Nyolc hét alatt nyolc apró labradorkölyökből kíváncsi, eleven és egyre önállóbb kiskutyák lettek. Azúr P alma most újabb fontos mérföldkőhöz érkezett: a kölykök elhagyták szülői házat és kölyöknevelő családokhoz költöztek. A következő hónapokban már ők lesznek azok, akik tovább terelgetik, tanítják és segítik a vakvezető kutyáknak készülő kölyköket az életük első nagy kalandjaiban.

Június 30-án még apró, alig félkilós kölykökként bújtak össze Azúr mellett. Öt kan és három szuka született, mindannyian egészségesen. Azóta azonban rengeteget változtak. Megtanultak járni, futni, játszani, felfedezni, egyre magabiztosabban kapcsolatot teremteni a környezetükkel, és közben lassan kirajzolódott a saját személyiségük is.

„Számomra ők a tökéletes alom” – mondta a kölykök gondozója, aki egyben Azúr gazdája is. „Nyolc egészséges, gyönyörű és egyenletesen fejlődő kiskutyát kaptam, így a figyelmemet szinte teljes egészében a megismerésüknek szentelhettem.”

És volt mit megismerni. Bár eleinte még csak apró mozdulatokból, hangokból és viselkedésekből lehetett következtetni arra, milyenek lesznek, néhány hét alatt egyre határozottabban megmutatták magukat.

„Talán ez volt a legnagyobb ajándék, amit ők adtak nekem: a lehetőség, hogy ne csak gondoskodjak róluk, hanem megismerhessem őket, és követhessem, ahogy egyre inkább önmagukká válnak.”

Nyolc különböző személyiség

Nem volt közöttük egyetlen olyan kölyök sem, akire egyszerűen rá lehetett volna mondani, hogy „ő ilyen”. Már egészen fiatalon megmutatkozott valami abból, ami később a személyiségük része lett.

„Még alig félkilós, apró kutyababák voltak, és már látni lehetett, ki az, aki hangosabban jelzi az igényeit, ki küzd elszántabban a legjobb helyért Azúr mellett, ki hol és hogyan szeret aludni.”

Ahogy telt az idő, természetesen mindegyikük egyre összetettebbé vált. A legnyugodabb kölyökből is előbújt időnként a bajkeverő, a legbelevalóbb is meg tudott szeppenni, a visszafogottabbak pedig újra és újra meglepték környezetüket a bátorságukkal. A korán megmutatkozó karakterük azonban végig felismerhető maradt.

…és ha valamiben különösen egyformák voltak, az a kíváncsiságuk.

A P-alom ugyanis már egészen korán felfedezte, hogy a világ tele van megoldandó feladatokkal. Különösen akkor, ha egy kerítés állt az útjukban.

A szabadulóművész és hét követője

A kölykök meglepően hamar megtanultak kimászni az elletőládából, majd a kifutóból is. Később szinte minden újabb elkerített területet személyes kihívásként értelmeztek.

A fő szabadulóművész Pitypang volt.

„Rendszerint ő találta meg az első rést a rendszeren, a testvérei pedig lelkesen követték – aztán idővel már ők is előálltak saját megoldásokkal.”

A visszaút viszont valamiért már kevésbé érdekelte őket. Ha a kerítés rossz oldalán találták magukat, nyafogással jelezték, hogy itt bizony emberi segítségre lesz szükség. Ha pedig valamelyikük még a kerítés túloldalán elálmosodott, egyszerűen odabújt a rácsokon keresztül a testvéreihez, és úgy aludt el velük egy kupacban.

Aztán amikor visszakerültek a helyükre, mintha csak a világ legjobb játékát fedezték volna fel, ugyanazzal a lendülettel kezdődött minden elölről.

Azúr nemcsak anya volt

A kölykök fejlődésében természetesen Azúrnak is hatalmas szerepe volt. Ez volt a harmadik alma, így tapasztalt anyakutyaként nyugodtan és ösztönösen alkalmazkodott ahhoz, hogy a kicsiknek éppen mire van szükségük.

„Hihetetlenül gondoskodó és precíz, ugyanakkor ösztönösen érzi, mikor mire van szükségük a kölyköknek.”

Az első hetekben szinte folyamatosan körülöttük volt: etette, tisztogatta és gondozta őket. Ahogy pedig a kölykök növekedtek, az ő feladata is változott. Egyre többet játszott velük, tanította, nevelte és terelgette őket.

„Különösen szeretem megfigyelni, milyen szépen kommunikál velük – a kölykök pedig meglepően fogékonyak erre, és hallgatnak az anyukájukra.”

Azúr közben a gazdája életében is ugyanúgy jelen van, mint korábban. Társként alkalmazkodó, türelmes, kedves és bújós kutya, akinek az élete gazdája szerint sokszor természetesen körülötte forog. Van egy flamingó játéka is, amelyet időnként elrejtenek előle, hogy megkeresse – Azúr azonban minden alkalommal megpróbálja kifigyelni, hová került.

Talán éppen ez a kettősség teszi őt igazán különlegessé: egyszerre finom és érzékeny, máskor pedig igazi szélvész.

„Ettől Azúr igazán Azúr.”

Most kezdődik az igazán nagy kaland

A nyolc kölyök most külön-külön kölyöknevelő családokhoz költözött. Ez nagy változás számukra: új otthon, új emberek, új szabályok és rengeteg új élmény vár rájuk.

A kölyöknevelők feladata, hogy a mindennapok során segítsék őket abban, hogy magabiztos, kiegyensúlyozott és jól alkalmazkodó kutyákká váljanak. Megtanulják, hogyan viselkedjenek különböző helyzetekben, hogyan közlekedjenek, megismerjenek új embereket, állatokat.

A játékos foglalkozások, a sokféle tapasztalat és a mindennapi élet apró helyzetei mind egy későbbi, fontos cél alapját jelentik.

Egy azonban biztos: az első nyolc héten már rengeteg szeretetet, törődést és élményt gyűjtöttek. Most pedig nyolc különböző helyen kapják meg ugyanezt a gondoskodást egyenként, ami végül ugyanahhoz a célhoz vezet.

Azúr kölykei számára lezárult az első fejezet. A történetük azonban éppen most kezd igazán izgalmassá válni. Köszönjük Kovács Sárának, hogy szerető otthont biztosít anyakutyánknak, valamint elszánt odafigyeléssel gondozta korábban a K, most pedig a P alom kölykeit.