető kutyát igényeljen. A régi munkahelyére vezető erdei ösvény mentén áll egy fa, amin egy mosolygó arc látható foszforeszkáló csíkokból kirakva. Ennek a történetét már úgy mesélte el nekünk, hogy a vakvezető kutyája vezetett ehhez a fához, és a beszélgetésünk után vele indult vissza az Egerhez közeli erdei faluba, Szarvaskőre, a közös otthonukba.

„Pár évvel ezelőtt a hegynek a túloldalán volt a munkahelyem, egy kőbánya. Minden reggel fogtam magam, felszerelkeztem és elindultam gyalog. Amikor a szemem romlása elindult, akkor a legnagyobb bajom az volt, hogy a fény-árnyék átváltás nagyon nehezen ment. Augusztusban tértem vissza a nyaralásból, és kora reggel már sötét volt. Elindultam fejlámpával, feljövök ide a fához, ahol mindig szuszogok egyet a meredek emelkedő tetején, aztán továbbindultam az ösvényen, és egyszer csak észrevettem, hogy én nem az ösvényen vagyok. Akkor visszabotorkáltam, megint újrakezdtem, de nem találtam vissza. Kétségbeesetten hazatelefonáltam, hogy „Fiam, gyere ide, keress meg, a fejlámpámat észre fogod venni, de nem tudom, hol vagyok”.

És akkor döbbentem rá, hogy ez nekem már nem megy. Gondolkodtunk, hogy meg kellene tartani ezt a reggeli sétát és hazajövetelt, akkor találtuk ki, hogy a láthatósági mellényről levágjuk a csíkokat, feldaraboljuk, és tűzőgéppel végig kirakjuk a fákra. Amikor reggel mentem munkába, akkor a fejlámpám rávilágított ezekre a csíkokra, amelyek mint egy fénysáv, mutatták nekem az utat.

Egy évvel később szereztem másfajta foszforeszkáló csíkokat. A fiam tudta, hogy ez az én szuszogófám, amikor ide feljutok, az már egy kis megnyugvás, és azzal lepett meg, hogy ide rakta ezt a mosolygó arcot. A következő reggel jövet, amikor a lámpám rávilágított, láttam, hogy mosolyog a fa, és itt vár engem. Ez ennek a mosolynak a története.”

Miklós és fia még négy fát látott el foszforeszkáló jelzéssel az otthonától a munkahelyéig vezető erdei úton. Ezeket Atom jól ismeri, amikor Miklós a kapun kilépve azt mondja neki, hogy menjünk a „mosolygóhoz”, a 2 éves sárga kan kutya magabiztosan vezeti oda, át a keskeny fahídon meg a kanyargó szűk ösvényeken.