Misi és Körte tengerparti kalandjával folytatjuk a Vakvezető kutyák világnapja alkalmából indított cikksorozatunkat. E történeteket visszaadják, hogy mi az a különleges küldetés, amire kizárólag ezek a kutyák képesek.

Dombai Mihály az alapítványunktól kapta élete első vakvezető kutyáját. Saját tenyésztési programunkban a „K” betűjelű alom kiskutyái voltak az első szülöttek, ami azért is fontos számunkra, mert Körte és testvérei már nyolc éve vigyázzák a gazdáik lépteit. Misi szeretete az első találkozásuk óta olyan hevesen lobog Körte iránt, hogy a saját szavaival élve „olyan ez, mint egy életre szóló szerelem”.

Megkértük Misit, hogy mondjon el egy olyan történetet, ami Körte küldetéséről szól. A gazdi az evezős sportokban versenyzett korábban, ezért egy vízparti élményt elevenített fel.

„Spanyolországban edzőtáboroztunk, a tengerparton laktunk, vagyis minden adva volt a bulizáshoz. Egy hosszabb nap végén kedvem támadt bemenni a városba, viszont senki másnak nem. Arra vágytam, hogy vessük bele magunkat a nyüzsgésbe, fogtam hát némi készpénzt meg a kutyámat és lementem kocsmázni. Élveztük, hogy tele van az utca emberekkel, és egy idő után elkezdtünk vendéglátóhelyet keresni. Körtét ajtóhoz küldtem, és miután bementünk, ügyesen keresett nekem egy ülőhelyet, azután rendeltem, ittunk – a kutyám persze csak vizet -, én pedig jót beszélgettem a pincérekkel. Fizettem, aztán mentünk a következő helyre, és így ment tovább.

Hajnalba Körte a homokdűnék között vitt hazafelé. Úgy éreztem, hogy ez a valódi szabadság: egy idegen ország idegen városában úgy közlekedtem vele, mintha jól látnék. Ez maga a csoda.

Egy másik esetben egy olyan turistaúton hozott le a hegyről, amit a térkép csak fölfelé javasol, lefelé egyáltalán nem. Gyakorlatilag járhatatlan volt, de Körte tökéletesen dolgozott. Természetesen együtt utaztunk Velencébe is. A kutyám akkor is helyt állt, amikor a nagy hullámverés közepette partot értünk a vízibusszal, és mindenki kóvályogva keresett kapaszkodót. Nekem nem volt ilyen problémám, azután is tökéletesen vezetett, mert nem zökkent ki semmi és senki, csak rám figyel. Körte már többször igazolta, hogy minden helyzetben számíthatok rá.”

Misi reggelei nehezebbek, viszont az élete sokkal szebb Körtével

Misi elmondta, hogy vakvezető kutyával az élet sok lemondással jár, cserébe viszont jóval többet kapnak vissza tőlük. Vannak kisebb és komolyabb tételek is:

„Apróságnak tűnik, hogy a sárga kutyaszőr rosszul mutat a sötét színű öltözeten. Azt már jobban megérzem, hogy le kell mondanom arról, hogy néhanap később keljek, mert hat óra után rögtön szól, hogy kezdődik a nap. Sorolhatnám tovább, de nem teszem, mert minden nap egy csoda vele, és ez nem egy szentimentális túlzás, tényleg így gondolom, és szerintem mindenki más is, aki vakvezető kutyával él, ahogy én.”

Az idén ünnepeljük 20 éves jubileumunkat. A két évtized alatt 20 vakvezető kutyát adtunk át térítésmentesen.

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a kiképzésüket!

1% adószámunk: 18449149–1–05

Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány

Ha megadod a levelezési címedet, a köszönőlevélben elküldjük majd jövő évi vakvezető kutyás naptárunkat is.

Az adó 1% felajánlás a legegyszerűbben a NAV online felületén az ügyfélkapun keresztül lehetséges.