“Megjöttek a tipikus orvostanhallgatók” – mondta dr. Baksa Gábor anatómus, amikor látta, hogy kutyáink pár perc elhelyezkedés után összegömbölyödve elaludtak. Valószínűleg azért merültek álomba, mert nem értik az efféle iróniát és nem jártak egyetemre, viszont az egész napos munka közben jót pihentek, amíg mi élveztük a szellemes tárlatvezetést. Sokféleképpen ünnepeltük a Vakvezető Kutyák világnapját, április 27-én délután az emberi testtel, szerveink működésével kapcsolatos anatómiai ismeretekkel gazdagodtunk a Semmelweis Egyetem Anatómiai Múzeumában.

Anatómia tanárunk előadását a mozgásszervekkel kezdte, megtapintottunk lábszárcsontot, gerincoszlopot, térdízületet. Azután jöttek a preparátumok, a szív, vese és az agy. Sok kérdést tettünk fel, és az érdekesen, szemléletesen megfogalmazott válaszok között elhangzott, hogy a legkisebb izmunk a dobhártyánkban van, fél centiméteres és összehúzódik, amikor erős zajt hallunk, így véd a zajártalmaktól, míg a leghosszabb izom a „szabóizom”, amely a combon van, a csípőcsont tetejéről a térd alá ér, és akár 80 centiméternél is hosszabb lehet. Megtudtuk, hogy az agyunkat körülvevő víz valóban víztiszta, és hogy amikor a transzplantáció során a vesét beültetik, a „régi vesét” általában nem szokták kivenni.

A gyakorlati és elméleti tudnivalókkal bővített tárlatvezetést az egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézete szervezte együttműködve a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolával. A védőfelszerelés nélkül is megtapintható tartósított emberi szervekről Dr. Baksa Gábor anatómus, az intézet tudományos segédmunkatársa tartott előadást. A program az alapítványunk által végzett ismeretterjesztő tevékenység része.