Szidalmazták a buszon az egyik kliensünket, mert továbbra sem ismerik elegen azt a „szakállas” jogszabályt, amely szerint a vakvezető kutya szájkosár nélkül utazhat. Kovács Margitot már több alkalommal érte kellemetlenség, sértés emiatt a Keszthely-Sümeg buszjáraton. Panaszával a MÁV-csoporthoz fordult, de kétértelmű választ kapott.

Alapítványunk feladata a vakvezető kutyák képzése mellett a szemléletformálás ügyének támogatása. Ennek részeként a jobbítás szándákával felhívják a figyelmet – a vakvezető kutyákra is – vonatkozó segítőkutyás jogszabály betartására.

Kovács Margit azt sérelmezi, hogy méltatlan huzavona után indult el vele a buszsofőr. A jogai érvényesítése érdekében érvelnie kellett amellett, hogy szájkosár nélkül utazhasson a vakvezető kutyája, pedig erre egy jogszabály széles körben, autóbuszon is, engedélyt ad, immár 17 éve

Január elején Margit és a vakvezető kutyája, Alfa a távolsági buszra várakozott Keszthelyen. Kliensünk elmondta, hogy Sümegre tartottak, onnan pedig a fővárosi otthonukba. A felszállásnál a buszsofőr szóvá tette, hogy az indulás előtt rakja fel a szájkosarat a vakvezető kutyájára. Erre egy kellemetlen huzavona után végül nem került sor – helyes módon –, mivel egy 17 éve érvényben lévő jogszabály ad engedélyt arra, hogy a vakvezető kutyák szájkosár nélkül utazhassanak. Alfa vakvezető hámban volt, vagyis jól láthatóan be lehetett azonosítani, hogy éppen a munkáját végzi. Kliensünk szabálykövető ember, úgyhogy nála volt az Alfa tanúsítványa is.

Egy látó embernek is rosszul esett volna, ha több idegen nyilvános helyen egyszerre szidja. Képzeljék magukat a helyembe, amikor ugyanez történik egy látássérülttel, aki nem tudja pontsan megállapítani, hogy ki szidja, nem tud a szemébe nézni és válaszolni annak a konkrét személynek. Megalázva éreztem magam. Erre nem kerülhetne sor a vakvezető kutyákra vonatkozó jogszabály betartása esetén. Nálam emiatt telt be a pohát a sokadik eset után, és írtam panaszos levelet a MÁV-csoportnak!

– mondta Kovács Margit.

Alapítványunk 20 éve működik. Térítés nélkül adjuk át vakvezető kutyáinkat és segítjük a látássérült emberek biztonságos közlekedését. Vállalt feladatunk a szemléletformálás ügyének támogatása is, amelynek része, hogy a jobbítás szándákával felhívjuk a figyelmet a vakvezető kutyákkal foglalkozó segítőkutyákra vonatkozó jogszabály betartására is.

A busz utasai ellene fordultak

A Volánbusz ügyeiben eljáró MÁV-csoportnak elküldött levelében Kovács Margit így fogalmazott: „Rendszeresen utazom tömegközlekedésen, az ország több pontján is, minden gond nélkül. Ezzel a problémával azonban nem először találkoztam a Keszthely-Sümeg vonalon. Minden egyes alkalommal felhívtam a sofőrök figyelmét arra, hogy a vakvezető kutyákra jogszabály szerint nem kell szájkosár. Volt olyan eset, amikor további szóváltás nélkül felszállhattunk, viszont sajnos olyan is előfordult, hogy győzködni kellett a sofőrt, hogy egyáltalán felengedjenek a buszra.”

Margit elmondta, hogy a busz utazóközönsége általában nem szokta szó nélkül hagyni ezeket a jeleneteket; van, hogy két párta szakadnak, és akkor legalább néhányan melléjük állnak. Ezúttal azonban az utasok többsége ellene fordult és olyan megjegyzéseket tett rá, aminek nem kívánja kitenni magát többet, ezért úgy döntött, hogy levélben tesz panaszt. Így folytatta a MÁV-csoportnak küldött levelet:

„A nehézkes felszállást követően az utazás további részében az utazóközönség sem akarta elfogadni a szájkosár nélküli utazást, amit kommunikáltak is felém. A rájuk vonatkozó jogszabály alapján azonban a vakvezető kutyákra nem kell szájkosarat tenni. Ez azt jelenti, hogy szájkosár nélkül utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön. Kérem Önöket, hogy a további kellemetlenségek elkerülése végett a jogszabályról szíveskedjenek tájékoztatni az alkalmazottjaikat.”

Kliensünknek igaza van, ugyanis a hivatkozott jogszabály alapján a látássérült személy vakvezető kutyájával jogosult az olyan nagyközönség előtt nyitva álló létesítményekbe belépni, és ott tartózkodni, mint pl. tömegközlekedési eszközök. A vakvezető kutyákra eközben nem kell szájkosarat tenni. Ez azt jelenti, hogy ezek a kutyák szájkosár nélkül utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön. (27/2009. (XII. 3.) SZMM rendelet a segítőkutya kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságának szabályairól.)

Hoztam is, meg nem is válasz

A MÁV-csoport ügyfélszolgálata válaszában azt írta, hogy „őszinte sajnálattal értesült” a vakvezető kutyás párost ért kellemetlenségről, továbbá a panasz kivizsgálása során a szükséges munkáltatói eljárást lefolytatta és meghallgatta az autóbusz-vezetőt:

„Az autóbusz-vezető elmondta: Ön Keszthely, autóbusz-állomáson kutyával várakozott a kocsiálláson. Az autóbuszra felszálláskor Önt tájékoztatta arról, hogy az utazás biztosítása érdekében a kutyára szájkosarat kell helyezni. Ezek után Ön jelezte: segítő kutyával utazik, amely részére nem kell szájkosár. Az Önök részére így biztosította az utazási lehetőséget, az autóbuszon tartózkodó utasokkal történteket nem észlelte. Az érintett jármű fedélzeti kamerarendszerrel nincs ellátva. Autóbusz-vezetőnk figyelmét felhívtuk a szabályok szerinti munkavégzésre, az élő állat szállítására vonatkozó előírások betartására és a szolgáltatói szemléletű feladatellátásra.”

Ezt követően az ügyfélszolgálat elnézést kért a történtekért és az okozott kellemetlenségekért, és kifejezte, bíznak abban, hogy „az eltelt időben hasonló eset már nem fordult elő és elégedetten vette igénybe szolgáltatásainkat.”

Ezt követően ismertették, hogy üzletszabályzatuk szerint mi vonatkozik az autóbuszba bevihető élő állatok szállítására:

„A segítőkutya szállítása során a szájkosár és a póráz használata indokolt esetben mellőzhető.”

Elindult egy kezdeményezés: a MÁV-csoport üzletszabályzatát hozzá kellene igazítani a segítőkutyás jogszabályhoz!

Kovács Margit elmondta nekünk, hogy írásban reagált erre a részre, és átküldte a MÁV-csoportnak. Meglátása szerint a MÁV-csoport helytelen módon mérlegelhetővé teszi azt, ami az üzletszabályzatnál erősebb 2009-es jogszabályban áll (27/2009. (XII. 3.) SZMM rendelet a segítőkutya kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságának szabályairól), amely szerint:

a látássérült személy vakvezető kutyájával jogosult az olyan nagyközönség előtt nyitva álló létesítményekbe belépni, és ott tartózkodni, mint pl. tömegközlekedési eszközök. A vakvezető kutyákra nem kell szájkosarat tenni. (A jogszabály 10. paragrafus (2) fogalmaz így: „A segítő kutyát alkalmazó személy szájkosár nélkül alkalmazhatja a segítő kutyát.”) Mindez azt jelenti, hogy ezek a kutyák szájkosár nélkül utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön.

Álláspontja szerint indokolt a MÁV-csoport üzletszabályzatának módosítása a következőképpen:

“a segítőkutya szállítása során a szájkosár és a póráz használata mellőzhető”.

Vagyis a látássérült gazda dönthessen erről, ne a jármű vezetője, vagy más, harmadik személy, akinek nem lehet olyan jogosultsága, ami ellentmond a jogszabályban előírtnak.

„A jelen helyzetben a MÁV-csoport üzletszabályzatában lévő téves jogértelmezés miatt sérül a vakvezető kutyával közlekedő látássérültek egyik joga. Ebből emellett vita, kellemetlenség és rossz hangulatú utazás következik. Kérem, vegyék fontolóra a változtatás lehetőségét, és kérem, hogy tájékoztassanak a döntésükről” – írta Kovács Margit.

Kliensünk várja a MÁV-csoport válaszát, amit megérkezése után közölni fogunk.

Az egész országban sokan várnak a vakvezető kutyáinkra!

Kérjük, támogasd adód 1%-ával a kiképzésüket!

1% adószámunk: 18449149–1–05

Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány

Már felajánlhatod a NAV online felületén az adód 1%-át, ha belépsz az ügyfélkapudon ide.

Adó 1% tájékoztatónk

Mennyibe kerül egy vakvezető kutya?

Magyarországon több vakvezető kutyára van szükség. Sokan várakoznak hű társra alapítványunknál. A várólistánkon átlagosan 40-50 fő van. A terveink szerint tenyésztői programunkban évente 30 kölyök születik, akikből a következő évben vakvezető kutya válhat.

Egy vakvezető kutya egész életét felölelő összes költsége több mint 6 millió forint.

A kutyák munkával töltött ideje körülbelül 10 év, amelynek összes költsége: tenyészkutyák, tenyésztés, kölyöknevelés, szűrések, orvosi költségek, ellátás, felszerelés, kiképzés (ennek 2 millió Ft a munkadíja), gazdi képzése; átadás, vizsgáztatás, utókövetés és gondozás tíz éven át, felszerelés pótlása, öregedő kutya extra orvosi költségei, nyugdíjazás körüli költségek, közben rezsi, járműhasználat stb. Így lesz a tíz év összes költsége több mint 6 millió forint.

Alapítványunk minden esetben térítés nélkül adja vakvezető kutyáit a látássérült igénylőknek. A képzéshez szükséges összeget adó 1% felajánlásokból és adományokból teremtjük elő.