Decemberi kölyöktalálkozónk különleges élmény volt, hiszen Dombai Mihály most vette át Körte kutyánkat, akiről olyan gyönyörűen beszélt, hogy sokak szemébe könnyeket csalt. Kölyöknevelőink testközelből is megtudhatták, milyen fontos, amit csinálnak, hiszen valakinek a szeme világát nevelik fel. A nap végén az egyik budapesti bevásárlóközpontba mentünk, ahol vakvezető tanulóink személyesen a Mikulással is találkozhattak.
A havazást szerencsére megúsztuk, bár kutyáinkat az sem zavarta volna abban, hogy hatalmas futkározásba, játékba kezdjenek a Tétényi-fennsíkon. Kölyöktalálkozónk rendhagyó módon kezdődött, ugyanis Dombai Mihály és családja most kapta meg Körte kutyánkat. Körtét Nyíriné Kovács Mária képezte, korábban kisebb videókban bemutattuk, mit jelent Misi számára a vakvezető kutya, de most személyesen mesélte el, mennyire imádják már most a „bulikirálynőt”. A páros már többször találkozott egymással, rögtön az első alkalommal összhang volt köztük, ami azóta csak még erősebb lett. Most Misiék otthonába kerül Körte, és együtt készülnek a közlekedésbiztonsági vizsgára.
Misinek volt már kutyás tapasztalata, annyira szerette német juhász kutyáját, hogy nem is gondolta, hogy újra annyira meg tud majd kedvelni valakit. De így lett! „Rögtön éreztem, hogy Körte az én kutyám, pedig azt hittem, ilyet nem fogok érezni többet, nagyon megviselt az előző kutyusom elvesztése. Biztos vagyok benne, hogy életem hosszú, és boldog periódusa kezdődött meg „a szőkeség” (Körte) mellett. Én szinte állandóan pörgök,
vízi sportokat űzök, versenyekre járok, a kutya megtanított kicsit lassítani a tempón. Teljes önállóságot, szabadságot ad. Egy estét már velünk töltött Körte, ültünk a kanapén, simogattam a bársonyos füleit… olyan érzés volt, mint egy endorfin töltetben végzett meditáció. Fantasztikus kutya, egyszerűen lenyűgöz.”
Az átadásra eljött Ágnes is, Körte kölyöknevelője, és mesélt a sárga labrador babakori szokásairól, a kamaszkoráról. „A legjobb érzés a világon, hogy látjuk, mennyit segítünk azzal, hogy felneveljük valakinek a szeme világát” – mondta Ágnes. Nyíriné Kovács Mária is szólt a csapathoz, elmondta, hogy önkéntes kölyöknevelőinknek kulcsszerepe van abban, hogy vakvezető tanulóink az alapengedelmesség biztos tudásával kerülnek a vakvezető képzésbe.
A Tétényi-fennsíkon a sok labrador remekül érezte magát, szaladgáltak, fogócskáztak, játszottak egymással, és közben tanultak is: pl. kutyáinknak nagy élmény, amikor lovasok szelik át a mezőt, ám ilyenkor vissza kell jönniük a nevelőikhez, és az ő lábuk mellett kivárni, amíg elhaladnak a lovasok.
A közös futtatás után az egyik közeli bevásárló központba mentünk, ahol rengeteg feladatot lehet kiválóan gyakorolni. Vakvezető tanulóink ügyesen végezték ezeket, így biztosak lehettek benne, hogy senki sem kap majd virgácsot a Mikulástól. A Mikulás és krampuszai megdicsérték kutyusainkat, akik szépen sorban várták, hogy szuper fotók készüljenek róluk.
