Egy baráthegyis kutya diktálhatja a divatot. Varga Nóra találékony vakvezető kutyás barátunk saját ötletét valósította meg, amikor olyan láthatósági mellényt csináltatott Daninak, amiről mindenki számára jól látszik majd, hogy egy olyan vakvezető kutyával találkozik, aki éppen a szabadidejét tölti, vagyis “Vakvezető Játékidőben”. Erre szükség lehet. Olvasd el Nóri írását.
Előfordul, hogy félreértés van abból szabad területen futtatáskor, Duna-partozáskor, hogy nem tudják, hogy a Dani vakvezető kutya, és így ebből kifolyólag azt sem, hogy én mennyire látok, vagy hát inkább mennyire nem ?
Volt már, hogy étkező emberekhez ment oda a Dani, hátha valakinek megesik szegény éhező labradoron a szíve, vagy gyerekek labdáztak, és a kiskutyám is beállt (nem is ő lenne, ha nem ragadta volna meg az alkalmat)… Vannak olyanok, akik szerint ezek a dolgok sokkal inkább cukik, mint bosszantóak, és vannak olyanok, akik meg ezeknek úgy annyira nem örülnek. Én ezt tökre meg tudom érteni meg el tudom fogadni. Nekem nyilván fogalmam sincs ilyenkor, hogy mit csinál a Dani, az emberek meg nem tudják, hogy nem arról van szó, hogy én nem nem akarom meglátni, hogy mit csinál a kutyám, hanem tényleg nem látom, hogy mit csinál ? Van akinek egyébként a csengő miatt leesik a dolog, gondolom, ők már találkoztak hámban is csilingelő kutyával 🙂
Igazából ez kellemetlen nekem is, meg nyilván a másik félnek is, miután rájön, hogy miért nem szóltam rá a kutyára, úgyhogy a félreértéseket megelőzendő, ha a helyzet úgy kívánja, akkor a Dani megkapja ezt a narancs láthatósági mellényt a “Vakvezető Játékidőben” felirattal. Ma délután csináltattam.
