Vele sok minden történt: volt, amikor nem egy, hanem két társát vezette. Tizedik születésnapján köszöntjük Ervin vakvezető kutyáját, Texet.
“Hálás vagyok neki a sok segítségért. Nagy kedvvel jövünk-megyünk, és nemcsak Budapesten, hanem szerte az országban. Továbbra is hozza a jó formáját, a játékokban benne van. Azért változásokat is tapasztalok, már nem egy fiatal labrador gyerek. Kicsit megfontoltabb lett, már nem dagonyázik a sárban, és ez a „fiús” habitusú kutya sokkal bújósabb lett, állandóan keresi a lehetőséget, hogy babusgassam, aminek én szívesen eleget teszek” – mondta a szép fekete labrador kanról gazdája, Ervin.
Őstehetség volt
Kiképzőnknek szép emlékei vannak az ifjú Texről: “Őstehetség volt a kutya, nagyon hamar ráérzett a feladatra, hamar és lelkesen tanult. Ő volt az, akivel egy hét kiképzés után letakart szemmel dolgoztam egy szakmai napon, mert alapjait tekintve olyan jó volt, figyelt és együttműködött velem, jó érzés visszagondolni rá most” – mondta Nyíriné Kovács Mária.
Mária Texszel:

Hárman, kis karavánban
Texről sokat tudnánk mesélni, roppant gazdag a múltja. Sosem felejtjük el, amikor a gazdáját és annak előző vakvezető kutyáját, Bogyót vezette. Kis karavánban mentek hárman szinte mindenhová, gyalogosan és járművekkel is. Bogyó, az idős vakvezető kutya akkor már sajnos egyik szemére sem látott, gazdájával és Tex barátjával töltötte nyugdíjas éveit. Ervint nagyon tiszteljük ezért, mert élete végéig gondozta a komoly betegségekkel küzdő, akkor már hófehér Bogyót. Tex pedig bizonyította remek képességeit, mindig különös gonddal odafigyelt, amikor látta, hogy az idős társát is vezetnie kell. Ervin érezte, hogy mennyi tudás, szeretet és gondoskodás van ebben.

No és még egy érdekesség, ami kevés vakvezető kutyával fordul elő. Tex régen volt fiatal korában az apaságba is belekóstolt, sőt, az utódai is vakvezető lettek, így született meg Felhő és Fanni.
Kedves Tex! Szerezz még sok örömet gazdádnak, éljetek nagyon boldogan.