Ismét bizonyította tudását egy vakvezető kutyánk és gazdája. Kobli Írisz és Dolly közlekedésbiztonsági vizsgáján mutatta meg, hogy alkalmas az önálló közlekedésre. Gratulálunk a párosnak!
Minden páros három lehetséges útvonalat tanul meg a felkészülés során, és ebből a vizsga napján egyet kihúz, majd önállóan végigmegy azon. Ez persze korántsem egyszerű, nem csoda, hogy november 12-én Mosonmagyaróváron is történtek váratlan események.
Már az indulásnál szükség volt Dolly segítségére, amikor egy autó pont a zebráról felvezető járdára parkolt, és azt kerülve tudták csak a buszmegállóban eljutni. Az útvonal a helyi Tesco üzletben folytatódott, ahol rengeteg vásárló volt, így a páros a bevásárló kocsik kerülgetésével jutott el a gyógyszertárig.
Fűrészáruk, kisteherautó és kukák a járdán, de egy vakvezető kutya erre is fel van készítve
A gyógyszertártól tovább folytatódott az út a helyi postahivatalhoz, amit napi szinten keresnek fel, no de a vizsgán semmi sem úgy volt, ahogy a gyakorlások során. Mivel aznap ürítették a kukákat, a járdák ezekkel voltak tarkítva, és ha ez még nem is látszott volna nehéz helyzetnek, az egyik járdát faipari szakmunkások lepték el gépekkel, fűrészárukkal, és emellé pakoltak egy kisteherautóval, aminek még a jobb oldali ajtaja is nyitva volt. Ez utóbbi már nagyon komoly akadálynak számított az amúgy is kerüléssel bonyolított szakaszon. Párosunk kiválóan megbirkózott ezzel a nem mindennapi helyzettel, és az akadálysokaságot kerülve végül eljutottak a célállomáshoz, a postahivatalba.
Dolly felelősségteljes vezetőmunkája a vizsga teljes szakaszán látható volt, Írisz az útvonalon magabiztosan navigálta a kutyát, így bátran mondhatjuk, hogy önálló közlekedésre alkalmasak és bárhova eljuthatnak együtt. Ebben a vizsgabizottság is egyetértett, ezért mi is gratulálhatunk a vizsgához Kobli Írisznek és Dollynak.
„Dolly vigyáz minden lépésemre”
Írisz úgy érzi, sosem felejti majd el első találkozását Dollyval. „Szerelem volt első látásra, akárcsak 25 évvel ezelőtt Larryvel. Alig vártam azt a napot, amikor Dolly végleg nálam maradhatott. Minden héten izgatottan vártuk Máriát, hogy mindig valami újat tanítson nekünk, és közben folyamatosan készültünk a vizsgára. Dolly vigyáz minden lépésemre, és azon van, hogy minél nagyobb biztonsággal vezessen.”
Köszönet Farkasné Szalánczi Viktóriának, aki felajánlotta Dollyt a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolának, ezzel is segítve a munkánkat, hogy újabb látássérült személy számára lehetőséget nyújtsunk az önállóságra. Köszönjük kiképzőnknek, a párost felkészítő Nyíriné Kovács Máriának. Köszönet a vizsgabizottságban végzett munkáért Bajnóczi Enikőnek és Hajdú Máriának.
